A feledékeny feleség

A és R a szomszédaink és bartátaink is egyben.

Ha mennek valahova, kivisszük őket a reptérre, etetjük a macskájukat meg ilyesmik és néha összejárunk ebédelni is.

Pár hete is vittem őket ki a reptérre és R aggódott, hogy neje elfelejtett valamit:

- Eltetted az irataidat?

- Igen.

- Hitelkártyák?

- Megvannak.

- Vigyázz, biztosan megvan minden, néha el szoktál felejteni dolgokat.

A lelkiismeretesn végignézte a létfontosságú dolgokat, miközben suhantunk a reptérre, ami alig húsz percre van.

A reptéren itt van hely, ahol az utasokat gyorsan ki lehet tenni. Megállni egy pillanatra, kitenni a bőröndöt, annyit mondani és, hogy szevasz és lehet is menni.

Nagyjából így is köszöntünk el és suhantam is hazafele, amikor megcsörrent a telefon. A. Megnyomtam a kormányon a gombot.

- A, minden rendben?

- R vagyok. Otthon hagytam a telefonomat. Megpróbálod elhozni?

- Persze!

És elvittem.

Azt nem tudom, hogy A mit mondott R-nek, de el tudom képzelni.