Túra a vízmosásban - Fort Pearce Wash

Az erődtől lenéztünk a völgybe.

Az derékszögű szakadékban végződő foknál volt egy érdekes sziklarajz.

Oda indultunk.

Mivel biztos voltam abban, hogy a perem nem fog végigmenni egészen a sziklarajzig, ezért elindultunk a vízmosás alja fele.

Itt voltak az első sziklavésetek a ferde kövön.

Csak a jobb felső vésetet sikerült értelmezni: a Szent Korona, amit a Szíriuszból érkező UFÓ-k emlékeznek rá. Figyelem, itt még nem ferde a kereszt! Innen is látni, hogy régi.

- Elgurult a gyógyszered - mondta erre Puppey, akinek elege lett ezekből a viccekből.

Itt kicsit nehéz lett volna lemászni, ezért visszasétáltunk egy kicsit és könnyedén leereszkedtünk a vízmosás aljába, ahol egy kanyargós ösvényen haladtunk egész addig, ameddig ki nem tudtunk kapaszkodni egy párkányra.

Itt találtuk meg a Vendégkönyvet: a telepesek, az erőd építői, lakó mind idefestették, vésték nevüket.

B. F. Goates 1875-ben felírta nevét, majd ugyanezt megtette nyolc évvel később is.

Ez alatt semmit se változott az írásképe!

Funk meg lehet, Magyarországra költözött és Fánk-ot kezdett árulni.

1957-ben pedig eljöhettek a leszármazottak írkálni egy kicsit.

A kedvencem azonban a Szakállas Ember volt.

Amikor eluntuk a feliratok böngészését, továábindultunk a peremen, amiről visszaereszkedtünk a völgy egyik teraszára.

Ez az út vezetett a sziklarajz vele.

Érdekes, hogy ez egy festmény: a környéken nincsnek festmények, csak vésetek.

Amikor visszanéztünk, láttuk lenn a patak völgyét és a távolban az erődöt. (Van a legtávolabbi hegyvonalat a szurdokvölggyel. Attól felénk látni egy világos, homokszínű vonulatot. Annak a tetején van az erőd. Tessék elhinni nekem, ott voltam és ott láttam a Szentkoronát is.)

Kicsit gyorsítottunk: nem szerettem volna a sziklamászós részt sötétben megtenni.

Ekkor már nagyon közel voltunk a sziklarajzhoz.

Csak nem láttuk.

Aztán felnéztünk és ott volt.

Nem lett jó a fotó, messze voltam és nem akartam tovább mászni felfele.

Viszont egy valamit nagyon lehetett látni: azt akarták, hogy ezt a rajzot észrevegyék. Csakúgy, mint sok másik sziklarajzot és vésetet, például a királynőt. Nem eldugták, hanem direkt láthatóra festették.

Mondjuk ez a fazon engem inkább bohócra emlékeztetett és nem királyra, de biztos más ízlése volt akkoriban az embereknek.

Mindenesetre mi megálltunk, körülnéztünk és elindultunk vissza az erődhöz. Ha még marad egy kis napfény, el akartunk érni a dinoszauruszokig.