Leparkoltunk és mentünk megnézni a sziklavéseteket - illetve a fákat.
Az első rajzokon a szoksásos hegyikecskék (longhorn sheep, ami nem kecske, de mindegy) legelésztek.
Érdekesek, érdekesek, főleg az alsó állat körüli tömeggel. De annyira nem izgalmas.
A következő kövön azonban megláttam valamit, amit utólag nagyon sajnálok, hogy nem fotóztam le több szögből. Nem Zand kivakart aláírása miatt (bal felső sarok).
Itt volt a három haver. A három harcos. Lehet véletlen, de sok helyen láttam sziklarajzot három harcossal. Volt ilyen a Sego-canyonban, a Utah Lake mellett és a San Juan-nál. Ez utóbbit elfelejtettem megírni vagy lefotózni, úgyhogy vissza kell menni, hogy pótoljam ezt a mulasztást.
Azért is sajnálom, hogy nem csináltam jobb fotót a három haverról, mert akkor kiderülne, hogy tényleg csatáznak-e.
Majd legközelebb. Szóval ide is vissza kell majd jönni.
A legjobb rajz - a több száz egyéb véset között - egy jókora szikla tetejét foglalta el.
Ez annyira tetszett, hogy ezt végre rendesen lefotóztam.
A rajzot nézve nem tudta szabadulni a gondolattól, hogy egy térépet látok, ami azt mutatja, hogy miként lehet eljutni a városba (alsó fotó bal oldal fenn) shoppingolni egyet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése