Meadows Hot Springs

- A hőforrásokhoz vezető út bármilyen autóval járható - ez a mondat járt a fejemben, miközben a bevezető  valóban jó út után a tavak közti sártengerben cuppogtam Puppeyval.

- Mit morogsz? - morgott Puppey - Itt vagyunk!

Valóban, itt voltak a tavacskák, amik sokkal mélyebbek és tisztábbak voltak a vártnál.

Az egész rendszer itt becsületkasszával működik: aki jön mártózni egyet, bedob valami pénzt az erre rendszeresített dobozok egyikébe, amit a források tulajdonosa valamikor eltesz.

Én bedobtam pár dollárt és Puppey itt hagyott pár cseppecskét az oszlopon és mentünk megnézni a többi tavat.

A tavaknak nem volt néplavór-jellegük: hiányzott belőlük a nép.

Mienk volt mindhárom tó.

Puppeyt a forró víz hidegen hagyta - amíg nem akartam megfürdetni, addig nem volt vele baja, de tartotta a távolságot. Én pedig most nem akartam megfürdetni.

A stégre bezzeg kiment és boldogan kapdosott a tóról felszálló párapamacsok után.

- Látod azokat a hegyeket a távolban?

- Milyen hegyeket?

- Azokat. Most odamegyünk. Ott vannak a lávaalagutak.

- Gyalog? - csodálkozott Puppey.

- Csak az autóig. Aztán autóval.

- Azért...

És mentünk.

Utóbb kisérleti jelleggel csináltam egy filmet is a forrásokból. Bár írni jobban szeretek - de ezt is ki szeretném próbálni.