Printerrel a diliházba

- Majd telepítsd a printert!

Nekiláttam, harmincöt éve használok számítógépet, printert, egy printert telepíteni nem feladat!

Be is kapcsoltam a printert, ami azonnal szólt, hogy töltsem le az appját. 

Gondoltam, nem kell ezt a telefonra installálni, ezt a WiFi-s printert mindenféle editált fotó nyomtatására szánjuk, amik nem telefonon készülnek.

Letöltöttem az EPSON alkalmazását a laptopomra és mondtam, keresse meg a printert. De nem találta, mert a nyomtató nem kapcsolódott a wifihez. Ahhoz, hogy kapcsolódjon a wifihez, a telefonhoz kell kapcsolódjón, amin megcsináljuk neki a wifit.

Gondoltam, visszatérek a kőkorszakba és beledugok egy drótot. De persze nincs olyan drót a printeren, ait az Almámba lehetne dugni. Adapterrel meg nem látják egymást.

Marad a telefon.

Erre a nyomtató szólt, hogy azonnal töltsem le az appját.

Nekem ennek hallatán mindig a szoftver anyja jut az eszembe, de hát letöltöttem az appját a telefonomra.

A program letöltődött és szólt, hogy most installálja a printert, ez tizenöt percig fog tartani. (Amíg ők elvoltak, addig kipakoltam a mosogatógépet.)

Mire elkészültem, a nyomtató rámszólt, hogy fogadjam el a használati feltételeket. (Ezen mindig csodálkozom, megveszek valamit, az enyém, használom, Raszkolnyikovnak se mondta a baltaárus, hogy csak tüzifán használható, Ivanovnán nem.) Mindegy, elfőgadtam.

A nyomtató ekkor üzent a telefonon keresztül, hogy üzeneteket akar nekem küldeni. Egyből mondtam, hogy kinek üzengessen, én szeretem, ha a családom és a barátaim gondolnak rám, de most a nyomtató mit üzenjen?

Azt, hogy azonnal töltsem le az update-et, mert már elavult. 

Frissítettem, majd a nyomtató üzent, hogy most ő a wifihez akar csatlakozni és kéri a jelszót a wifihez. (A ház kulcsa nem kéne?) De másként nem ment. A printer kedvesen szólt, hogy a wifi jelszavát a router oldalán lévő cimkén találom. Mert hát fő a biztonság. Az összes szerelő ezt a generikus jelszót szokta beírni, amikor hálózatot telepít és valószínűleg a fél országnak ugyanaz a jelszava. A másik felének 12345. 

Beírtam saját külön bejáratú jelszavunkat.

- Ez nagyjából két és fél percet vesz igénybe - mondta a nyomtató.

- Tessék, egy Esőember veszett el benne - sóhajtottam. Valóban, két és fél percbe telt, amíg a nyomtató észrevette, hogy rossza a jelszó. 

Nagyon fura volt: a nyomtató valami mást csinált és csak a két és fél perc végén próbált kapcsolódni. De megtette, kapcsolódott.

Ekkor még nem utáltam nagyon a ketyerét.

- Most már lehet telepíteni a laptopra! - mutattam meg naivitásomat.

- Regisztráljuk a terméket! - mondta vidáman a nyomtató - ehhez írjuk be a termék jelszavát! Ha nincs jelszava, használjuk a gyári számot.

Ami a gép alján van.

Lefotóztam a számot és elkezdtem vakon begépelni, mert hát fő a biztonság, minden billentyű lenyomására egy fekete pont jelent meg a képernyőn. El is gépeltem. Többször is, mert hát nem volt világos, hogy a * az része-e a gyári számnak (nem az).

- Akkor most kinyomtatom a regisztrációt! - mondta a printer - Tegyél be papírt.

Ekkor a nyomtató miniképernyője meghülyült és nem volt hajlandó semmit se csinálni, csak mutogatta, hogy kell betenni egy papírt. Végül megnyomtatam a kikapcsológombot, mire a printer felháborodottan tiltakozott, hogy őt most nem lehet kikapcsolni.

- Majd én megmutatom, hogy ki tudlak kapcsolni - mondtam gonoszul, de nem vertem szét vöröslő fejjel, csak kihúztam a konnektorból.

Majd visszadugtam.

És ekkor működött.