- Gyere - mondtam Puppeynak, aki tanácstalanul állt az út szélén.
- Hova?
- Oda le.
- Le?
- Le.
- Mi ez?
- Lávaalagút, csak itt beomlott. Itt folyt a láva. Kívül megszilárdult, benne folyt tovább. Ha kifolyt belőle a végén, maradt a helyén egy lyuk. Az a lávaalagút.
- És oda menjünk le? Szúrnak a növények.
- Ott nincsenek is növények.
- Akkor a kövek szúrnak.
- Akkor hova menjünk?
- Az autóba.
És így is tettünk. Majd visszajövünk máskor és akkor bejárjuk a hosszú alagutakat is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése