Yuba-tó

- Mekkora zsilip! - néztem szájtátva a zsilipet.

- Mekkora víz! - néztem leesett állal a víz porzó helyét.

- Megyek, segítek rajta!!!! - mondta Puppey.

A Yuba-víztározót a Sevier-folyó tölti fel - amikor van benne elég víz. A víztározó építése pecsételte meg a Sevier Lake sorsát: oda már nagyon ritkán jut víz. Feltöltik a tározót, ellocsolják, aztán a távoli tóba már semmi se jut.

Cserébe itt a Yuba-tó Scipio mellett a régi út végén, ami arról híres, hogy rengetegen járnak ide motorcsónakozni, hajózni - ha van benne víz. A mostani szárazsággal a vízszint lecsökkent és rámpa már ne ér bele a vízbe.

Ez mindenkinek, aki motoros járgányt tenne vízre rossz. Mindenkinek jó, aki csak pancsolni akar vagy evezni.

Általában itt az utóbbiak a törpe kisebbség.

Ezért is volt a mienk most a tó, alig láttunk itt más látogatót.

A Yuba még arról is híres, hogy sok helyen lehet táborozn és kempingezni a partján. Az ember beautózik ameddig lehet - vagy ameddig mer és ha túl merész, már a Youtube-on találja magát valamelyik off-road-autómentő videóban.

Láttam is a száraz mederben pár mély keréknyomot, olyant, amilyen én sose szeretnék magam mögött hagyni.

Jó volt a tó, de nekünk csak ebben a szárazság súlytotta állapotában volt tökéletes. Ha sokan lennének, nem szeretnénk.

Az emberiség érdekében persze remélem, hogy jövőre (is) megtelik és még a Sevier-tóba is jut víz és, hogy megnézzük akkor is és majd írok egy fanyalgó bejegyzést arról, hogy mekkora itt a tömeg.