Shiprock

(További és jobb fotók hamarosan. A hosszú i hangokra az ékezetek később várhatók.)

A navajó rezervátumon átvezető szakasz az út legunalmasabb része volt. Gallupból egy nyilegyenes út vezetett Shiprockba. Az út egyenes volt és unalmas.
Egyszer kiirták, hogy kanyar jön, le kellett venni a sebességet is, mire az egyenes aszfaltcsik kicsit elhajlott, aztán ment tovább.

Ördögszekerek görögtek, homokpatakok folytak át széles úton. Az út szélén konténerházak feszültek neki a szélnek.
Rajtam kivül mindenki aludt az autóban - nekem is kedvem lett volna rögziteni a kormányt és bólintani egyet. Húsz perc alvásból nem lett volna semmi baj, olyan egyenes volt az út.

Nem voltak fák, bokrok, növények. Egy ház körül láttam három csenevész fát. Lehet, a tulajdonost őgy hivják, az Ember Akinek Erdeje Van.

A vigasztalan pusztaságból szétlőtt idegen űrhajók roncsaira emlékeztető óriási sziklák emelkedtek ki. Valószinutlen, természetellenes sziklaformációk voltak, olyanok, amiket a fantasy regények illusztrátorai rajzolnak valami erős és tiltott szer hatása alatt.

A sziklák több tucat kilométerre voltak egymástól. A legnagyobb volt a Shiprock. Akkora volt, hogy egy egész várost róla neveztek el.

Lehet, Shiprock városának vannak elbűvölő részei, lehet, a város gyönyörű - mi bementünk a döbbenetesen nagy és jól ellátott szupermarketbe. Vásároltunk, megállapitottuk, milyen kedvesek az emberek és menekültünk.

Már majdnem Utahban voltunk.

Egy kisváros - Mountainair

Main St
Originally uploaded by ribizlifozelek
Mountainair egy tipikus amerikai kisváros, ahol minden kamaszból egyaránt lehet Superman, hős vagy darabológyilkos.



Általában egyik sem lesz. Régen a fiatal, amint megtehette, vett egy buszjegyet (szigorúan nem menettértit) a legközelebbi nagyvárosba és utána már csak születésnapokra és temetésekre látogatott haza - ha egyáltalán visszalátogatott.

Mountainair-ben nincs tömegközlekedés (tömeg sincs), manapság a fiatalok beülnek autójukba és úgy lépnek le.



Mountainair kellemes hely - ha az utazó megáll egy órácskára sétálni, pihenni, enni valamit. Akkor a hely tökéletes. Itt élni valószínűleg annyira nem nyerő.

A főutcán van pár bolt. A legfontosabb boltban fegyvert, lőszert, alkatrészt és kitömött állatokat árulnak, de a cég zálogházként is működik. A helybeliek a melegre való tekintettel nem állítják le autójuk motorját, amíg beugranak pótalkatrészért és municióért. A teherautó békésen elpöfög kinn, amíg ők benn felszerelkeznek.



A régi boltok egy része üres, már a "kiadó" tábla is olvashatatlanná kopott. Mindig van egy régiségbolt. Lehet, hogy több is. A régiségboltban érdekes kincseket árulnak.

A kincsek egy része fél úton van a háztartási hulladék és a régiség között: régi konzervdobozok, kólásüvegek, csavaros üvegek, dobozok, babák. Egy anyagi javakat és életmódot kutató antropológus itt aranybányára lel.



A régi aranybányák bezártak.
A vonat elment. Az utolsó is.
Ezek a városkák csendesek.

Csak turisták sétálnak tűző napon. Belőlük is maximum három-négyet látni. Hetente.
A helybeliek az utca másik oldalára is kocsival mennének - ha lenne miért átmenni a másik oldalra. De nincs. Ők nem járnak régiségboltba. Megveszik a heti lőszert, aztán gondoskodnak az állatokról.