Hamisrákhusoslepény

A hamisrákhús az majdnem olyan, mint a rákhús és még rákhús is van benne, csak a gyártó a rákhús mellé kever bele egy kis semlegesízű - és olcsóbb - halat is. Főzéskor érdemes friss (hamis)rákhúst használni, de végszükség esetén ráfanyalodhatunk konzervre is.



A hamisrákhús továbbra is rákhús marad, csak higított. Mivel a bölcsőben uzsonnára nem rákok ollóját tépdestem le és szívogattam ki belőlük a húst, ezért én nem is érzem az ízbeli különbséget a higított rákhús és a tiszta rákhús között. A sok tejbepapi és joghurt bizonyára tönkretette az ízlelőbimbóimat.




Hamisrákhusos lepény

- hamisrákhús (vagy rákhús)
- lepény (alias tortilla
- paradicsom
- újhagyma
- szurokfű (alias oregano)
- olivaolaj
- kockára vágott erősebb ízű sajt
- só, bors, paprika



1. A rákhúst és a sajtot kockára vágom.
2. Az újhagymát felkarikázom.
3. A paradicsom belét eltávolítom (beleket nem eszünk - csak rákhúst!)
4. Olajon megpárolom az újhagymát, ráteszem a paradicsomot és megszórom sóval, borssal, paprikával és szurokfűvel.
5. Beleöntöm a rákhúst és a felkockázott sajtot.
6. Kavargatom egy kicsit. A rákhús gyorsan elkészül, a sajt gyorsan megolvad.
7. Lepénybe teszem.
8. Feltálalom.
9. Megkérdem: ugye milyen finom ez a rákhús?

Az idegen

Predator
Originally uploaded by ribizlifozelek

Szeretünk különlegességeket kipróbálni, megízlelni. Szilveszterre pont ezért, mintegy véletlenül, a hagyományos lencse mellé előételnek egy páncélos szörny is landolt a bevásárlókosárban.

A szörny dungeness crab névre hallgatott. Béna vagyok, nem sikerült a netről kibogarászni, mi is eme rák böcsületes magyar neve. Latinul bemutatkozott, ő Cancer Magister, ami már önmagában is rémisztően hangzik. Vagy egy emberekre vadászó, űrlényekből álló tanács elnöke, vagy pedig egy gyógyíthatatlan betegség.

A lény morózusan nézett (ha egyáltalán ez a szeme) és fenyegetően tartotta ollóit. Az volt a szerencsénk, hogy már előre el volt készítve és meg volt főzve. Valószínűleg mi nem bírtunk volna vele hármasban sem. Pedig csak 22 centi hosszú volt és alig egy kiló.

Így csak meg kellett melegíteni és vigyázni, nehogy feltámadjon. Aztán megragadtuk az idegent és szétcincáltuk. Letéptük az ollóit összemorzsoltuk páncélját és ollója maradékával kapartuk ki belőle a húst.

Meglepően finom volt, ahhoz képest, hogy 5 dollárt kértek érte, ami végül is nem nagy ár egy legyőzött idegenért, aki csak a Csendes-óceánban él.

Utóbb eszünkbe jutott, hogy mi már találkoztunk ennek az idegennek a nyomaival San Franciscóban, ott a kikötőben épp védték őket. A védett helyen történő halászatot 1000 pénzre büntették. Így nézve tényleg nem éri meg illegálisan vadászni a páncélos szörnyre a városban, jóval egyszerűbb beszerezni a piacon. Mi majd még próbálkozunk, mert ízletes volt az idegen.