Este a botanikuskertben

St George-ban esteledett.

Alattunk ragyogtak a város fényei.



Mi pedig ott álltunk a botanikuskertben és néztük a karácsonyi fényeket.



A növényeket mind villamosították.

Minden szines volt, diszkréten villogó és fényváltó.



A sötétben kiszinesedett a botanikus kert.

Langyos meleg decemberi estén szép volt és megható.

Mondjuk itt nagyon ritkán lehet fehér karácsony.

Belváros - karácsonyi fények

Yoda a bőség zavarától szenvedett. Egyszerűen nem tudta, kinek a bokáját célozza meg. Lépni se lehetett a járdán a tömegtől, nemhogy harapni.



Ennyi embert még nappal se nagyon láttam Temple Square környékén, nemhogy ilyenkor. Pedig helyi viszonylatban már kezdett késő lenni, volt vagy hét óra is. Ennek ellenére a tömeg hömpölygött.



Mindenki a belvárosi díszkivilágítást jött megnézni. Mi is - kivéve Yodát, akit a belvárosi utcasarkok érdekeltek.



A főutca első szakasza kihalt volt, még hajléktalanok se jártak arra. Ahogy közeledtünk a City Creek-hez, egyre több és egyre elegánsabb ember bukkant fel az éjszakában. Ennek ellenére szinte minden kocsma és vendéglő zárva volt, csak a kirakatokban gyönyörködhettünk.

Volt miben.

Az ünnepi díszkivilágítás azt jelenti, hogy a főutca és a Templom tér fáit villamosították és a főutca utolsó, gyalogos szakaszára kihelyeztek pár szobrot és mécsest.



Az emberek nevetgéltek, forró italt (csokoládét) kortyolgattak és még két mozgóárus is volt, akiktől mindezt be lehetett szerezni.

Nyolc óra volt - ha pár napra is-, végre Karácsonykor megjelent az éjszakai élet Salt Lake Cityben.

Thanksgiving Point - Karácsonyi fények

Road to Christmat
Originally uploaded by ribizlifozelek

A Thanksgiving Point karácsonyi fényei annyira híresek Utahban, hogy nekünk is meg kellett nézni őket. A karácsonyi fények vonzóbbak voltak, mint egy újabb karácsonyi képeslap elkészítése a zazzlén vagy a prototukano laringális zárhangkészlet rekonstrukciója.

Elmentünk.
Megnéztük.

Amikor lekanyarodtunk az autópályáról, már láttuk, hova kell menni. Nem a fényeket láttuk, hanem a kocsisort. 7.20 volt. Lassan araszoltunk. A mezőn hosszú, kanyargó fémkígyót vettünk észre - nem a fények voltak, hanem a hozzájuk vezető kocsisor. Lépésben haladtunk, már amikor haladtunk. De leginkább arról volt szó, hogy néha csökkenteni lehetett a nyomást a fékpedálon. Negyven percbe telt, hogy eljussunk a bejáratig. A Thanksgiving Point közönségszervezői mindent elkövettek, hogy szórakoztassanak bennünket: időnként táblákat láttunk, hogy tudjuk, jó uton vagyunk. Amikor már két sorban álltunk, akkor egyszercsak megjelent a Mikukás.

A Mikulás beszélgetett az autóban ülő gyerekekkel, szórakoztatta őket. Mindenkihez volt három kedves szava. Nem több, mert a kocsisor lassan araszolt. Észrevettük, hogy a legtöbb autóban gyerekek ülnek. Némelyikben ment a videó, hogy a fiatalok ne unjálk magukat a hosszú várakozásban.

Háromnegyed óra alatt elértünk a pénztárhoz - jó előre kitáblázták, mi mennyi.

8 dollár egy személyautó. Fizettünk és lekapcsolt lámpákkal behajthattunk a csodák kertjébe.



Láttunk már pár giccses dolgot, de ezt szinte semmi sem múlta felül. Az egész fénykert autós volt. Nem lehetett kiszállni, nem lehetett parkolni, csak menni körbe-körbe és nézni a fényeket, lehetőleg leengedett ablakkal, mert kinn szólt a karácsonyi zene meg a boogie. Mi gurultunk a sorban, lassan, továbbra is a féken állva - hallottam, egyszer se váltott fel az autó, végig egyesben mentünk.



Villanykörte télapók integettek, rénszarvasok bólogattak, medvék stoppoltak, villanyfák világítottak, mi pedig szóhoz sem jutottunk, csak néztünk döbbenten magunk elé a villanykörte mézeskalácsházikók között. Volt egy pillanat, amikor azt hittük, ezt már nem lehet fokozni. Lehetett. Karácsonyi feliratok, képek és jászolok között kanyarogtunk tovább. Egyre inkább attól féltem megdöbbenésemben belecsorgok az előttem cammogóba, ami, tekintve, hogy kistehereutó lökhárítója a mi szélvédőnkkel volt egymagassában, nem tünt biztatónak.

Hihetetlen látvány volt, bár negyed óra alatt körbeautóztunk. Nem álltunk meg rénszarvast etetni, elég volt mára. Elképesztő volt. Ezt látni kellett. Egyszer.

Hálaadás estéje

Temple
Originally uploaded by ribizlifozelek

Mire elkészült a hálaadási menü, mi is elkészültünk.
Előételnek csináltunk egy kis articsókás mártást, amibe kenyeret kellett tunkolni. A pulykához készült egy töltelék, meg édesburgonyapüré. Hogy mindez ne legyen egyedül a tálban, csináltunk cranberry (tőzegáfonya) krémet hozzá, meg kiegészítésül egy zöldbabos, sajtos köretet. Desszertnek sütöttünk egy töktortát, de azt már meg se bírtuk kósolni, inkább elvánszorogtunk, megnézni a nagyvárosi fényeket.

Amerikai módra, kocsival mentünk sétálni és csak a parlamentnél álltunk meg. Itt Yodával elindultunk fotózni. (Yoda kivételesen nem szart az illusztris épületre.)



A helyi parlament után legurultunk a hegyről (khm, sok volt a pulyka) és megálltunk a Temple-nél. Tíz óra múlt. Üresek voltak az utcák. Lassan oltogatták a fényeket. Mindenki a pulykát emésztette és készülődött a másnapi bevásárlásra.

Fotóztunk egyet és mi is elindultunk, feldolgozni a vacsorát.