Kicsi a világ - Bostonból Dél-Utahon át Székelyföldre

Rövid sétát terveztem Yodával és nem gondoltam volna, hogy a tíz kilométeres autózásból és pár kilométeres sétából egy Dél-Utahot és Székelyföldet felölelő túra lesz. Megtetszett a bedfordi vasútból lett kerékpárút, ezért egy ritka napsütéses délelőtt elindultunk Yodával, hogy megnézzük a kisváros másik átalakított vonalát is.

Alig mentünk azonban pár száz métert a kerékpárúton, egy kereszteződésben Yoda észrevett és lepisilt egy táblát. Szokásos munkamegosztásunk szerint amig Yoda pisilt, én olvastam. Megtudtam, a domb mögött kezdődik Bedford történelmi belvárosa. Ilyen táblának egyikünk se tud ellenállni, így miután Yoda megöntözte a tábla másik lábát is, elindultunk, hogy megnézzük, milyen Bedford történelmi belvárosa.



A belváros szélén a Mester egy újabb táblát talált: Dél-Utahi Egyetem Sugárzástani Laboratórium. Hogy a University of Southern Utahnak milyen sugárzás teleportálta ide a laboratóriumát, nem tudom, de meglepő felfedezés volt háromezerötszáz kilométerre az USU-tól megtalálni a labort. Lehet, a dél-utahi környezetvédők így lopják vissza a sivatagba a fejletebb amerikai államokból lerakott nukleáris hulladékot.



A labor után már városka központjában emelgettük lábainkat. Én kattingattam, Yoda locsolgatott. A városka főterén álló templomot is lefotóztuk. Nem mentem közelebb, a templomot felújították, így esélyünk se volt bemenni és az épület sem tünt annyira különlegesnek. Pár tucat fehér, aranyszélkakasos fatemplom után úgy éreztem, egész jól ismerem őket. Már mentünk volna tovább, amikor a szemem sarkából ismerős formákat láttam a templom mellett. (Lásd a fenti fotó bal alsó sarkát.)

Mintha két kopjafát láttam volna.

- Azt hiszem, halucinálok éskopjafát látok - mondtam Yodának.

- Kettős látásom van, mert két kopjafát láttok - tettem hozzá.



Tényleg kopjafát láttam. Kettőt.

Ahogy közel értünk hozzájuk, már teljesen biztos voltam benne, hogy kopjafák.

Értettem, hogy kerülhettek ide, de akkor is bizarr volt egy pici massachusettsi faluban székely kopjafákat látni.

A hargitai Szentegyháza unitáriusai ajándékozták hittestvéreiknek a faragott kopjafákat pár éve. A két gyülekezet között a kapcsolat ma is él: azt hiszem, nyáron Bedfordból is mennek majd templomot építeni Erdélybe.

Vasárnapi istentisztelet

Ha Yodával kettesben autózunk, mindig bekapcsolom a rádiót: Yoda inkább nézeget, de beszélgetni ritkán szokott.

Egy helyi, non-profit adót szoktam hallgatni. A WERS jó, nem kommersz zenét sugároz, nincsenek benne reklámok és a hírekben elvétve se beszélnek "sztárokról", hacsak azok nem a Tejúton találhatók.

Vasárnap délelőtt a rádió istentiszteletre váltott. Egy lelkésznő beszélt a kutyájáról. A séta után hazafele egyáltalán nem figyeltem a rádióra, de idővel megütötte fülemet egy kifejezés. Figyelni kezdtem.

Az unitárius lelkész Erdélyről, a vallás őshazájáról beszélt a híveknek. Nem derült ki, hogy az unitáriánusok melyik irányzatához tartozik, bár a legtöbben itt univerzalisták. A lelkész általában a Transylvania szót használta, de egyszercsak megemlítette, hogy Transylvaniát, ami manapság Románia része az ottani unitáriusok Erdélynek nevezik. A lelkész egy nyári utat szervezett az unitarianizmus szülőföldjére, hogy ott segítsenek templomot restaurálni, építkezni. Kolozsvárra megyünk magyarázta a lelkész majdnem tökéletes kiejtéssel, majd hozzátette, hogy a térképen Cluj-t keressék, de tudják, egy unitáriusnak az Kolozsvár.