Sétakatasztrófa

Napsütéses, virágos tavaszi időben semmi se tud egy kutyasétát úgy elrontani, mint egy lyukas zacskó.

Intermezzo - zacskó

Yoda két lábon egyensúlyozva potyogtatott apróbb bogyókat a társasház füvére, én pedig zacskóval a kezemen vártam, hogy lecsaphassak a termésre.

- Kértek zacskót? - hallottam egy égi szószatot.

Felnéztem. Egy fiatal lány integetett az erkélyről.

- Van egy csomó zacsim - magyarázta -, hozom őket!

Mire bezacskóztam Yoda (vég)termékét, már ott is volt:

- Az én kutyám anyámnál van - magyarázta -, úgyhogy nekem nem kell.

Mire megköszöntem, ott se volt.
Pedig nagyon szerettem volna tudni, van-e valahol a közelben egy kuka. Az nagyon hiányzott a boldogságomhoz.

Prágai zacskó

Megjegyzés: az alábbi bejegyzést még Prágában kezdtem el írni elegáns hotelszobámban a Yodüsszeia alatt, de már nem volt időm blogolni.


Amint lehetett, elindultunk felderíteni a környéket. A diplomatanegyednek nevezett harmincas-ötvenes években emelt városrészben és a szomszédos egyetemi negyedben rengeteg park, zöld felület volt. Jól esett erre sétálni még este és szemerkélő estében is.



Minden parkban, minden zöldebb utca bejáratánál volt zacskóoszlop, ahonnan lehetett potyadékgyűjtő zacskót szerezni. Szeretem feltöltve tudni zacskókészletemet, ezért húztam egyet.

Meglepődtem.

A készség két részből állt.
Volt benne egy papírzacskó (a végterméknek) és egy papírtálca.

A rajzos illusztráció szerint a papírtálcával kellett felvenni mindazt, amit az eb elpotyogtatott, be kellett csúsztatni a zacskóba, majd az összehajtott zacskót belepottyantani a szemetesbe.

Minden reciklált papírból készült.



Ennek ellenére nem tetszett.

Amíg az eb kopogósat potyogtat, a rendszer tökéletes. (Bár nem vagyok biztos abban, hogy selymes fűből miként lehet tálcára bűvészkedni az apróbb bogyókat. Esetleg hagyományosan, zacskó használatával - bár akkor ugyanott vagyunk, mint a hagyományos megoldás esetében. (Hagyományos megoldás alatt nem azt értem, hogy otthagyom, mint eb a Szaharát, hanem azt, hogy zacskóval felveszem, a zacskó száját bekötöm, a zacskót kidbom.)
Ideális esetben a papírzacskó a tartalmával együtt gyorsan lebomlik, szemben a műanyagzacskóval, ami évtizedekig, akár évszázadokikg is őrízheti tartalmát - hacsak nem gyorsan lebomló zacskót használunk.

Komolyabb gond, hogy puhább, esetleg folyósabb állagú vétermék begyűjtése fűből tálcával kivitelezhetetlennek tűnik. Az nem takarítás, hanem maszatolás. Szó szerint.

Az már csak "hab" a tortán, hogy a papírzacskó nem zárható, így az illatmolekulák szabadon áramolhatnak ki belőle.

Az is igaz, hogy aki sokat ügyeskedik a tálcával, előbb utóbb nagyon szerencsés is lesz... főleg, ha van nála folyékony szappan.

Az ellopott zacskó

Wasatch
Originally uploaded by ribizlifozelek

Felszaladtunk Yodával a hegyre. Csak egy rövid, kétórás sétát terveztünk. Meg szerettem volna nézni a tavaszi virágokat és az épülő természettudományi múzeumot.

Yoda lelkesen jött velem.



Az idő szép volt. A virágok nyíltak. A méhecskék zümmögtek. A tavasz betette lábát. A hegyek pedig havasak voltak. Egy ismerősünk mesélte, hogy tanyájukon az évi utolsó fagy júniusban van. Az első meg júliusban.

Közben a völgyben tombol a hőség.

Már most meleg volt, bár a szél néha igencsak hideget fújt a képünkbe. A Nagy-Sós-tó felett esett az eső.



Az erdő szélén gondosan szedtem egy zacskót a "zacskófáról". Zsebrevágtam és így tökéletesen felszerelkezve vágtunk neki az ösvénynek.



Ahogy vártam, tíz perc múlva Yoda pottyantott egyet. Zacskóztam és letettem a csomagolt végterméket egy kőre. Másfél-két óra múlva ugyanitt terveztem visszajönni, akkor felszedem és elviszem a legközelebbi kukáig.

Mentünk mendegéltünk és Yoda ismét felgörbítette a hátát és megtisztelte pár bogyóval a természetet.



Zacskó elő, bogyó bele. Ezt már nem hagytam a kövön: ide már nem jövünk vissza.

Másfél óra séta után visszaértünk az első bogyó hűlt helyéhez. Eltünk a zacskó. Csak azért nem vakartam meg tanácstalanul a fejem, mert egyik kezemben a pórázt, a másikban az ominózus zacskót tartottam.



Tovább mentünk lefele, amikor egy bozotból előbukkant egy kiránduló. Olyan hirtelen toppant elénk, hogy Yoda a meglepetéstől majdnem összezárta fogait a bokáján. A pasin klasszikus túrázó ruha volt rajta, kalap, bot, bakancs, kockás ing. Az összképet egy jókora nejlonzsák rontotta, meg a zsákból áradó szag.

Meglóbáltam felé a saját zacskómat, hátha egy UFÓ, aki szagjelekkel kommunikál.

- Feljöttem a hegyre, összeszedni egy kis szart - bökött a gömbölyödő, nyolc-tíz kilós zsákjára.

A fickó legnagyobb megdöbbenésemre a kutyagumival teli zacskómat akarta:

- Elveszem!

Odaadtam. A pasi vigyorogva beletette zsákjába és eltünt a bokrok között.

Utóbb megtudtam, több önkéntes járja a hegyet és összeszedik az ottfelejtett szemetet, kutyaszart, zacskókat. Tetszenek ezek az önkéntesek. Nem szaroznak. Azaz igen, szaroznak és ez pont így jó.

Tanulság

Let's go!
Originally uploaded by ribizlifozelek

Nem jó dolog kutyaszart lyukas zacskóval felszeni.

Yoda ajándéka

doggie bag
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yoda kapott egy meglepetést. A meglepetést Yoda kapta, de futó szimatolás után megállapította, nem ehető. Elutasító vélaményét egy gyorsa cancel jelezte.

Az ajándék engem is meglepett. Nagyon örültem neki - a földhözragadtabb dolgokat jobban kedvel Mester helyett is.

Az ajándék jópofa, minden kutyás örülhet neki. Az ajándék egy pici akasztón fityegő műanyag csont formájú tartóból áll. A lényeg pont a tartóban van.
Egy rollni zacsi.
A kutyaguminak.

Zseniális.
Kár, hogy nem utántölthető.

Szatyrológia

Don't leave it, baggit!
Originally uploaded by ribizlifozelek

Ne kerteljünk. Yoda napjában kétszer, háromszor kakál. Ilyenkor a kutya felgörbíti hátát, két mellső lábára áll és hátsó lábait kinyújtja. Aztán - már elnézést - szarik. Mi meg körbeálljuk és nézzük. Néha szurkolunk is neki - hogy lámpa alá csinájon és ne kelljen sötétben zseblámpával keresni a corpus delictit.
Miután Yoda végzett - az akcióról személyiségi jogi okokból nem készül fotó -, elégedetten megcsóválja farkát, mi meg előkapjuk a zacsit.
Kutyaboltban lehet reciklált műanyagból készült lebomló zacsit venni. Ilyen - ingyenes - zacskókat helyeznek ki a hegy lábánál kezdődő ösvényekhez. Annyira én nem szeretem a reciklált zacskokat valahogy kicsinek érzem. Aprócskák, alig fér bele a kezem, nem lehet rendesen befogni vele a céltárgyat, utána meg alig lehet csomót kötni rá. Egyes mazochisták kihagyják a csomókötést, de szerinem ők amúgy is előfizetői lehetnek a Kakofil című újságnak.
Mi általában recikláljuk az egyébként felesleges bolti zacskókat. A füles zacskók vastagabbak és több fér beléjük. Yoda esetében az utóbbi szempont nem játszik, de a vastag műanyag zacskót sokan szeretik: nem lehet érezni a céltárgyat. Én a magam részéről jobban kedvelem a zöldségek és husok csomagolására használt zacsit. Egyfelől sokkal tartósabb, mint a hagyományos “füles” nejlonzacskó, nem szakadhat el. Nincs annál kellemetlenebb meglepetés, amikor az ember a zacskóval a kezén tapogat a fűben és egyszercsak érzi, hogy technikája pusztakezesre változott.
Ilyen a vékonyabb, de erősebb husos-zöldséges zacsival nem fordulhat elő. Persze, az annyira nem pozitív, hogy ujbeggyel tökéletesen érzem, mi is került a karmaim közé. Gyakorlati szempontból mind jó, csak papírba ne kelljen csomagolni a végterméket, mert az úgy nagyon büdös. A nejlonzacskóra ugyebár könnyen lehet csaknem légmentesen záródó csomót kötni. A vékony zacsi ilyen szempontból is jobb: az a csomó ugyanis sokkal jobban zár.
A lényeg, hogy ne hagyjunk se tárgyi, se szagnyomot magunk után.