A bátor rendőr

Street
Originally uploaded by ribizlifozelek

Reggel szokás szerint Yodával sétáltunk.

A sarkon, ahol gyakran van baleset és pár éve a drogfutárt lelőtték, négy motorosrendőrt és egy rendőrautót láttam.

A rendőrautóból kiszállt egy civilruhás zsaru kávésbögrével a kezében. Kemény zsarunak nézett ki. Olyannak, mint aki fél kézzel lever egy hangoskodó társaságot és még egy politikust is letartóztatna, ha az részegen vezet.

A zsaru hörpölt kávéjából. A motorosok nyergeltek. A civilruhás pedig elindult a zebra fele. Megállt a járda szélén. Az autófolyam megtorpant. Elengedték a gyalogost - nem látszott, hogy rendőr, a többiek meg fedezékben voltak.

A rendőr átsétált.

Aztán visszafordult. Lelépett a járdáról.

Kát autó nem állt meg a többivel együtt. A motorosok szirénázva mentek utánuk.

A bajuszos hörpölt a kávéjából és újra lelépett a zebrára.

Az emberiség nő

Who can swallow this?
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az emberiség nő.

Nemcsak számban, hanem méretben is. Amikor ősieink belovagoltak a Kárpát-medencébe, akkor még százhúsz-százharminc centi magasak lehettek. Úgy kell elképzelni a dolgot, mintha mongol-arcú hupikák-törpikék ereszkedtek volna le az égbetörő bércekről az Alföldre. (Ami akkor egy nagy mocsaras erdő volt, de ez más kérdés.)

Most már megnőttünk.

Szerintem azért ekkorát nem: a fenti kálcium-tabletta egy inch (col) hosszú. Azaz 2.54 centi.

Azzal, hogy nőttünk, a torkunk, garatunk átmérője is nőtt. (Nagyobb lett a pofánk.) De azért ezt a kapszulaméretet kicsit túlzásnak érzem. Lehet, a gyógyszergyártó az evolúció következő lépésének a kígyó-torkot tartja, amivel majd egész tojásokat és hamburgereket tudunk leereszteni rágás nélkül?

Kényszerleszállás

Salt Lake City Airport
Originally uploaded by ribizlifozelek

Pár napja egy DELTA járat kényszerleszállást hajtott végre New Yorkban.

A pilóta gyönyörűen letette a gépet, miközben egy renitens utas minden mindegy alapon filmrevette a leszállást.

Az légiutaskísérő pedig a szabályoknak megfelelően - és meglehetősen idegesítően- hajtogatta, hogy mindenki maradjon a helyén és hajtsa le a fejét.

Heads down, stay down! Heads down, stay down! Heads down, stay down! Heads down, stay down!



Miután az én gépem pár hete elromlott, kaptam egy levelet a Deltától, amiben elnézést kérnek a késésért.

Mindenesetre kiváncsi vagyok, ezeknek az utasoknak mit írtak...

A Kindle újraindítása

kindle
Originally uploaded by ribizlifozelek

A Kindle egyszercsak elkezdte leszívni az akkut. Kikapcsolva, kikapcsolt 3G-vel is merült és pár nap alatt tejesen üres lett az akkumulátora.

Kikapcsoltam a 3G.
Visszakapcsoltam a 3G-t.

Merült.

Valamiért a legtöbb készüléket sokszor meg lehet javítani egy teljes újraindítással.

A Kindle 1 hátoldalán volt egy kis lyuk, oda kellett bedugni egy ceruzahegyet, az indította újra. Le is kaptam a Kindléről a borítót és már döftem volna a ceruzával - de nem volt hova.

A fórumokat olvasva megtudtam, a bekapcsoló gombot kell húsz másodpercig elhúzva tartani és akkor újraindul.

Újraindult.

Működött.

Nem lehetne a magyar politikai életet megjavítani egy hardresettel?

Poligám valóságsó

Dancers
Originally uploaded by ribizlifozelek

A valóságsó (valóságshow?) piacra megérkezett a legújabb produkció, aminek főszereplője egy utahi poligám család.

Nem a klasszikus, a sivatagban rejtőzködő, keményvonalas többnejűek a főszereplők: ők puskával fogadnák a tévéseket is, hanem egy városi poligám család. A leírások alapján ők hasonlítanak a Big Love című sorozat többnejű családjához.



A magcsalád három feleségből és tizenkét gyerekből áll. (Mire vége a sorozatnak, már tizenhárman lesznek.) A család egy tipikus amerikai külvárosban lakik egy nagyon nagy házban. Három háló, három konyha és egy kaszárnyára elegendő gyerekszoba, meg egy akkora garázs, amit a BKV is megirigyelhetne. (Idővel valószínűleg egy egész iskolabuszt be kell majd oda parkolniuk.)



Ez az a poligám család, aminek a létét a hivatalos mormon egyház igyekszik letagadni: nem vidéken bújkáló pedofil banda, hanem az egyház közelmúltjára emlékeztető - látszólag - működő közösség.



Az események meg sem közelítik a hagyományos valóságsók veszekedős jeleneteit. Az első részben egy komoly konfliktus volt: az egyik feleség elégette a pirítóst és ezen nevetett.

Szex nincs - azaz van - de a magánélet e szegmenséből a család kizárja a tévéseket. Elegendő tudni, hogy három hálószoba van.

A filmsorozat főleg a család életére, az elfogadottságra és a külvilággal létesített kapcsolatokra koncentrál. A törvényekkel sem foglalkozik: a törvény tiltja a többnejűséget és a többférjűséget (miért is?), de ha az állammal nem szentesíttetik kapcsolatukat, akkor annyian laknak egy házban és azt csinálnak, amit akarnak.



Egy izgalmas kérdés fog majd felmerülni a sorozatban. A papa úgy gondolja, három feleség nem elég. Szeretne egy negyediket is. Ezt pedig igyekszik elfogadtatni a többiekkel.

A kérdés, kell-e még egy hálószobát és konyhát hozzáadni a lakáshoz, vagy a fickónak a feleségek lecsapják-e a fejét.



Vagy más részét...

Őszi City Creek

City Creek Canyon
Originally uploaded by ribizlifozelek

Meleg volt - már nem az a nyári sivatagi meleg, csak valami egyszerű, nyárvégi sivatagi meleg. Harminc fok.

Ilyenkor hűvös erdőbe kell menni - gondoltuk Yodával. Yoda azért akart hűvös erdőbe menni, mert ott mindenféle izgalmas állatot lehet enni, le lehet rohanni a mókusokat, legyeket, nyuszikat. Én csak sétálni szerettem volna.



El is indultunk felfele a City Creek Canyonban.
Vittünk ennivalót, innivalót és mentünk, mentünk, mentünk.

Az ágak közül mókusok lestek minket - de a Mester mindegyiket kiszúrta, hiába lapultak meg az ágak között.



Ezek a mókusok közel sem voltak olyan bátrak, mint városi rokonaik. Csak pislogtak. Az emberben (és a kutyában) nem potenciális mogyoróforrást, hanem ragadozót láttak. Yodát illetően nem is sokat tévedtek...



Az út eleje hideg volt. A völgy mélyére nem ért el az őszi nap. Idővel azonban kezdett melegedni az idő. Vagy csak mi melegedtünk ki a menésben.

Ekkorra már elértük a vízgyűjőterület határát - innen visszafordultunk a város fele.
Ekkor láttuk az első embert - egy futót, aki kétségbeesetten lihegett és fél kezével igyekezett helyén tartani elszakadt gumijú nadrágját, a másik kezét a szeméhez emelte és a csuklójára szerelt műszerről a pulzusát igyekezett leolvasni.

Nem irigyeltem.
Még hat kilométert kellett fusson így.

A fülbemászó - Motorola H790

bluetooth speaker and charger
Originally uploaded by ribizlifozelek

A fülbemászót ajándékba kaptam.
A fülbemászó egy Motorola H790.

Azt hiszem, a hasonló ketyeréket magyarul headset néven ismerik. Valószínűleg pár év múlva elterjed rá valami frappáns magyar név. Addig én fülbemászónak fogom hívni.

A ketyere kicsi és beszél. Elmondja, mi baja, mi a bánata: éhes, csatlakozott, nem csatlakozott, jóllakott.
A hangszoró intimen belesimul a fülembe.
Egy mozdulattal fel lehet venni.

A bluetooth pillanatok alatt ráharap a telefonra és felismeri. A "párosítás" egyszerű, csak egy gombnyomás a fülbemászón és két tappintás a telefonon (a bluetooth bekapcsolása és a fülbemászó okézása).

Egy bajom van vele: adtak hozzá egy hálózati töltőt. De igazán lehetett volna a csomagban egy USB-töltő, elvégre a fülbemászóba egy mikrousb-t kell bedugni. De egy autóstöltö se lett volna rossz. Tudom, vegyük meg kiegészítőnek. (Megnézem, a röfiről tudjuk-e tölteni. Azt hiszem, igen.

A fülbemászó egyébként tökéletes. Utahban lehet vezetés közben mobilozni, de én béna vagyok és nem tudok egyszerre telefont tartani és kormányt tekerni.

A világ televan tehetséges szuperemberekkel, akik tudnak, de én nem tartozom közéjük.

Eddig ha hívtak, félreálltam vagy hagytam csöngeni a telefont.

Ezentúl muszáj lesz felvenni.

A Delta levele

Desperate situation: cross the bridge or fly
Originally uploaded by ribizlifozelek

- MRRRRRRR!

- MRORRRRR! - mondta a Mester. Ebből tudtam, hogy jön a postás.

A postás csak egy levelet hozott a Deltától. Csodálkoztam. Nem szoktam a Deltával levelezni.

Kibontottam a levelet.

A Delta elnézést kért azért, hogy amikor jöttem, lerohadt a repülőgép és a szerelők sietve próbáltak rajta sikertelenül elvégezni egy olajcserét.

Jól esett a levél.
Persze egy ingyenjegynek jobban örültem volna.
Vagy annak, ha hamarabb megérkezünk.

Zöldségek agyagedényben

Vegetables
Originally uploaded by ribizlifozelek

Római cserépedény (Römertopf) itt is van. Itt clay pot ismerik. Mi viszont otthonról hoztunk egyet: egyszer kaptunk többet is ajándékba és valahogy felhalmozódtak. Mi pedig vállaltuk a kockázatot és az egyiket becsomagoltuk rongyokba, ruhákba, betettük a bőröndbe és feladtuk poggyásznak Ferihegyen. Számítottunk rá, hogy restaurálnunk kell, mint egy valódi római cserepet, de nem. Kibírta az utat és egyben megérkezett Salt Lake Citybe.

Ha már itt volt, kipróbáltuk.

A cserépedény alja mázas, azt nem kellett beáztatni, de a tetejét tíz percre vízbe kellett tenni.
Addig összekészítettem az ételt.

- 3 csirkemell
- vörösbor
- olivaolaj
- só, bors, paprika
- gulyáskrém

A gulyáskrémet én találtam ki. Azaz a gulyáskrémet nem én találtam ki, de azt, hogy a kecsöpöt gulyáskrémmel helyettesítsem.
A fenti alkatrészekből készítettem egy szószt és negyedórán át ebben áztattam a húst.

Közben összevágtam a zöldségeket.



- 1 piros paprika
- 1 zöld paprika (a husos nagy)
- 4 paradicsom
- 1 lilahagyma
- 1 padlizsán és pár szem minikrumpli

A hozzávalókat felvágtam eltérő méretű darabokra és bedobáltam a cserépedény aljába. A tál mindent elnyelt.
Rátettem a húst és megöntöztem a szósszal.
Lefedtem a beáztatott tetővel és betettem a sütőbe.

400 F (200 C) fokra, majd hagytam egy órát benn.

Yoda nem szerette, mert szerinte túl sok volt benne a zöldség, de szerintünk nagyon finom lett.

Jetlag

Yoda
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yodával jetlagünk vsn.

A jetlag egyszerűen jelentkezik.

Hajnali fél ötkor felébredek - és tekintetem takákozik a Mesterével, aki ugyanúgy nem tudja, mit csináljon, mint én.

Végül összegömbölyödünk és hat óráig számoljuk a bárányokat.

Huntsville

Huntsville
Originally uploaded by ribizlifozelek

Vad hegyipatak csobogott az országút mellett, ami csak emelkedett és kanyargott, kanyargott és emelkedett.

Aztán egy újabb kanyar után kitárult előttünk egy hegyek övezte medence.



Ogden felett jártunk, mélyen a hegyek között.

Még feljebb, egy kristálytiszta hegyipatak partján szerettük volna megsütni nyárson ebédünket, de pár dolog közbejött. Egyfelől háromezer méter magasan már nem volt nyár. Lenn, Salt Lake Cityben 33 fok volt, itt 18. Másfelől a tűzrakóhelyhez elfelejtettek grillrácsot tervezni, mi meg elfelejtettünk vinni.

A kínlódás helyett jobb ötletünk támadt: visszaereszkedtünk Huntsvillbe.



Huntsville-t egy Hunt nevű pasiról nevezték el. Hunt népes családjával 1860-ban érkezett ide. Megtetszett neki az alpesi völgy. Felkereste hát az indiánokat és üzletelni kezdett velük:

- Nagy ez a völgy...

- Nagy - felelték az ute indiánok.

- Ti alig használjátok.

- Alig...

- Én használnám....

- Őseink földje nem eladó - felelték az indiánok.

- Nincs benne semmi - győzködte őket Hunt - még diszkó, mormon templom és benzinkút sincs.

- Ez hazánk része. A hont nem lehet elkótyavetyélni.

- Nem vagyok szűkmarkú - felelte Hunt -, adok az egészért egy pónit.

- Ez a mi örökségünk, ami apánktól kaptuk, ő az apjától, ő pedig az apjától kapta - válaszolta a főnök, aki még nem hallott a feminizmusról.

- Egy egész pónit adok érte. Még mobiltelefont se lehet itt használni.

- Őseink földjét nem kapod meg egy póniért. Legalább kettőt kérünk.

Az üzlet megköttetett. Hunt két póniért megvette az egész medencét. A pónik mellé az indiánok kialkudtak pár marék üveggyöngyöt és néhány üveg tüzesvizet.



Az őslakosok aztán megitták a tüzesvizet, amitől elhányták a gyöngyöt.

Hunt pedig szorgosan művelte a földet, terelgette a jószágot és skandináv telepeseket hívott, hátha ők bírják a klímát.



Bírták és Huntsville egy virágzó falucska lett.
Ma közel nyolcszázan laknak itt.

A falu közepén óriási park található. Van itt fű, fa, virág és nyilvános wc. Huntsville egyik nevezetessége a park. A másik a falut körülölelő víztározó. A harmadik a texasi vendéglő a park mellett.

Ide tértünk be és itt rendeltünk egy kombinált ebédet, amibe az étlap szerint minden, aznap sütött húsból tettek egy darabkát. Mi ezt kettészedve kértük.

Ők így kihozták, külön tálcán hozva a rengeteg köretet.
Ránéztünk a két féladag ételre és nyeltünk egyet.

Egy hétig nem kell otthon főzni.

Intermezzo 3

Budapest
Originally uploaded by ribizlifozelek

Kanadában nevelkedett magyar ismerősömmel beszélgettünk Ő mesélte ezt a történetet.

Egy világvégi amerikai szupermarketben vásárolt. Fizetett (úriember fizetni szokott az általa vásárolt javakért).

- Kanadai vagy? - kérdezte a pénztáros.

- Magyar, de Kanadában nőttem fel.

- Budapesti vagy?

- Igen...

- Bal part, jobb pat? Pest vagy Buda?

Budapest - 1938

Parliament
Originally uploaded by ribizlifozelek
James A. Fitzpatrick író szeretett volna lenni, de filmrendező lett. Főleg dokumentumfilmeket készített. Az MGM számára utifilmeket forgatott Traveltalks címmel: ezek rövid, hét-tíz perces filmek, egy részük színes. Fitzpatrick Budapesten is járt és elkészített egy bő nyolcperces filmet.

Mindez 1938-ban történt.

Elképesztő végignézni az amerikai rövidfilmjét. A szöveg hallatán először nekem az jutott eszembe, hogy a magyar turistaipar azóta se talált ki jobbat - ugyanazt szajkózzuk.

A képek pedig döbbenetesek. Hajlamosak vagyunk azt hinni, régen minden jó volt, az elhanyagolt homlokzatok az elmúlt negyven év örökségéhez tartoznak.

A békebeli Budapest alig különbözik a maitól. Jobban megnézve a mozik,még azt is látni, hogy egy csomó épület homlokzata ugyanolyan füstös és lepukkant, mint ma. A Bazilika kupolája (40 másodpercnél) ugyanolyan sötét, mint tizenöt éve volt. A Parlamentet állványerdő övezi (54 másodperc). A Mátyás templom és a Jezsuita egyes részei feketék a koromtól (4.22).



Vannak változások is: a pár pillanatra felvillanó dunaparti szállodasor klasszisokkal jobb, mint amit Fintáék alkottak a helyére (27).



A Vár esetében is látni, hogy a barokkos lépcsősor, kupola és a kertek mennyivel jobban néznek ki a mainál (3.28).



Azzal viszont, hogy a levéltár tornyát eltüntette az idő, valószínűleg jobban jártunk.



A cigányzenészek 1938-ban is ugyanolyan jól húzták, mint, ma.
A margitszigeti uszodák lenyűgözőek. A baloldali közlekedés pedig a csodás Erzsébet hídon nagyon érdekes látvány.



Nem szeretem azt mondani, hogy régen minden jobb volt. Nem így van. Nem jó a túlzott nosztalgiázás. De volt valami, ami nagyon kellemesen meglepett. Amit ma nagyon nehéz elérni vendéglőkben. Van, ahol sikerül, de azt hiszem, általában nem egyszerű megszerezni. Ami régen valószínűleg tényleg jobb volt.

A pincérlány 4.51-nél egy kancsó jeges viznek látszó tárgyat szolgál fel.

Repülés Salt Lake Citybe

Salt Lake City Airport
Originally uploaded by ribizlifozelek

Ha tömören kell megfogalmaznom, milyen volt a repülőút Budapestről Salt Lake Citybe, azt kell mondanom, hosszú. Ha bővebben, akkor nagyon hosszú.

Ferihegyen indulás előtt volt két óránk. Sétáltunk Yodával és vettünk mindenféle innivalót az útra. Almalé nem volt. Vettem két deci körtelét és vizet, hogy ebből keverjek a Mesternek innivalót a repülőn. Nyolcszáz forint.
A körte az nem pálinka volt.

Az első kilenc óra Budapestről New Yorkba eseménytelen volt.

New Yorkban pont elértük a csatlakozást.
Kényelmesen elhelyezkedtünk a Salt Lake Citybe menő gépen. Yoda doboza az ülés alá kerüt, én meg elterültem a három üres helyen.

Ekkor a pilóta megszólalt a hangosbeszélőn:
- A karbantartók szerint alacsony az olajszint az egyik hajtóműben, fel kell tölteni. Tizenöt perc múlva indulunk.

Már tudtam, egyhamar mi nem megyünk sehova. Egy repülőgép nem egy öreg Chevy, hogy öntünk egy kis olajat a motorba, aztán megy.

Ez sem ment.

- Még meg kell nézni ezt...

- Még meg kell nézni azt...

Egy óra múlva közölték, másik géppel megyünk, tíz perc múlva indul a másik kaputól.

Két óra múlva indult és valahogy tele lett.

Elaludtam.
Felszálláskor arra érbedtem, hogy Yoda az ölemben vigyorog és csóválja a farkát.

Először azt hittem, megint kirágta magát. De csak kibújt valahogy.

Nagy nehezen visszagyömöszöltem a Mestert a dobozba.

Ekkor elkezdődött a nyiff és a nyaff, meg a nyüff és a nyeff. Hogy megnyugtassam, etetni kezdtem mikrofalatkákkal. Egy órán át adtam a szájába a pici falatokat, mire elaludt.

Már alig láttam.
Éheztem, szomjas voltam és álmos.

De jött a légiutaskísérő és sósmogyorót és innivalót osztott. Tudtam, a gépen lehet venni és ételt.

- Lehet itt valamit enni? - kérdeztem.
Kaptam egy menüt. Ezekben a menükben a leírás a legjobb. Az étel általában vacak, de a leírás mindenért kárpótol. Az az egy baj, hogy a menükártya nem ehető.

"Aranybarna cipóba rejtett ropogós pulykamellfilé mosolygó piros paradicsommal és olvasztott házisajttal."

Én sajttálat kértem.
Igazából a tál szó félrevezető. A sajttál hallatán egy nagy tálra gondolok, amin sok sajt van. A helyes kifejezés a sajtcsészealj lenne, egy alig csészealjnyi tálca, amin van 4 szem szőlő, másfél pekándió, három kétszersült és négy féle sajtocska. Hat dollár. (Ferihegyhez képest világolcsója.)

- Mennyi lesz?

- Semennyi. A problémák miatt ingyen van az étel.

Ezt csak a hangosba felejtették el bemondani, gondolom, így kevesebben kértek.

Elmajszoltam a sajtokat, ittam egy csomót és próbáltam aludni. Már közel jártam ahhoz, hogy fogom Yoda nyugtatóit és megeszem az egész doboz nyugtatót, lesz, ami lesz alapon.

New York - Salt Lake City az öt óra.

De megérkeztünk.
Nagyon jó volt: húsz óra után végre mindketten pisiltünk.

Yoda gondolkodik

Lassan indulunk vissza.

Indulás előtti napokban a Mester kevesebbet kap enni, nehogy útközben valami problémája legyen.

Yoda nem szereti, ha kevesebbet kap enni. Tudja, minden séta után jár neki falatka.

Az egyenlet hamar összeáll a Mester fejében: a kevesebb ételt több falatkával kell ellensúlyozni. Ezért a séta ötödik percében megfordul. Hazarohan. Kér falatkát. Majd megfordul és elindul sétálni.

Szerinte a világ így kerek.

A tea

Coffee/tea machine
Originally uploaded by ribizlifozelek

Amikor lehült a levegő és beköszöntött a nyárvégi tél, a farkasok pedig fázósan húzták magukat össze bőrükben, Esztergomban voltunk.

Egy dunaparti csárdában húztuk meg magunkat.

Teát szerettünk volna inni. Már elképzeltük, ahogy elgémberedett ujjacskáink ráfonódnak a forró csészére és a meleg folyadék új életet csepegtet jéghideg testünkbe.

- Sajnos nincs tea - tudtuk meg.

Arra nem térek ki, hogy miből áll elmenni a TESCO-ba, venni egy doboz teát kétszáz forintért és háromszázért árulni utána egy csésze italt.
Nincs tea, nincs tea. Ittunk egy kávét. Az is meleg volt.

Két héttel később ugyanitt húztuk meg magunkat. A csárda kellemes, meleg, nyitva van, belülről népies.

- Teát kérünk.

- Sajnos nincs tea.

(Két hét alatt nem volt idejük elmenni a Tescoba.)

De mégis ide járunk: Yodát ide is beengedik. Ezért sok mindent megbocsátunk nekik.

Bécsi séta

Vienna
Originally uploaded by ribizlifozelek

Alig volt időm Bécsben.
Szűk órám volt - eleinte egy Sacher-tortát ettem volna, de aztán kisütött a nap - végigsétáltam a bécsi Váci után, a Kärntner Strassen.

A Kärntner majdnem olyan, mint a Váci utca. Csak nagyobb és több minden van benne. Hogy drágább-e, nem tudom. Élet viszont több volt benne.

Utcazenészek húzták a talpalávalót, az emberek mosolyogtak.

Bohóc mozdult, amikor tálcáján megcsörrent az apró.

Fiatal festő fújt különböző szneket egy lapra és alkotott szivárványszínű csodát (közben pedig újságpapírral védte a díszkövet).

Szeretem Bécset.

Kár, hogy csak egy órám volt.

Yoda ismét ügyintéz

Anybody home?
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az állatorvos után jött a hatósági állatorvos. Minden ugyanúgy történt, mint ahogy tavaly.

Papír ellenőriz, papírhalom összekészít, majd kitölt.

Két apróbb különbség volt.

A papírt most számítógéppel kellett kitölteni. Tavaly kézzel.

A dolog hatszáz forinttal drágább volt, mint tavaly. Talán az informatizálástól.

Viszont Yodára most sem volt szükség, a papírok szóltak helyette.

Anyakönyvi csoport

Stairs to nowhere
Originally uploaded by ribizlifozelek

Kellett egy anyakönyv.

Sose árt ha van.

Ekkor kiderült, az okmányirodák és az Uniós egészségbiztosítási kártyát kiadó iroda mellett az állam ezen része is működik.

Az anyakönyvi csoportot (szép szó!) egy szűk folyosó végére helyezték el. Ennyi a negatív meglátásom.

Az anyakönyvi csoport neve is mutatja, ide gyakran anyák járnak. Az anyák (kismamák) elengedhetetlen tartozéka a babakocsi. Ezzel a tartozékkal az anyakönyvet kiadó szoba megközelítése problémás.

Azaz nem az, ha az összes várakozó feláll, kisétál a folyosóról, a kismma meg betolja a kocsit. Utána vissza lehet ülni és várni, hogy a babakocsis ismét előjöjjön, akkor aztán kezdődik minden előlről.

De ettől eltekintve a dolog működött.

Átadtam a dokumenteket, személyit és lakcímkártyát, majd megtudtam, hogy kétezer forint kell okmánybélyegben.

Az okmánybélyetől kicsit viszolygok, 21. század, bankkártya, meg átutalás, de mindegy. Vettem bélyeget és mire visszaértem a szemközti épületből a bélyeggel, már kész is volt a háromnyelvű papírom.

Hülye voltam: nem vittem magammal dossziét a dokumentnek.
Kértem egy borítékot.
Kaptam.

Boldog voltam.

Korai kelés

Dreaming with bones
Originally uploaded by ribizlifozelek

- Yoda, menjünk sétálni, reggel van.

A Mester másként gondolta.

Reggel általában egyszerre érünk az ajtóhoz, ahol póráz fel és mehetünk sétálni. Yoda most láthatatlan volt. Kinn esett.

- Yoda, menjünk sétálni!

- PAHHHH - ez Yoda akkor mondja, ha valami nem tetszik neki.

- Hahó, séta...

Egy álmos, támolygó alak jelent meg az ajtóban.

- Séta...

- Esik - mondta a Mester, megfordult, visszament, összegömbölyödött és aludt tovább.

Európai Egészségbiztosítási Kártya

Social Security Building
Originally uploaded by ribizlifozelek

Mivel most, hogy EU és Schengen tagok vagyunk (még), ideje volt kiváltani egy uniós TB-kártyát. Elvégre Párkány csak egy ugrás és Bécsbe is el kell néha mennem.

Azt tudtam, hogy valahol az Árpád-híd metrónál van a TB-székház. Megnéztem a weboldalukon. Viszonylag könnyen megtaláltam a nyitvatartást az oldalon. Térkép nem volt hozzá: ez volt a legnagyobb hiba, egyébként minden tökéletes volt. (A 21. században nem hiszem, hogy ördöngősség lenne szegény hülye látogatóknak belinkelni egy térképet.)



Az irodát viszonylag gyorsan megtaláltam.
Húztam számot.
14-en voltak előttem.
Húsz perc múlva sorra kerültem.

Két perc alatt kaptam EU-s kártyát.

Minden csodálatos volt. Gyors és profi. Azért semmi sem tökéletes.

- Ezt elfogadják Magyarországon is? - kérdeztem.

- Magyarországon a magyar kártyát kell használni, de mivel a szükséges adatok rajta vannak, elfogadhatják.

Yoda ebédel

Renaissance Restaurant
Originally uploaded by ribizlifozelek

Szeretem a visegrádi Renaissance éttermet.

Szép az épület.

Remek a kiszolgálás.

Jó az étel.

Évekig rendszeres vendég voltam és, ha reprezentálni kellett, vendégeinket is ide hoztam.

Tudom, turista-hely. Sok turista jár ide.
Visegádon azonban én is turista vagyok. Vendégeim pedig méginkább azok voltak. Hova menjek? Hát egy turistahelyre, ami jó.



Egyszerű, földhözragadt lény vagyok.
Elismerem, sok embernek szüksége van a haute cuisine-ra. Rengetegen értékelik. Én is.

De én bevallom, atavisztikus ösztönlény vagyok. A konyhaművészet kifinomult szentélyeiben -egykor gyakori látogatásaim ellenére- kicsit kényelmetlenül érzem magam.

Ősemberi hajlamaim a népi ételek fele vonzanak. Hozzanak nekem egy tartalmas tárkonyos vadragulevest, egy porhanyos és egyáltalán nem száraz pulykacombot, sült oldalast, vörösboros párolt káposztát és egy gesztenyepürés erde gyümölcsös desszertet és boldog vagyok.

Főleg, mert a Mestert is beengedték.
Ott ült a lábunknál és velünk ebédelt.

Tökéletes étkezés volt.

Siklósi séta

Siklos
Originally uploaded by ribizlifozelek

Siklós bizonyos szempontból csalódás volt.

A város gyönyörű.
Az emberek kedvesek.
Az épületek szépek.



A város maga azonban rosszabb állapotban volt, mint vártam. Azt hittem, olyan tip-top városkát látok majd, mint Villány.

Arra számítottam, hogy mivel Pécs az EU egyik kulturális fővárosa, Siklós igyekszik kicsinosítani magát a várható turistainvázióra. Esetleg elterelik a forgalmat a központból, rendezik a parkolás helyzetét (pl kiteszik a táblákat, hogy pontosan hol is kell fizetni a parkolásért), helyrepofoznak pár homlokzatot és megcsinálják a járdákat.



Tévedtem.

Tolókocsival nagyon nehezen lehetett a hatalmas szintkülönbségeket leküzdeni. Igaz, így kevésbé figyeltünk a pergő vakolatra és a szemerkélő esőre.

A vár környékén több utca nagyon szép lett, de a vár még novemberig épül.



A vár körül elterülő parkot rendben tartották, de az emlékművek omladoztak.



A városban a legjobban a gyönyörűen helyreállított mecset tetszett.

A mecsetet a kilencvenes években helyreállították. A lakóházban évszázadokig rejtőző mecsetet zseniálisan építették újjá.



A teremőr szerint a boszniai háború idején egy ideig a múzeum ismét imaházként működött. (Külön köszönet a hölgynek türelméért: egy tolókocsival és egy kutyával nem volt olyan egyszerű összeszervezni magunkat a látogatáskor.)



Rajtunk kívül nem sok turistát láttunk: egy német turistabusz próbált meg eljutni a várhoz, ám a sofőr az idegenvezető dühös mutogatása ellenére nem volt hajlandó befordulni a "busszal behajtani tilos" táblával ellátott utcába, így az űrhajó szerű jármű elsuhant a határ fele. Pár perc múlva ismét felbukkat, az idegenvezető ismét mutogatott, a sofőr azonban fejét csóválta: a behajtani tilos tábla innen is jól látszott.

A vár különben is zárva volt.

Az űrhajó felgyorsult és elsuhant, mi pedig visszakerültünk a nyolcvanas évekbe.