2009. február 9., hétfő
Esik
Reggel megjött a szokásos hidegfront. Szakadt a hó, az eső és sötét volt. Yoda is sötéten látta a helyzetet és Jedi álcásával szinte beleolvadt takarójába.
Ő nem volt ott.
A reggeli őrjáratra azonban el kellett menni, ígyis rengeteg felesleges nejlonzacskó volt itthon. Még egy lépést sem tettünk az ajtó fele, amikorra a Mester már biztonságba helyezte magát az asztal alatt. Komoly munka volt meggyőzni arról, hogy menjünk el.
Felöltöztünk és elindultunk. Egészen a ház ajtajáig jutottunk. A Mester meglátta a kinti időt. Megállt és hitetlenkedve nézett kifele:
- Ide akartok kivinni? Ide? Engem?
- Reggel van, sétálni kell egyet.
- Esik.
- Csak egy kicsit, pisilni is kell.
- Havazik.
- Sétáljunk egy kicsit.
- Rossz voltam?
Valahogy elindultunk, de a Mester úgy jött velünk, mintha menne. Közben állandóan nézett hátra, hátha jön utána a ház és akkor bemehet.
A reggeli séta negyedéig jutottunk el, amikor Yoda meglátott egy fenyőfát. Felcsillant a szeme és berohant a fa alá és onnan pislogott kifele.
- Gyere ki!
- Esik.
- Alig pár csepp.
- Havazik.
- Alig pár pehely.
- Vizes.
- Tudod, mit, Yoda, menjünk haza - adtam meg magam.
A Mester kirontott a fa alól és óriási sebességgel száguldott hazafele. Meg sem állt, amíg be nem csokódott mögötte a lakásajtó.
- Éhes vagyok.
Címkék:
Amerikai Egyesült Államok,
Eső,
havaseső,
Jedi,
Mester,
Salt Lake City,
Yoda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Jéééé, ennek a bejegyzésnek nincs címe :DD
Mar van!
Megjegyzés küldése