2011. július 6., szerda

A futógép

Vendegszoba

A futógéppel hat éve gyűlöljük egymást, de együttlakásunknak voltak vidám pillanatai is.

Hat éve kopogott be hozzánk az elliptikus masina egy verőfényes minnesotai délelőttön. A mókusok békésen ropogtatták szotyiadagjukat, amikor kopogtak az ajtón.

Whittier house

Northfieldben egy tetőtéri lakásban laktunk. A második emeleten volt az ajtónk, a harmadikon pedig a lakás. A kettő közötti távolságot egy kanyargós, keskeny lépcső hidalta át.

Lerobogtam saját lépcsőházunkban és kinyitottam az ajtót.

Egy pici, vékony, keszeg ember állt ott UPS egyenruhában és izzadt.

- Ribizlifozelek? - kérdezte elfulladó hangon.

- Igen - feleltem gyanakodva. Attól féltem, hogy a csomaghordó megőrült és elborult szemmel ribilifozelekvadászatba kezd.

- A magáé - lihegte asztmatikusan a kisember.

Ekkor vettem észre a csomagot. Ránézésre másfélszer nehezebb lehetett a csomagkihordónál.

- Ez?

- Ez - felelte az ember és nagy hangosan fújtatva menekülni kezdett, még mielőtt azt mondhattam volna, nem az enyém. Mert akkor vissza kellett volna tegye a teherautóra.

Schwinn 420 Elliptical Trainer

Nekiveselkedtem és valahogy felküzdöttem a dobozt a tetőtérbe. Csak azt nem értettem, miért nem szakadt le a lépcső. Az a dög 151 font volt, durván hetven kiló.

Két évvel később ugyanezen az úton ereszkedtünk le, a futógép és én, majd együtt felkapaszkodtunk a utahi lakásba is. Azóta, ha valaki azt kérdi, futok-e rajta, csak nagyvonalúen legyintek:

- Futni? Ugyan, én cipelem.

A futógép most doboz nélkül költözött - nem volt idő szétszedni, akkurátusan elcsomagolni, valahogy lebűvészkedtük az emeletről, felgurítottuk a teherautóba és vittük. A futógép doboza pedig maradt. Nagy doboz volt, kiválóan fel lehetett tölteni mindenféle kidobandó holmival. Amikor megtelt, elindultam vele a konténer fele. Kitoltam a gigászi dobozt az ajtón és megálltam a lépcső tetején.

- Segítsek? - kérdezte a szomszéd és a hatalmas 151 font feliratot nézegetve.

- Ugyan, semmiség - legyintettem és két kézzel felkaptam az ormótlan ládát és lesiettem vele a lépcsőn. A szomszéd elkerekedett szemekkel bámult:

- Te aztán nagyon erős vagy!

Mosolyogtam és könnyed léptekkel elsiettem.

7 megjegyzés:

Ziebi írta...

Nektek megvan a Monk? :)

Boston2 írta...

Ezek szerint megvan a másik ház már? :)
Én csak szobabiciklit cipeltem, az lényegesen könnyebb.

Jó Sir Robin a bátor írta...

erre muszáj voltam ráereszteni a webfordítást annyira tetszett :)

- Ribizlifozelek? - kérdezte elfulladó hangon.

- Currant vegetable dish? - asked it gasping for breath on a sound.

Jó Sir Robin a bátor írta...

jah igen, én hangszereket cipeltem világéletemben, ha nekem nem volt akkor a másét.

Boston2 írta...

Ja, hangszert azt én is, de gitárosnak nincs nagyon nehéz dolga, feltéve, ha nem egy jókora fej+láda erősítőn szokott megszólalni. :)
Egyszerre akár 5 gitárt is lehet vinni. :)

ribizlifozelek írta...

Ziebi, megvan, de Budapesten.

Boston2, meg a regi.

Sir Robin, ez jo!

Nekem hangszercipeles hallatan a zngora jut az eszmbe....

Jó Sir Robin a bátor írta...

főleg nekem is, esetleg a hárfa tud még komoly meglepetést okozni. Engem anno a klarinét brácsa gitár nem viselt meg komolyan soha, de kiskorú leszármazottaim nehézlovassági rézfúvós hangszerei már komoly ízlésbeli eltolódásra késztettek a "könnyebb" műfajok irányába.. :)