Egyszer volt, hol nem volt, a Kárpátokon is túl, volt egyszer egy hegy. A hegyen, ahogy ez a hegyekkel már lenni szokott, egy erdő nőtt. Ebben az erdőben kirándult egyszer régen négy jóbarát. Mentek a hegyen, mendegéltek, a határól túlról, a messzi Budapestről jöttek, hogy átsétáljanak a hegy egyik oldaláról a másikra. Mert a hegyek már ilyenek, több oldaluk van, amik vagy átsétálhatóak vagy nem.
A négy jóbarát ment, mendegélt a hegyen, felmásztak egyik faluból a gerincre, elkanyarodtak erre, elkanyarodtak arra, aztán elkezdtek leereszkedni a másik oldalon. Vagy a harmadikon. Annyira nem is tartották ezt számon.
Ahogy ereszkedtek, ereszkedtek, találkoztak egy atyafival.
Illendően köszöntötték egymást.
Honnan jönnek? - érdeklődött az atyafi.
Onnan - mondták a jóbarátok a mögöttük lévő falu nevét.
És hová mennek?
Amoda - mondták a jóbarátok az előttük levő falu nevét.
Az atyafi csodálkozott, megvakarta kucsmája alá tett fejét és látszott, nehezen rakja össze a kirakósjátékot.
Mire összerakta, a következőket mondta:
- És erre jöttek? De hát van busz is!
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése