- Itt kell legyen! - ez volt az utazás mondata. Valóban ott volt a szálloda - a szervízúton, ahova nem lehetett kimenni.
Az új aglomeráció jó tíz kilométeren nyújtózott a tengerparton. Az autópálya part felöli oldalán álltak a lakóépületek. A tenger felölin a szállodák. A kettô között autópálya. Az autópálya felett, alatt nem volt hivatalos gyalogos átkelô. Azaz volt: egy.
Nemhivatalosból volt több. Az emberek kis létrácskát támasztottak a falhoz, másikat a középsô betonelválasztóhoz és úgy szökdécseltek át az autópályán.
Már meg vagyok gyôzodve arról, hogy a parkourt albánok találták ki.
Lehajtó se volt. Meg felhajtó se. Csak dugó a szervízúton, ami kilométereken át húzódott.
- Ott van! - mondta V és rábökött a szállodára.
Nem x , hogy parkoltam be -nehezen-, de sose fogom elfelejtemj V arcát, amikor meglátta az autopályáta nyíló szobát.
- Te akartál Benidormba jönni - mondtam ès végignyúltam az ablakfelöli ágyon, ami nyekergett, zörgött és mintha kôvekkel lett voln töltve.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése