Nagyjából húsz éve nem futottam villamos után.
Most, 38 fokban megláttam a Villamost a Parlament mellett és miután ùgy döntöttem, hogy nem halucináció, futottam, mint egy nyúl.
A villamos csengetett picit és megvárt.
- Felszállhatok erre a csodára? - kérdeztem.
- Ha rászán 500 ft-ot - felelte a kalauz.
Rászántam.
Kaltam egy spéci vonaljegyet, amire az volt rányomtatva, hogy 500 és a kalauz ki is lyukasztotta jegyet.
Ekkor már a vezetô mögött ugrátam:
- Én is nyomhatom a csengôt?
- Tessék csak!
Csengettem picit és nem álmomban.
Suhant az 1908-as villamos a Dunaparton, csengetett, döcögött és a légkondi se hiányzott.
Az emberek megfordutak a villamos után, de nem mertek felszállni rá.
Ez gyonyörû! - lelkendezgem és még egyet csengettem.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése