Berat vára

- Arra van!

Elhúztam egy kisebb kupac szemét és egy mûvirág-árus között, kettesbe tettem az autót, de kevés volt, majdnem hanyattestünk a meredeken. Egyes. Aztán kettes. Már jó volt. 

Albánia tipikusan azoknak való, akik szeretek a mûemlékek kapujába vagy esetleg azon is túl parkolni. 

Ezt most is megtehettük volna, ha hajandó lettem volna rámenni az évszázados mészkôburkolatra. De nem voltam: az ilyesmi jobban csúszik, mint a jég. Tíz méterre is jó a kaputól. 

Berat egy óriási vár egy fennsíkon, hatalmas tornyokkal, múzeummá alakított templommal és egy lakott faluval és három kocsmával. 

Fenyegetô viharfelhôk közeledtek a hegyek felôl, de a hûvös fuvallaton túl nem történt semmi. 

Az ikonmúzeumban nyoma sem volt a tizenvalahány évvel ezelötti mentalitásnak: volt villany és nem próbáltak meg régiségeket eladni. És volt magyar nyelvû ismertetô. Spanyol nem volt. Terjeszkedünk. 

Megcsodáltam az Aragóniában a boszorkányok ellen kifejlesstett kéménysapkára emlékeztetô füstelvezetôket. 

A helybeliek rezignáltan nézték a turista-hordákat. Heten voltunk.