Fogadó a Grand Canyon felett

Nem értettem, miért nem ül itt Roosevelt az egyik asztalnál. Nem Teddy, hanem FDR.

Vagy miért nem ülnek elegánsan öltözött hölgyek és urak az egyik asztalnál. Csak normál, 21. századi turistákat láttunk.

Pedig ezek az épületek nem nekünk lettek kitalálva. A pincérek ma is csokornyakkendőt viseltek és a hely árai tükrözték ezt az eleganciát, a hely szelleme még itt volt - de a közönség már más volt.

Tipikus CCC-stílusú volt a szálloda. Roosevelt New Deal-je keretében a Civilian Conservation Corps-ban férfiak tízezrei építettek gátakat, ösvényeket, utakat és ilyen szállodákat a nemzeti parkokban.

Cedar Cityben, a néprajzi múzeumban láttunk egy nagyon jó kiállítást ezekről az elegáns és rusztikus szállodákról, amik nemzeti parkok szivében épültek. Nekem eddig a kedvencem a Petrified Desert-ben  a 66-os út mentén álló fogadó volt, de most egy újabb került a listára.

A Grand Canyon Lodge megtestesítette a CCC legjobb hagyományait. Sajnos sok ezek közül a hegyományok közül megváltozott. A látogatóközpontok egyre kevésbé szólnak a látogatóknak átadott információkról, manapság a lényeg a látogatóknak eladott szuvenírek sokasága.

Azért ha majd legközelebb több lesz az idő, miután megsimogattuk az öszvérszobrot (ami azoknak az öszvéreknek állít emléket, akik a turistákat fuvarozzák a mélybe), leülünk az étteremben és egy fagylalt (vagy ebéd) mellől élvezzük a kilátást egy túra után.

Vagy eltöltünk pár éjszakát az egyik kisházban és úgy érezzük magunkat, mint egy Rotschild.

Hozzáteszem, mivel ezek a közföldek, a public lands a mienk is, igazi tulajdonosként bármikor boldogan jövünk ide.