A Utah State Fairen botlottunk bele a kádba az egyik pavilonban két patchwork takaró és három edénykészlet között.
Sokszor láttam, hogy milyen nehéz egy idős, beteg embernek bemásznia egy fürdőkádba. Rengetegszer hallottam, olvastam, hogy ez nem sikerült és mindenféle törés lett a vége.
Voltam párszor mindenféle idősek otthonában, ahol pont ezért, nem volt fürdőkád, hanem zuhanyozó.
Pedig jó beleülni néha a forró vízbe. Elmélkedni vagy csak nézni a nagy semmit.
Ezért tetszett ez a kád. Rendes, szigetelt ajtaja van. Be lehet lépni, nincs szintkülönbség, nincs méteres, félméteres akadály, csak egy icikepicike lépcső.
Azt felejtettem el megnézni, van-e benne olyan szenzor, ami megakadályozza az ajtó kinyitását, ha a kád tele van. Bár egy eláztatott lakás nem olyan nagy ár a biztonságért...
Pár kerekesszékessel voltunk egy kellemes, belvárosi étteremben, a Boxutcában.
Kétszer egymás után mentünk.
Első alkalommal nehezen ment a bejáratnál a 4 centis küszöb leküzdése. Ennek ellenére másnap is odamentünk és ezt el is mondtuk az étteremvezetőnek.
Amikor odaértünk, láttuk, hogy egy vasdarabból és egy egy falapból pici rámpát rögtönöztek a bejárathoz.
Sokkal könnyebben bejutottunk.
Ez az igazi magyaros vendégszeretet.
Pár hónapig Magyarországon leszünk. Ez alatt az idô alatt Utah helyett arról írunk, milyen itthon. Mi tetszik es mi nem. Mi lepett meg és mi nem. Tudom, Kelet-Európa alapszabálya, semmin sem szabad meglepôdni, és mindent el kell fogadni úgy, ahogy az Úristen megteremtette és/vagy a Turul kitojta, de akkor is fenn szeretném tartani magunknak a morgáshoz való jogot.
Benéztem a Bazilikába. A Bazilikát a turistaprospektusok mindennek elmondják. Milyen szép. Milyen szépen helyre van állítva. Ráadásul milyen modern: kerekesszékkel is megközelíthetô.
És mennyire magyar - teszem én hozzá.
A mozgáskorlátozott liftet az utolsó 1983-2003-as helyreallítás alatt szerelték be és 2002-ben nyitották meg. A liftet a magyar állam szponzorálta. (Már meg nem mondom, melyik állami szerv fizetett 7.6 millát azért, hogy megépüljön ez a csoda, de mindegy.)
Aztán ott állt a Bazilika, végre az egyházé volt és végre volt liftje. Mondom 2002 áprilisa volt.
Persze a drága liftet nem merték holmi "nyomorékra" bízni, ezért szólni kellett, hogy jöjjön a kulcsos ember. Nem Szent Péter, hanem az az ôr/templomszolga, akinél a kulcs van. Természetesen a kulcsos ember - Szent Péterhez hasonlóan - fennt volt. Ha nem is a Mennyekben, hanem a lépcsôsor tetején. Ha jön (izé, gurul) a mozgáskolátozott, ugorjon már fel a lépcsôsor tetejére, szóljon, hogy hozza már le valaki a liftet és vigye ôt fel.
Csengetni a lelekért szoktak és nem a liftért.
A templomszolga morgott, de jött. Egezen 2002 decemberéig, amikor elromlott a lift.
Megdöglött.
Persze, erôol nem szóltak, csak ha valami oktondi rokkant valahogy be akart menni.
A szóvivô (vagy ki) asszondta, hiányzik egy drága alkatrész, sokba van a lift, többe került a javítása, mint a felszerelése.
Közben eltünt a réztàbla a kapu alól. Az a kis táblácska, ahol elmondták, melyik állami szerv fizette a lift felszerelését. Valamikor 2007-2008-ban elhelyezték a fenti cetlit a liften. Természetesen fenn, hogy a potenciális használók véletlenül se láthassák. Reménykedjenek. Csorgassák a nyálukat. Talán meg is gyógyulnak, mire leér a lift. Viszont ha ez bekövetkezne, ne feledjék a csodás gygóyulást megköszönni a Bazlilikának.
Reggel láttunk egy középkorú fickót tolószékkel felszállni a villamosra. (Önkiigazítás 1: a TRAX igazából nem villamos, hanem átmenet a villamos és a HÉV között. Önkiigazítás 2: a tolókocsi nem igazán volt tolókocsi, mert motorral ment. Önkiigazítás 3: Tolókocsival nem felszállnak a villamosra, hanem felgurulnak.)
A dolog meglepően egyszerű: nem alacsonypadlós villamost vettek. Nem liftet szereltek fel a villamost/megállóra. Egyszerűen építettek egy-egy rámpát a megálló mindkét végébe. Ha a villamosvezető látja, hogy van kerekesszékes a rámpán, akkor az első ajtónál ő lehajt egy kis hidat és a kerekesszékes begördül a villamosba. Kész.
A megoldásnak egyetlenegy hátránya van, hogy helyigényes, a rámpának sok hely kell.
Persze itt se minden fenékik tejfel: ahogy az alábbi képen látható, itt is élnek nagyon izmos és sportos kerekesszékesek.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
