Találkozás a jávorszarvassal

Moose
Originally uploaded by ribizlifozelek

Megszoktuk, hogy ha a város közeli hegyekben sétálunk, akkor őzekkel és szarvasokkal találkozunk. Esetleg darabjaikkal.

Jávorszarvassal eddig nem találkoztunk.
Ma ott állt velünk szemben az erdő szélén a City Creek Canyonban az út közepén és nézett. Nem ránk, hanem a lába előtt levő pocsolyába nézett. Lehet, saját magát csodálta - bár egy jávorszarvas nem olyan szép, hogy nagyon csodálhassa magát. Igaz, biztosan vannak nárciszista jávorszarvasok is. Ez a jávor inni akart. Mivel a jávorszarvas meglehetősen fura alakú lény - hosszabbak a lábai, mint a nyaka -, így le kellett térdeljen, hogy ihasson.

A jávorszavas egy pocsolyából ivott - tíz méterre egy pataktól, egy víztől tocsogó erdő közepén. Kétszáz méterre egy tótól. Kétszázötven méterre egy másik tótól. Először arra gondoltam, talán az erdőgazdasági jávművekből elcseppenő olaj teszi ízessé a vizet. Aztán az jutott eszembe, lehet az úton só. Fiatal jávorszarvas is megnyalja a sót.

A jávorszarvas térdelt és ivott. Mi néztük.
- Jávor, jávor, jávor - mondta Yoda - Játszunk, játszunk, játsunk - tette hozzá.

A jávorszarva felnézett, széthajtogatta lábait és emelkedni kezdett, aztán elügetett a patak felé.

Yoda bánatosan nézett utána.

A parkolóőr

Parking place
Originally uploaded by ribizlifozelek

Este volt.
Hét óra.
Sötét.
Hideg
Hó.

A legutóbbi hóvihar 36 centi havat szórt a völgyre és 145-öt hegyekre - bár ez a közlekedésen már nem látszott. Az utak tiszták voltak.

Az egyetemi parkoló is hómentes volt. Sokan parkoltak benne.

Ahogy Yodával a parkoló fáit ellenőriztünk, feltünt egy terepjáró. A tetején két kamera figyelt előra. Kettő hátra. Hátul még két kamera leskelődött.
Eleinte egy Google Street View féle autónak gondoltuk, de aztán megláttuk az autóhoz tartozó parkolóőrt.

Kiderült, az autó leolvassa a rendszámokat és ellenőrzi, hogy a járművek a megfelelő parkolóhelyen állnak-e. Ha nem, akkor a fickó kimászik fűtött kabinjából és teljesen manuális módon ír egy büntetőcédulát.

Este hétkor.
Kiváncsi vagyok, meddig dolgoznak a parkolóőrök.

A posta rejtelmei

PO boxes
Originally uploaded by ribizlifozelek

Két csomagot is hozott nekem a holló Magyarországról.

Az egyik csomagolását megette egy valami moly és csak foszlányok maradtak belőle. A másikon egy óriás heverészhetett, miután kirángatta egy cága szájából valahol az Atlanti-óceán közepén. A cápafogak jókora lyukakat hasítottak a dobozba. A doboz azonban tele van, nem sok minden hiányozhat belőle, ha hiányzik valami belőle egyáltalán.

Az egyik csomagot november 23-án adták fel.

A másikat november 11-én.

Mindekettőn ugyanaz a postai besorolás szerepelt.

Mindkettőt Budapesten adták fel.

Az egyik hét nap alatt szelte át az óceánt. (Egy mollyal teli tarisznyában.)
A másik három hét alatt. (Egy cápa szájában.)

Lehet, bevárták egymást valahol és együtt jöttek. Társaságban sokkal jobb utazni.

De a lényeg, hogy itt vannak!

Osztriga szalonnával

Oyster stuffing with bacon
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az osztrigás szalonna - nem meglepő módon - a hálaadási vacsora sztárja volt. Nemcsak az asztalon. Aki hallott róla, mind kérdezősködni kezdett. Kacsa. Ugyan. Áfonyaszósz. Fenét. Pekándiós, almás, fügés töltelék. Lótúrót. Osztrogás szalonna! Az az érdekes.

Az étel neve olyan, mintha a népies konyhát ötvöztük volna a kozmopolitával: osztriga szalonnával. Már csak a lazacos tepertő kell hozzá, hogy tökéletes legyen. De lazacos tepertő nem jár az osztrigás szalonnához.

Az osztrigás szalonna egyszerű, laktató étel.

- 6 szelet apróra vágott szalonna
- 16 osztriga apróra vágva (HORROR!)
- 6 kanál sótlan vaj
- 1 franciakenyér (hosszúkenyér) 2x2 centis kockákra vágva
- 2 közepes hagyma
- 4 szál zeller felvágva
- fél pohár fehérbor
- 2.5 pohár tyúkhúsleves
- 2 tojás összeverve
- só, bors

1. Kivajazunk egy kerek sütőformát.
2. A sütőt 375 Fahrenheit fokra melegítjük és a 12 percig sütjük benne a kenyérkockákat.
3. Ropogósra sütjük a baconszeleteket.
4. Közepes hőmérsékleten megolvasztjuk a vajat. Hozzá adjuk az apróra vágott hagymát, zellert, sót, borst. 11-12 percig a tüzön hagyjuk és kevergetjük.
5. Beleöntjük a bort és pár percig főzzük, amíg a bor nagyja elpárolog. Ekkor áttesszük egy nagyobb edénybe.
6. A kenyeret, húslevest, fél teáskanál sót hozzáadjuk a zöldségekhez, csakúgy, mint az osztrigát, zellert és a szalonnát.
7. Elkezdünk matrojskát játszani: a keveréket beletesszük egy kivajazott tepsibe, a tepsit betesszük a sütőbe és a lefedett tepsit húsz percig sütjük. Aztán levesszük róla a fedőt és még húsz-harminc percet sütjük.

Pulykával, kacsával fogyasztjuk és sokat beszélünk róla.

Hogyan vettem valamit, amire semmi szükségem sem volt?

Wizard Shop
Originally uploaded by ribizlifozelek

A karácsony előtti időszak a vásárlásról szól. Az amerikaiak lelkesen vásárolnak, lelkesebben, mint a magyarok az Állami Áruház című filmben.

Tömegek állnak sorba a boltokban, hogy hatalmas árengedménnyel vegyenek valamit. Fekete pénteken csak egy könyvet vettünk 99 centért, azt is online. Fekete péntek elmúltával azonban nem múlnak el a kedvezmények. Elmentünk mi is boltba, hogy vegyünk egy kevés téliruhát.

Vettem egy télikabátot egy másik helyett, amit selejtezni fogok. Szerettem volna kesztyűt is, de abból nem láttam szivemnek kedvezőt. A kabáthoz egy mellény is a kosárba került.

Fizetéskor megszólalt a pénztáros hölgy:

- Ha vesznek valamit 1.49-ért, kaphatnak egy harminc dolláros ajándékutalványt.
Nem szeretem, ha valamiről győzködnek. Egyszer egy marketingesnek a szemére vetettem, hogy nagyon agresszív stratégiát követ. Meglepődött:

- Egy reklám agresszív kell legyen.

Nem tudom, mennyi kreativitás szorult ismerősömbe, de, hogy a fejezetek elején levő tételmondatokat meg tudta tanulni, az biztos.

Általában önfejű vagyok és makacs. Ha valamiről nagyon meg akarnak győzni, akkor sokszor megmakacsolom magam és akkor se veszem meg, ha kell. Az én döntésem. Azt hiszem, tudat alatt íg büntetem az intimszférámba belemászó reklámot.

A hölgy viszont kedves volt és a harminc dolláros ajándékkártya sem hangzott rossz üzletnek: Kesztyű se volt és van még pár egyéb apróság, amire szükségem lesz.

- Vegyen egy üveg vizet - tanácsolta az eladó -, az egyötven.

Vettem egy üveg túlárazott és márkás csapvizet.
Kaptam egy ajándékkártyát.

Lehet, vásárlásfüggő lettem?

Yoda és a hó

Yoda deep snow hates
Originally uploaded by ribizlifozelek

Tél van.
Viharok tombolnak,
Szakad a hó.

Nekünk pedig ki kellene menni Yodával sétálni.

Igazából nekem nem kéne, de szolidaritás is van a világon.

A legtöbb kutya szereti a havat.
Yoda imádja a havat - ha ő benn lehet kedvenc helyén, fülig beburkolózva kedvenc pokrócába. Akkor kinn befagyhat a pokol és a Himaláját is betemetheti a hó.

Ha ki kell menni, megváltozik a helyzet. A Mester láthatatlan lesz. Elbújik.



Aztán megyünk ki az utcára. Azaz nem megyünk: Yoda négy hosszú lábát kitámasztja és csak daruval lehetne elmozdítani. Mi is így teszünk: felkapjuk és kiszaladunk vele a hóesésbe.

Ilyenkor két eset lehetséges. Ha Yoda úrinői kedve úgy diktálja, sétálunk. Ha azonban Yoda szerint az idő nem alkalmas a sétára - és miért lenne alkalmas, ha havazik -, akkor megfordul és hazamegy.

Elhelyezkedik kedvenc helyén, kedvenc takarójában és helyreáll a világ rendje. Kinn szakadhat a hó, őt nem zavarja - amíg közel nem kell mennie hozzá.



Ha előkerül - mert előkerül, megkapja új kabátját és már mehetünk is ki.

Romok a hegyekben

Az utolsó őszi napok egyikén kirándulni mentünk Yodával. Egy ismert helyre igyekeztünk volna, de ahogy közeledtünk autóval, egy jobbkanyarban egyenesen mentem tovább. Szerencsére egyenesen is volt utca.

Visszafordulás helyett továbbmentünk. Az utca meredeken kanyargott felfele, én pedig kiváncsi voltam, hova visz.

A hegy aljára vitt. Itt két ház között megláttam egy ösvényt. Az ösvényt könnyű volt észrevenni, mert hatalma TRAIL feliratú táblák mutatták meg, pontosan hol is halad át a gyalogút két házikó között. A két házikó olyan volt, hogy ha kikapcsolnák bennük a fűtést, valószínűleg leállíthatnának egy atomerőművet.

Leparkoltunk és elindultunk megnézni, hova vezet az ősvény. Az ősvény - a házakat gondosan kikerülve - egy meredek szurdokba és az annak alján levő sártengerbe vezetett. Határozott léptekkel átcuppogtunk a sáron, közben láttuk, hogy az őzek nagy ívben bogyóznak a MAGÁN TERÜLET táblákra: lelegelik a bokrokat, a tulajdonos által ültetett fácskákat és az étkezés melléktermékét ellenszolgáltatásként odapotyogtattatták a kertbe.

A sár után végre ösvényen haladtunk. Fenn a fejünk felett megláttam valami falat. Fura volt a fal: itt nem szoktak falak lenni az erdőben. Egyre jobban látszott, valami kőfal állt az erdőben.

Nyílegyenesen odamentünk - a létező legmeredekebb ösvényen. Lihegtünk, mire felértünk, de megérte: egy jókora mészégető kemence állt velünk szemben.

Yoda nézte a kemencét, a kemence nézte Yodát, én meg Yodát és a kemencét bámultam.

1855 körül a mormon telepesek lelkesen építették városukat. Az építkezéshez kellett sok kő és sok mész. Ezt igyekeztek helyben előállítani. Ebben a kanyonban három nagy kemence épült és a leírások szerint kettő ma is látható.

Mi a legjobb állapotban megmaradt romokkal szemben álltunk. A mészégetőket 1880-as években hagyták el: egy vihar után hatalmas áradás hömpölygött végig a kanyonon. A víztömeg elsodorta az egész raktárkészletet. A tulajdonosnak elment a kedve - vagy a hitele - az egésztől és ezért más vállalkozásba fogott. Az elhagyott kemencéket a Utahi Egyetem állította helyre. (Az egyetem legrégebbi részének építésekor az itt előállított anyagokat használták fel.)

A rom körül mászkálva megtaláltuk az egykori gazdasági épületek helyét, majd észrevettük az erdő által már felfalt egykori szekérutakat is. Egy szintén elenyésző valamikori utat követve eljutottunk a kőbányákhoz.

Az éles köveken Yoda nem szeretett menni, így felkaptam és így indultunk tovább. Meredeken mentünk felfele. Hamarosan újabb felszíni fejtéseket láttunk, aztán végre kitárult előttunk a Salt Lake völgy is.

Még mindig vezetett tovább egy ösvény felfele. Továbbindultunk. Az ösvény egy félig elbányászott dombba vezetett. Innen még mindig tovább lehetett menni, de ekkor már egy vadcsapáson haladtunk, ami idővel teljesen elenyészett. Hogy ne kelljen visszafordulni, megpróbáltunk a másik oldalon leereszkedni a dombról, de szorgos bányászok azt is elhordták. Visszafordultunk.

Jó tettük: pillanatokkal később szakadni kezdett a hó.