Yodüsszeia VIII - A reptéren

- A Delta járat tíz percet késik, a takarítószemélyzenek több idő kell a gép kitakarításához.

Óriási légörvényeket vizionáltam, melyek össze-vissza dobálják a gépet az óceán felett, miközben a poharakból kiömlő narancslé összekeveredik a rémült utasok fejéről lerepülő (pa)rókákkal. Hozzáképzeltem egy undortól zöld arcú cseh takarítószemélyzetet, akik pajszerral feszegetik le az üléstámlákat még görcsösen harapó műfogsorokat.

De erről szó sem volt.

Érkezés után, mielőtt becsekkoltunk volna, találtunk egy erdőcskét, ahol Yodával boldogan szaladgáltunk, majd elindultunk megkeresni a repülőt.

Megtaláltuk a kaput. Itt átestünk az utolsó ellenőrzésen (szandál le, Yoda ki), megnézték a folyadékjaimat, táskámat, majd letelepedtünk. Olvasni kezdtem.

Arra riadtam fel, hogy újabb negyedórás késést mondják be a hangosba. Ránéztem órámra: lassan be kéne szállnunk. Enni kezdtünk egy almát.

Még kértek egy kis türelmet.
Majd délben megszólalt a hangos:

- Apróbb műszaki probléma merült fel, délután ötkor indulunk. A Delta minden egyes utasának nyolc dollár értékű ebédjegyet biztosít.

A lilapólós felnézett laptopjából.

- Délután ÖT?

- Igen - feleltem neki -, sokkal jobb, mint a reggel öt - nem tudtam, hogya próféta szól belőlem.

Míg az emberek döbbenten magukbazuhantak, mi Yodával felmarkoltuk ebédjegyünket és kimentünk a reptérről. Egy morc finánc ellenőrizte útlevelemet és gyanakodva méregette Yodát.

Ne most! - néztem fel az égre. Más se hiányzott volna, hogy akkor kezdjenek el szívozni a Mesterrel, amikor meg se jött és el se ment. A finánc végül megkegyelmezett, megnyomott egy gombot és valami zöld fény gyulladt fel, mi pedig kisétáltunk a reptérről. Egyenesen vissza az erdőbe.

Egy órán át elemeztük a cseh fenyők lelkivilágát, majd visszamentük a reptérre. Útlevélellenőrzés, gomb, zöld fény, majd ebéd. Aztán visszasétáltam a Deltához.

- Valami újság?

- Nem hallotta? Törölték a járatot. Az előcsarnokban a Delta-pultnál kell jelentkezni és ott adnak szálloda- és vacsoravouchert.

Elindultunk. Útlevélellenőrzés. Gomb és zöld fény. Sor a Deltánál. A sor végén idős, hetvenes házaspár állt. Mire körülnéztem, már mögöttem álltak a sorban. Egy óra múlva már szállodavócserrel és új beszállókártyával felszerelve szálltunk fel a buszra, ami elindult vissza Prágába.