Yodüsszeia X - újrázás

Álltunk a sorban és vártuk, hogy ismét kikérdezzenek minket a biztonságiak. A sor elején álltam, a sor végén volt a hetvenes házaspár, legalábbis az első tíz percben. Aztán valahogy előttem álltak.

A mögöttem állók humorba folytották frusztrációjukat. A sor rázkódott a röhögéstől, ahogy “szinkronizálták” a közrend éber őreinek a kérdéseit:

- Ez a maga felesége?

- Biztos benne?

- Teljesen biztos?

- Honnan tudja?

Amikor sorra kerültünk Yodával, alig bírtam visszatartani a kirobbanó nevetést.

- Ez a maga kutyája?

- Biztos benne?

- Mióta ismerik egymást?

- És, és ez a maga gazdája?

- Biztos benne?

- Rendszeresen viszi sétálni?

- És olyankor ki vigyáz a bőrőndre?


Akkor kezdtem gyanakodni, amikor a beszállókártya mellé étkezési utalványt is kaptam. Valószínűnek tünt, további késésre lehet számítani - csak a Delta el akart hozni minket a Diplomatból, nehogy még egy éjszakát kelljen fizetnie.

Az étkezési utalvány most csak 140 korona értékű volt. Mivel úgy éreztem, késni fog a gép, Yodával így a tervezettnél többet sétáltunk az erdőben, majd átestünk az útlevélkezelésen (zöld gomb, mehet) és mentünk ebédelni.

A prágai reptéren nagyjából úgy lehet 6 euróból (kb ennyit ér 140 korona) ebédelni, mint Ferihegyen - ha az ember nem ismeri a terepet. Többen panaszkodtak, hogy a pénzből csak egy szendvicsre futotta. Mi azonban Yodával már rutinos utazók voltunk. Elsétáltunk a méregdrága éttermek mellett (két pár virsli sörrel akciósan nyolc euró) és egy terem végében bekanyarodtunk a menzára. Mivel itt evett az egész személyzet és az összes pilóta, bíztam a helyben.



Knédlit kértem a pultnál, a tálcámra tettem egy kis gyümölcsöt, süteményt, üdítőt, majd fizettem. Még mindig túl sok volt a pénzem, így a pénztároshölgy hozott pár doboz kekszet is. Megebédeltünk, majd elsétáltunk a kapuhoz.

Az itt tolongó éhes utasok mind a repülőt nézték, amit egy lapos járgány vontatott lassan a csáphoz.

A Delta járat további két órát késik - mondta be a hangos.

- Csak a levegőben ne vontassák! - sóhajtott egy utas, én pedig ekkor már biztos voltam benne, le fogom késni az utolsó Salt Lake Citybe induló gépet is.