Hálaadási séta

Csend volt.
Csend.
Sütött a nap és csend volt.
Nem voltak emberek az utcán.
Nem ugattak a házőrzők a házakban.
Yodával csodálkozva róttuk a néptelen utcákat.
Sehol senki.
Sehol.
Olyan volt, mintha zombifilmet forgattak volna.
Mentünk, mentünk és nem láttunk élő lelket.
Mentünk.
Mentünk és éreztük, hogy a sülő pulykák szaga megüli a völgyet. Szinte minden egyes házból menekült a sütőbe gyömöszölt dromedár illata.
Mentünk az utcán, pavlovi reflexeinknek köszönhetően nyál csöpögött a pofánkról és csak mentünk.

Yoda hihetetlen önuralomról tett tanubizonyságot: egy ajtót se tört be “pulykát vagy ebédet” felkiáltással.