Volt nálunk egy vacsora. Két hónapja. A vacsorán volt étel. Az étel mellett volt kenyér. A kenyérből maradt egy darab. A darab kenyeret betettem a kenyértartóba. A kenyértartóban levő darab kenyérről megfeledkeztem.
Ma estig.
Akkor benyúltam a kenyértartóba és megtaláltam a gondosan rongyba csavart kenyeret.
A legrosszabbra felkészülve kibontottam a rongyot és egy teljesen ép, alig száraz kenyérvéget találtam.
Két hónap alatt nem penészedett meg és nem száradt kopogósra.
Optimista vagyok és azt mondom, a klíma teszi és nem az adalékanyagok.
Bár valljuk be, ha az adalékanyagoktól ilyen tartós leszek, mint az a nyolcad vekni, akkor holnaptól csak azt fogok enni.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
5 megjegyzés:
a műanyagnak nem árt semmi
Ide vele, lehet, hogy kisimulnak tőle a ráncaim. :)
Ezt én gyakran találtam így amerikai kenyereknél.
Inkább meg se nézem, miből készültek...
Viszont jó hogy mondod, már legalább egy éve nem sütöttem, meg kéne próbálni ismét...
Daralt boleny melle volt? :) Mert akkor "artisan" es "garantaltan" csak napsutesbol es harmatbol keszult!
tm, lehet, ezért állt el sokáig :)
MuzX, jó sütést!
zsi, előbb én!
Lányosapuka: bizony.
Megjegyzés küldése