Rég elhagyott kôbányák közt kanyarogtunk a hegyek derekán. A kirándulást a klímaváltozâs szponzorálta. 20 (C) fok volt a völgyben, fenn a hegyekben pedig már síeltek az elhivatottak.
Yoda lelkesen sietett fel az ösvényen. Aztán ereszkedni kezdtünk és ekkor a Mester megtorpant és fülelni kezdett.
Valami hörgô, szörcsögô morgó zihálás hallatszott és nem tudtam, hogy egy konda vagy egy teliszájjal visítò vaddisznón csámcsogó tüdônszúrt jaguár közeledik.
Látszott, Yoda se tudja hova tenni a hangot és a biztonság kedvéért átalakult lesben állò vérfarkassá.
Én ekkor már láttam a futót. Azaz egy fickót aki egy összekötözött lajhár sebességével futó mozdulatokat imitált. Mintha csak magamat láttam volna.
Félrehúzódtunk. Yoda annyira meg volt döbbenve, hogymég halálra rémíteni is elfelejtette a futót.
- Hello... - gurgulázta az ember elárasztott tüdejébôl.
- Szívesen félreálltam volna, akkor legalább lett volna ürügyem pihenni - préselt még ki magából egy halotti mosolyt és elügetett.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése