Banánsplit

- Egy banánsplitet kérek.
A kezdô alkalmazott segélykéröen nézett a fônökre, aki gyorsan megsúgta neki, mi a banánsplit. Még megmutatta, hogy kell tartani az ipari méretû (gallonos) tejszínszórót, majd szárnyára bocsátotta a kezdôt, aki azonnal rákezdett a betanult litániára:
- Milyen fagyit tegyek bele?
- Csokoládé, étcsokoládé, méz - a többiek ezt a fagylalt összerakása közben kérdezik, ô azonban elôre végigment minden kérdésen.
- Megszórhatom mogyoróval?
- Meg - nyeltem.
- Leönthetem forró cdokikrémmel?
- Le - cseppentettem egy kis nyálat a földre.
- Tejszínnel feldíszíthetem-e?
- Fel - hideg veríték csorgott a tarkómon.
- A tetejèbe tehetek-e három szem cseresznyét?
- Igen - lehelltem Pavlovot átkozva.
Aztán megtörte a varázst. Elbizonytalanodott. A banánsplit receptjére nézett:
- Izé, banánt kér bele?

Yoda, a testôr

- Tudtok vigyázni a gyerekre, amíg kimegyek oda, ahova a királynôk is gyalog járnak? - kérdezte Sz az irodájában.
Bólogattunk Yoda meg én. Yoda Gy-vel, Sz fiával kivételt teszés szemben a többi gyerekkel, kedveli. Ha találkoznak, mindig megy és megszagolja, rendben van-e. (Vagy elérte-e a vágósúlyt.)

Sz elviharzott, mi pedig hármasbsn maradtunk az irodában.

Ekkor kopogtak.
- Szabad! - mondtam az alvó Gy-vel a kézben.
J, Sz egyik diákja dugta be a fejét:
- Megnézhetem a gyereket? Sz azt mondta, lehet.
- Gyere!

A gyerek ekkor kezdett ébredezni.
- Ügyülü-bügyülü - mondta neki J, aki különben normális.
J megsogatta Gy zoknis lábát, aki ettôl sírva felébredt. Több se kellett Yodának, aki úgy értette, hogy bántják a gyereket.
- GYILKOS - kiáltotta Yoda és átváltozott. A vészhelyzetre való tekintettel nem vérfarkassá, hanem az óriási ôsfarkassá alakult, szôre égnek állt, szájában húszcentis agyarak nôttek, füle lelapult, szeme tûzbeborult és megindult J fele, aki rémülten hátrált.
- Yoda! Stop!
Yoda megtorpant és némi habozás után nem ugrott J torkának.
- Yoda, nyugi!
- Ne tépjem szét? Biztos? Ez egy gyerekgyilkos.
- Csak felébredt.
- Mrrrr - mondta a Mester és belefeküdt Gy játszószönyege közepébe - azért figyelek.

Intermezzo - Sajtóhiba

Kicsit álmos voltam, talán ezért felejtettem el gondolkodni és nem vettem észre, hogy a receptben a 11/3 pohár lisz az sajtóhiba az 1, 1/3 helyett.

Játék a szavakkal

Hátha valaki még nem ismeri!

Menjünk a Google Translate oldalra (katt a linkre).

Aztán írjuk be magyarul: Országos Széchenyi Könyvtár.

És ÁMULJUNK!

Lazuló erkölcsök

Utahban az alkohol forgalmazása erôsen korlátozott. Ezek a korlátozások nem csak a magánmberekre, hanem a vendéglôkre is.

Eddig a vendéglôsök az állami alkoholboltban vettek minden borból egy-egy üveggel, majd otthon végigkostolták ôket.

Most lazítottak a szabályokon. A bort az alkoholbolt raktárában is meg lehet ízlelni - de nem szabad lenyelni! Ki kell köpni!

Pulled pork

Fôzni csak jó minôségû alapanyagok kal lehet - tartja a mondás. Ez a pulled porkra nem teljesen igaz.

Aki a fô hozzávalót, a root beer-t, a gyökérsört finomnak tartja, élô példája annak, hogy az ízlés tanult dolog.

A lázfa gyökerébôl kivont szaszafrász olaj a gyökérsör fô alapanyaga. Meg a cukor az alkoholmentes verzió esetében.



A pulled porkot alkoholmentes gyökérsörbôl kell készíteni. A lényeg, hogyha nem szocislizálódtunk rá, ne kostoljuk meg a gyökérsört.

A többi elképesztôen egyszerû: a sertéslapockát gyökérsörben lassú tüzôn vagy slow cookerben 8-12 órát kell fôzni, aztán szétcincálni rostokra és leönteni egy jó minôségû barbecue szósszal. Hamburgerzdömlével vagy kenyérrel és savanyúsággal ideális és nagyon finom.
Csak az a gyökérsör ne lenne!

A kamatykirály és Utah

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.

Egy visszautasítható ajánlat

- Vaaaauuuuuuuu - csattantak össze a Mester álkapcsai, miközben az idegennô olyan helybôl hátraugrást produkált, hogyha azt olimpián teszi és elôre, akkor aranyat akasztottak volna a nyakába.
- Vaaaaauuuuu - mondta a Mester és valóban dühösnekn tünt. Az idegen meglepte: sétálni indultunk és nem vette észre, hogy valaki megáll a terasz kapujában.
A valaki, aki megállt a terasz kapujában összeszedte bátorságát és amikor látta, hogy nincs közvetlen veszély, magyarázkodni kezdett.
- Láttam a harapós kutya táblát, nem is mentem beljebb, de nem gondoltam volna...
- Neeeeeem? - csattogott a Mester.
- Kutyuli mutyuli - ismerte félre Yodát a nô és ökölbe szorított kezét a rács fele nyújtotta.
- Yoda, nyugi! - mondtam, nô gesztusa annyira nyugtatta meg Yodát, mint pirañát a véres hús.
Azt hittem, kiszakad a vállam, ahogy a Mester megcélozta a könyököt, úgy, hogy az alkar a szájában legyen.
- Viselkedj!
- Nem is akartam vállból leharapni - mondta méltatlankodva Yoda.
- Viszlát - ismerte el vereségét az idegen, mi meg elolvastuk az ajánlatát, amit a kutyára figyelmeztetô tábla mellé ragasztott a postaládára.

- Felfestjük házszámátma járdaszegélyre - olvastam.
- A szolgáltatás ára 10 dollár és kérésre ingyen hozzátesszük az amerikai zászlót, az Egyetem vagy a Mormon egyetem jelképét, az U-t vagy az Y-t.
- Mondtam, hogy le kellett volna harapni a kezét - morgott a Mester, miközben nekem valami azt súgta, nem fogjuk felfestetni a járdaszegélyre a házszámunkat.

A szerelők

(Megjegyzés: a fotó nem a tetthelyen készült.)

Végül megvettük a tűzhelyet (ezt majd elmesélem később, ha nem felejtem el).

A tűzhely akciós volt, az árban benne volt a házhozszállítás és a beszerelés is, valamit a régi sütő elvitele. Az ár ugyanakkor nem tartalmazta a dugót, amivel a sütőt bele lehet dugni a konnektorba. Nagyjából úgy éreztem, mintha fullos autót vettünk volna - kerék nélkül, mert az extra.

De rendesek - gondoltam -, elviszik a régi tűzhelyet - aztán gondolkodtam egy kicsit.

- Ezeknek ingyen lesz egy jó tűzhelyük!

Gyorsan feltettem a régi tűzhelyt a craigslistre. Első nap egy százasért. Nem kellett senkinek. Második nap levittem az árat majdnem százra, 95-re. Az ugyanannyi, mintha száz lenne, csak sokkal kevesebbnek tűnik. Aztán levittem az utolsó előtti nap 45-re.

Azonnal jött az emil Dantétől. Dante művész volt: kevés ember tudta volna ilyen művészien felkötözni egy teherautóra a tűzhelyet. Szebb volt, mint egy
átlagos hexameter.

Egy nappal Dante látogatása után jött a sütő. Két keszeg kis ember behozta (vagy a sütő lendülete hozta őket) és beszerelte (bedugta), majd installálta a biztonsági borulásgátlót, egy kampót a padlóba, nehogy egy erőművész befeküdjün a sütő mellé és magára billentse. Állítólag ez veszélyes két-három éves gyerekekre, hogy megállnak a sütő mellett és a százvalahány kilós egységet megdöntik és az rájuk esik. Szóval, a berendezés a kis herkulesekre vigyáz.

Aztán alá kellett írni a munkalapot:
- Itt voltak a kiszállítók (na ja, a tűzhelyet teleportálták)
- Behozták a tűzhelyet
- Felszerelték a biztonsági berendezést
- Installálta.
- Tájékoztatott arról, hogy sütni veszélyes.

Elismerően bólogattam, egy bullshit generátor készíthette a papírt, ha egyszer installálták, akkor nem valószínű, hogy nem voltak itt...

A szemêszet parkolója

Bekanyarodtam a szemészet parkolójába.
Kis kuckójában ült a parkolóôr. Én hivatàstudattal eltelt portásokon szocializálódtam, akik három fényképes dokumentum vagy egy arcképes bankjegy felmutatása után engednek be.
- Orvoshoz megy?
- Igen.
- Szép napot - nyitotta ki a sorompót.

Lázmérő

Sz vigyorogva mutatta a kismamaújság jótanácsát:

- Ha végbélben is és utána szájban is mérünk lázat, használjunk külön hőmérőt!

Kicserelem a tojásaimat

- Ezen a tojáson nincs lejárati idôpont - hörrent fel Riizlifozelek - lehet, lejárt és most meg fogunk halni...

Nem haltunk meg, de azért visszavittem a maradék 10 tojás a boltba.
Az eladónak szeme se rebbent:
- Visszaadjuk a pénzt vagy kér másikat?

Kértem másikat.

- Akkor mondta meg a pénztárosnak, hogy cseréli a tojást.

Megmondtam.
Nem számlázott le semmit. Nem szólt a fônöknek, nem könyvelt. Elhitte amit mondtam, és nem kért pénzt a tojásért.
Egyszerû lény vagyok, engem ezzel már boldoggá lehet tenni.

Pi nap

Március 14 és pi nap van, amit az MIT nem hivatalos ünnepnapjának tartanak.

A MIT pár éve ezen a napon értesíti jövendő diákjait a sikeres felvételiről. Tavaly óta az értesítést a diákok az egyetem weboldalán délután pontban 4:18-kor, azaz 16:18-kor nézhetik meg. 16:18-at “tau time”-nak nevezik. (Ez az aranyarány hányados, amit a fi mellett tau-val is jelölnek.)

Szóval, a MIT-en tudnak ünnepelni.

Mi is ünnepeltünk. Π-jal.

Hogy nem (?) vettünk új tûzhelyet? I

(A fotó ilusztráció.)

- Nézd mekkora az árengedmény ezeken a tûzhelyeken!

Néztem.

Régóta tervezzük egy duplasütôs tûzhely beszerzését: a több tonna muffint a kisebbik sütôben sokkal egyszerûbben lehet elkészíteni, nem kell felfûteni az egész égésteret és nincs szükség arra, hogy a pulykára méretezett belsôre pazaroljuk az energiát.

Ez az ideológia.

Az igazság, hogy szeretnénk egy profi tûzhelyet.

Yoda és a trükk

Az esti séta után játszunk Yodával. Végigpróbáljuk a trükköket, a Mester kezet ad, pacsizik, fekszik, ugrik, hengergőzik, ül, fordul, körbe megy és élvezi a játékot.

Az utolsó körben ki kell választania, melyik kezemben van a falatka.
A feladat nehéz, addig kell találgatni, amíg el nem találja, hol a finomság. Természetesen nem segítek, igyekszem mindig a lehető legjobban elrejteni markomban a csemegét.

Yoda szagol, választ és ne talál.

Idővel azonban a Mester eleggé unja a játékot, főleg, mert lelkesen

Nem százas

Yodás bejegyzést írtam volna, már leírtam, hogy emelte fel a lábát a Mester, amikor olvastam egy hírt. Ezt átírtam párbeszédes formába (ami a képzeleten mûve).

- Visszahoztam a nyomtatót.
- Mi baja?
- Nem jó. .
- Kérem a blokkot.
- Nincs.
- Itt vette?
- Mi köze hozzá
- Akkor sajnos nem tudjuk visszavenni.
- Mit képzel! Ez a nyomtató nem jó!

A Walmart közönségszolgálatán dolgozó ember türelmes volt és kinyitotta a tintasugaras nyomtatót.
A ketyere tele volt több ív nyomtatott százdolárossal.
A nyomtató valóban nem volt jó: pénzt nem tintasugaras nyomtatóval kell hamisítani és ha már a hamisító visszaviszi, akkor szedje ki belôle az elakadt papírt.
Az eladó hívta a rendôröket, akik kisebb bunyó után letartòztatták a férfit, akit rablás miatt amúgy is köröztek.
- Ez nem az én nyomtatóm - tiltakozott. Pechére a zsebe tele volt nyomtatott százassal - ha már a fejébe nem jutott...

Térképteszt

Nem akartam térképtesztet csinálni. Nem akartam azzal foglalkozni, melyik térkép a jobb, a Google vagy az Alma.
Amióta kartográfia létezik (azóta, hogy valamelyik szôrôs ôsünk a homokba rajzolta, merre vannak a lebunkózásra váró szomszédok), a térképészek tévednek. Minden térképen lehet hibát találni, csak keresni kell.

Tudom, az Apple térképén keresni se nagyon kell. Ezért is vártam az Alma-térkép letöltésével addig, amíg meg nem jelent a Google térképe. Aztán használtam azt tovább.

Ma délben azonban fuvaroztam egy kis macskaalmot. A macskaalmot a ház pincéjében találtam és megmozdításába bele is rokkantam.

Aztán feltettem a Craigslistre, kell-e valakinek harmad árért.

Egy fickó írt, hogy neki kell, de öreg, nyugdíjas, elviszem-e neki duplaannyiért. Az ilyen ajánlatokat gyorsan szoktam kitörölni - fillérekèrt kiteszem a teraszra, de elvinni már macerás-, de most láttam, hogy arra mennék, amerre az ember lakik.

Írtam, megyek.

Bepötyögtem a Google térképbe a címet, megnéztem az útvonalat - nem mintha olyan sok néznivaló lett volna rajta - és mentem.

A célnál megálltam és láttam, rossz helyen vagyok, a hely ne egyezett azzal, amit a fickó írt. Sôt, a számozás se stimmelt.
Megnéztem az Alma térkepét és picivel tovább mentem.
Ott volt a bérház.
Ott volt a fickó, nyugdíjas, veterán és termetes.
Fizetett.
Elköszöntünk.
Mentem.

Ezentúl pénzt fogok feldobni, melyik térkép alapján tájékozódom.
Ha elveszek, legyen a mentôexpedíciónak nehezebb dolga és hasonlítgassák csak a térképeket.

Viking főzőiskola

Vikingéknél ég a világ,
sütik már a rántott békát
zime-zumm, zime-zumm.


- Vigyázni kell ezekkel a késekkel, nagyon élesek.
Elhittem. Egy óvatlan mozdulatra a kés fél centire szaladt bele a keményfa deszkába és még csak erőlködni se kellett. Az volt az érzésem, egyszerűbb lenne kettévágni a deszkát az alatta levő gránit konyhapulttal együtt, mint kihúzni visszafele a kést. Olyan volt a rozsdamentes bőkő, mint egy lézerkard. Csak a lézerkard kevésbé fényes és kisebb.



A Viking főzőiskolában voltunk, ahol olasz halrecepteket készítettünk. Ennek a főzőiskolának nem az a lényege, hogy megtanítson főzni - azt senki se fog 3 óra alatt megtanulni -, de rengeteg jó tippet és konyhafilozófiát lehet tanulni a kurzusokon. Többek közt azt, hogy nem a felszerelés a lényeg és felesleges arra koncentrálni - kivéve, ha éles késről van szó és a szakács nem körömpörköltet akar csinálni.

Mindig is a kiscsoportos oktatás híve voltam és ennél kisebb csoportot nehéz lett volna elképzelni: négyen voltunk. Igaz, a csoportok maximálisan 12 fôvel indulnak és ez egy szerencsés véletlen volt, de akkor is élveztük. Gyakorlatilag személyreszabott instruktorunk volt.

Négyünket egy szakács és a kukta oktatott.

Öröm volt így főzni. Ha kellett egy kis hagyma, a szakács, egy vékony lány csak felvonta a szemöldökét és már ott is volt előtte egy hagyma, ha kellet egy darab hal, a vizilény már jött is uszonycsattogtatva a hűtőből.



A Viking a létezô legjobb konyhaferszerelések egyike. Amikor a cég felszerelte a bemutatóteremként is mûködô konyhát, minden fôzni szeretô ember álmát testesítette meg.

Olyan volt a terem, mint a fôzés szentélye, áldozati lángokkal, áldozókövekkel, medencékkel és négy áhitatos tanonccal.

Egyszerre két fogást készítettünk, egy garnélarákos halsalátát és egy tésztát kagylóval és töltötthallal.

A csak elvetemült fôzômûsorok leghagymázasabb epizódjaiban látott nevenincs eszközöket az ôslakosok sem ismerték fel, használatukról pedig fogalmunk se volt.

Az alapanyagok azonban lassan alakot öltöttek a tálcákon és a lobogó vízben kinyíltak a kagylók és pirultak a rákocskák. Kötözött hal vette körül a tölteléket, servegve sült az olajban, majd elnyúlt tányérunkon.

Elmélyülten ettünk - és még mosogatni se kellett utána.

Oszi benéz

A hatalmas árnyék elsötétítette az ablakot. A fekete párduc benézett a hálószobába és bekopogott.
Egy elképesztôen kövér párduc volt, aki a kerítés tetején egyensúlyozott.

- Yoda van? - kérdezte Oszi, aki a téli fogyókúra alatt határozottan felszedett pár kilót.

- Yoda van - feleltem - Kimenjünk?
- Gyertek.

Kimentünk a verandára.



- Szia Yoda - köszönt Oszi.
- Szia Oszi - köszönt Yoda.

A két barát megszagolgatta egymást.



- Hosszú volt a tél.
- Hosszú.



- Hát, szia!
- Szia! Gyere máskor is!
- Jövök!

Ezzel Oszi macskapuhasággal lehuppant a kertbe és az egyetemi a közeli földrengésjelzô állomáson kilengtek a mutatók.

Mozgáskorlátozott-konferencia

Ribizlifozelek különösen érzékeny a mozgaskorlatozotakkal kapcsolatos magyarországi hírekre. (Szerény véleménye szerint a rámpák és liftek elöbbre valók bizonyos sporttal kapcsolatos beruházásoknál, és végül is mindegy, hogy a klientúrák mit építenek, fociakadémiát vagy liftet a metróba. Mindkét esetben pénzhez jutnak.)

A minap olvastam, hogy a Mozgáskorlátozott nôk nehézségeitôl szerveztek konferenciát elsô emeletre, liftmentes házba. Ahol nem volt mozgáskorlátozott WC.

Így a mozgáskorlátozott nôk nem tudtak elmenni a konferenciára.

Várom a megjegyzést:
- Kár ezeknek konferenciát szervezni, nem érdekli ezeket a saját sorsuk sem, itt ez a konferencia oszt egy se jött el rá!


A hír:
http://index.hu/belfold/2013/03/04/mozgasserultekrol_a_lepcso_tetejen/

Yoda és a komondorok

(Megjegyzés: az alábbi bejegyzés teljesen politikamentes és egy egyszerű párbeszédet ír le.)

- MRRRRRRR! - mondta Komondor 1 és nekiugrott a kerítésnek, a kerítés behajlott és Komondor 1 picit lenézett rám.
- Menjenek kérem át a másik oldalra! - sápadt el Komondor 1 és 2 gazdája a verandán.
- MRRRRRRRR! - mondta Komondor 2 és nekiugrott a fémkerítésnek, ami hangosan nyikorgott.
- VAUUUUUUUUU - mondta egyszerre Komondor 1 és Komondor 2, miközben dezintegrálódtak az ablakok az utcában.


Yoda úgy tett, mint aki süket. Felszegett fejjel minden irányba nézegetett, kivéva arra, amerre Komondor 1 és 2 őrülten rágták a kerítést és ártatlan pofával ment át az utca másik oldalára és lassítás nélkül továbbment.

- Yoda, nem hittem volna, hogy így megfutamodsz - mondtam a Mesternek.
- Hol futamodtam én meg? - kérdezett vissza Yoda - Én győztem.
- Hogy-hogy?
- Nem értesz te ehhez, ez egy unortodox győzelem volt - felelte a Mester és felemelte a lábát.

Jicamasaláta

- A jicama! - csaptam a fejemre, miközben a parkoló autóba pakoltam a szatyrokat. Egy valóban hiányzott. Abban volt a jícama.

A jícama egy gyökérzöldség (de szép szó, nem is zöld!), ami Mexikóban és a Fülöp-szigeteken népeledel. Mivel Ribizlifozelek nem mexikói és nem fülöp-szigeteki, ezért telefonján rákeresett a jícama képére és így puskázva kutatta jicamát, amiről mindenki azt állította, hogy a krumplik és yamok között lesz.

A retek és a sárgarépa között volt, 68 centet kértek fontjáért. Vettem egy szép kerek gyökeret.

Aztán otthagytam a pénztárnál.

Ahogy rohantam vissza jícamáért, a sorban mögöttem álló vigyorogva szólt, ahogy jött kifele a boltból:

- Ne siess, szóltam a pénztárosnak, hogy nem az enyém, nála van!

Amikor odaértem, a pénztáros mosolyogva adta kezembe a zacskót.

Ezek után meg kellett csinálni a jícamasalátát.




Jícamasaláta

- egy gyökér jícama megpucolva és vékony csíkokra vágva (olyaníze van, mintha az édesített retek lenne)
- 3-4 narancs megpucolva és felkockázva
- ízlés szerint csípős csilipaprika
- pisztácia
- lime leve

Mindent összekeverünk, majd gyomrunkban tároljuk.

Jóétvágyat!

Lóhús

Naponta olvasok az európai lóhúsbotrányról, azaz, hogy egyes hentesek szerint a tehén is ló, csak kevésbé sportos a kinézete.

De vajon hol tartsnak ennyi lovat?

Mindenesetre ezentúl gyanakodva fogom nézni a halat a tányéromban. Lehet, az meg tengeri csikóból készült.