Szuvenír

Minden rendes háztartásba kell egy-két kitömött fej szarvakkal vagy szarvak nélkül. 

Szembeforgalom

Először egy rendőrautó jött szembe az elhagyatott úton és megkért, hogy húzódjunk le, mert egy túlméretes jármű jön szembe. 

Lehúzódtunk. 

Teljesen. 

Aztán csak lestünk szájtátva. 

Értelmezés kérdése

Akkor most NEM kell kutya, cipő és póló?

A Citadella

Kiértünk a hegyekből. Eltüntek a fenyvesek. Meleg lett.

Dombok közt kanyargott a keskeny út. A vulkáni kráter körül égett az erdő, azt most kihagytuk. Terveinkbe most csak a Citadella fért bele.

Itt nem nagy hegyek jól védhető szurdokjaiban laktak a helybeliek, hanem jól védhető dombtetőkön. Ezeknek a romoknak egy részét helyre is állították az 1900-as években. Mivel a rekonstrukció nem volt (nem is lehetett) pontos, a romokat a purista hatvanas években visszabontották.

A falu romjaitól egy szerpentin vezetett fel a fennsíkra, ahol a Citadella terpeszkedett. A majdnem függőleges sziklafalakra épültek rá a védőfalak, amik egyúttal a szobák, műhelyek, tárolók külső falai is voltak.

A Citadella közepén közösségi tér volt és a tetőről fantasztikus kilátás nyílt akörnyékre és távcső nélkül is lehetett látni, hol volt a következő település.

Jó volt ide felmászni és körülnézni.

Ezt a helyet is felvettük egyre bővülő listánkra, hogy mit akarunk még megnézni: Mindent. Csak ez időbe telik.

Romok a hegyekben

 - Mit nekem kétszáz lépcső? Többet is tudok gond nélkül menni - mondtam mielőtt az orromon át kellett volna visszaszívnom a tüdőmet. Kétszáz valahány lépcső az nem ugyanaz ezer méteren, mint kétezer felett. Tűző napon.

Engem legalább nem kellett kimenteni, mint annyi más turistát és hát én azért álltam meg, hogy fotózzak és nem azért, mert túl ritka volt a levegő.

A fő lakótelep egy félsziget formájú szikla repedéseiben bújt meg.

De voltak lakások, műhelyek, raktárak máshol is a kanyonban.

Raktárból sok kelett. Mivel ez a vidék ezer éve se volt esőerdő, a helybeliekneklegalább száz napra kellett tartalékolniuk a vizet.

Persze az is lehet, hogy utáltak lemenni a patakhoz.

Az elhagyott állatkert

Senki se járt a 66-os út elhagyott szakaszán. A forgalom az autópályán dübörgött, az út meg a mienk volt.

A "város" közel volt a benzinkúthoz, még lassú, óvatos csigatempóval is. Nem akartam, hogy az alig járt úton belevezessek egy gödörbe.

Az út hirtelen a semmibe vezett, elfogyott az aszfalt és a földutak többfele vezettek tovább. Be a városba, fel az elhagyott hídra és az állatkert fele.

Two Guns, aki az elhagyott benzinkutat is üzemeltette, nagyban gondolkodott. A közeli szurdok peremére épített egy állatkertet és szurdok falából nyíló barlangot turistalátványossággá alakította,

Ez morbid volt: a barlangban negyvenkilenc apacs rablót égetett pecsenyévé pár navajó harcos, miközben a tűzhalálra ítéltek halotti dalaikat énekelték. Mivel ez Two Guns szerint nem volt elég izgalmas történet, teleépítette a barlangot, mintha az indiánok ott laktak volna.Aztán elkezdte a megpörkölt koponyákat is árulni szuvenírként. Amikor a koponyák elfogytak, gyorsan kerített újabbakat, elvégre az üzlet, az üzlet.

Two Guns az üzletet állatkerttel bővítette, ahol helyi vadállatokat mutatott be az utazóknak. Ezt a lehető legkisebb elérhető helyen tette, szóval a pumák ketreceit ma talán egy csirkének se adnák oda.

De mindez a múlté, Two Guns állatkertje, benzinkútja mind elenyészett, csakúgy, mint a szomszédos, rivális kisáros, Canyon de Diablo.

Oda ma már könnyen járható út se vezet, úgyhogy kihagytuk és inkább átsétáltunk az állatketből át a Canyon del Diablo völgyén a város helyére.

Az apacsok barlangját kihagytuk és beóvakodtunk a házak romjai közé, ahol a meghajlott gerendák teljesen olyanok voltak, mint egy Dali festmény.

Arra gondoltunk, hogy a kőfalak kortalanok. Állhatnak így elhagyatva hatvan vagy akár hatszáz éve is.

Mi elfáradtunk. A metorkráter, a benzinkút és a városka egy délelőttre meglehetősen sok volt a tűző napon.

Ideje volt visszemenni fel a hegyekbe, valahova, ahol tényleg nyolcszáz éves romok vannak és hűvös.

Two Guns - Elhagyott benzinkút

 Ha tovább mentünk volna az autópályán a meteorkráter után, akkor idővel elértünk volna a Kővévált erdőbe, majd Új-Mexikóba és Albuquerque-be. Ami nem lett volna rossz, de elég volt a sivatagból és a melegből, vissza akartunk menni az erdők övezte Flagstaffba.

De nem mentünk egyenesen, mert egy olyan helyen, amit úgy hívnak, Two Guns meg kell állni.

A 66-os út menti egykori település második tulajdonosáról kapta nevét, aki arról volt ismert, hogy két pisztolyt hordott - és használt is.

A hely valamennyire szürreális volt: egy semmi közepén dübörgő autópálya mellett aszfalton könnyedén előrhető elhagyott település volt - ahol egy lélek se járt. (Eseteg csak a kísértetek, de erről majd később).

Szinte senki se állt meg Two Guns-ban. Talán ez magyarázta, hogy a települést elhagyták és már senki se lakott, dolgozott vagy élt itt.

Megálltunk az elhagyott benzinkút árnyékában és kiszálltunk az autóból.

Megállapítottuk, hogy valakinek azért csak kell néha erre járnia, mert a graffiti nem magától kerül az épületre.

Vandalizmusnak azonban nyomát se találtuk - ha a falfesték nem számít annak. Szerintem itt nem számított. Még az egykori vizesblokk se volt összepisilve.

- Van itt egy elhagyott falu - mondtam.

- Hol?

- A Halott Apacsok Barlangja mellett, ha továbbmegyünk a régi 66-os úton.

Továbbmentünk.

.

Barringer-kráter

Daniel Barringer kitartó ember volt. Ő úgy gondolta, hogy a krátert meteorbecsapódás okozta, hiába állították mások, hogy ez egy vulkáni kráter.

Mi sokkal jobban láttuk a krátert, mint a Canyonlandsban.

A bányamérnök Barringer úgy gondolta, hogy a meteor ott van a kráter alján és 1903-ban elkezdett ásni és ezt huszonhat évig abba se hagyta. Az utolsó fúráskor valami kemény kőzetbe tört bele a fúrója, de az se a meteor volt. A meteor a becsapódáskor elpárolgott és apró darabjai szétszóródtak a sivatagban. A közeli Canyon de Diablo közelében találtak is pár darabkát.

Barringer a kudarc után összecsomagolt, hazautazott Philadelphiába és másnap meghalt.

Örökösei nem igazán tudtak mit tenni a lyukkal, ahova rengeteg turista érkezett a közeli 66-os útról. Ők elgurultak a kráter fele majd elakadtak egy farmer földjén. A farmer végül egy cowboyt szerződtetett állandóra, hogy húzza ki a nagy semmiben elveszett turistákat.

A Barringerek és a farmerek végül kötöttek egy egyezséget: a farm épített egy utat és elkezdte üzemeltetni a látogatóközpontot.

Az üzletmenetet néha megszakította egy-egy érdekes esemény. Egy kisrepülőgép kipróbálta, milyen átrepülni a kráter felett: rossz, mert az örvénylő levegő miatt a gép lezuhant. A maradványokkal nem tudtak mit kezdeni és végül beledobták Barringer egyik aknájába.

Az Apolló misszió űrhajósai is gyakoroltak itt: a Lowell obszervatórium után megnézték közelről, milyen egy kráter.

Biztos azt mondták, amit mi: nagy.

Mennyire nagy? Nagyon.

Az a pici fehér valami az alján az egy életnagyságú szkafanderes űrhajós. Hol van a pici fehér valami? Hát a peremről nem látni.

Ahol megtalálták a Plútót

Az obeszervatórium mellől induló ösvényről tökéletesen látszott Flagstaff belvárosa és a 66-os út.

De most nem túrázni jöttünk, hanem obszervatóriumot nézni és meglátogatni azt a helyet, ahol a Plútót felfedezték. (A lenti képben az emeleti szobában.)

Politiailag korrekten hozzá kell tenni, hogy a Plútót azt nem fedezték fel, a Plútó mindig is ott volt (azaz keringett) és egy csak egy végletesen földközpontú, beszűkült gondolkodású embercentrikus alak -mint én- mondhat olyant, hogy felfedezik a Plútót. Hol van kérem a Plútó joga az önmeghatározásra? A Plútó a plútóiaké.

Irónia lezárva, mint a Világegyetem-séták sötétedés után.

A Lowell obszervatóriumot meglepő módon egy Lowell nevű fickó alapította. Lowell az utolsó olyan csillagászok közé tartozott, akik saját vagyonukból finanszírozták kutatásaikat.

Percival Lowell például obszervatóriumokat épített Flagstaffban, mert nem akart állandóan Peruba utazgatni és onnan eget bámulni.

Percival ősei a Mayflowerrel érkeztek Bostonba és máig prominens családnak számítanak arrafele, egyik őse például felépítette Lowell városát. 

Percival matematikus lett és csillagászattal is foglalkozott.

Percival addig bámulta teleszkópon át a Marsot, amíg meg nem látta ott a csatornákat, amikről rengeteget írt.

Valószínűleg a sok nézéstől hallucináltat a csatornákat - vagy a saját szemének capillárisait látta bele a nézőkébe. Ezt már nem tudjuk meg, de a lényeg, hogy Percival Lowell a Vénusz felszínét is látni vélte.

A Plútó feltételezett helyét is kiszámolta - igaz rosszul, de mindez nem von le semmit érdemeiből: nagy csillagász volt és sikeresen népszerűsítette a tudományt és az Obszervatórium megalapításával valami maradandót alkotott.

Az egyik első teleszkópot például akkor használták utoljára, amikor NASA térképészek a segítségével rajzolák meg a holdfelszín térképét, aminek segítségével kiválasztották, hol szállnak majd le az űrhajósok a Holdon.

Csak a kartográfusok nem Percival létráján ültek, miközben bámultak a nézőkébe. Talán ezért nem láttak csatornákat a Holdon. Nem tudom.

Mi a Plútó obszervatóriumát akartuk elsősorban megnézni. Itt mindenféle érdekességet állítottak ki az űrrepülőgép kerekétől kezdve a logarlécek királyáig. Helyesebben ez nem logarléc. Ez logargerenda.

A csillagdába, ahonnan felfedezték (megtalálták) a Plútót, szintén fel kellett menni.

Persze itt egyből - mint mindenki - a boxkesztyűt kérdeztük.

1964-ben a csillagászoknak elegük lett abból, hogy mindig beütik a fejüket a műszer kiálló karjába és rátettek egy boxkesztyűt. 

A tudomány itt kiütéssel győz.

Puppey és az esztétika

Miközben Puppey az önkormányzat füvét élvezte, én fél szemmel a meglehetősen hiányos ruházatú autót kémleltem.

Mikor meguntam, rászóltam a hűvös gyepen fetrengő ebre, hogy menjünk.

Egy kedves idős hölgy fele indultam, aki egy kedves pici kutyát sétáltatott.

- Köszönhet neki? - kérdeztem a hölgyet, aki a füle botját se mozgatta meg.

A két kutya lelkesen játszani kezdett.

- De aranyos kutya! mondtam.

A néni rám nézett:

- Siket vagyok, nem hallok semmit.

Bólogattam.

- De gyönyörű a kutyád - mondta a néni és arra gondoltam, hogy nem csak süket, hanem vak is.