Készülődés

Az új-mexikói körút után eseménydús napok következtek: rengetreg tennivaló halmozódott fel. Jogosítványt kellett megújítani, Társadalombiztosításhoz kellett menni, a Mestert el kellett vinni állatorvoshoz papírokért , a papírokat el kellett vinni hatósági állatorvoshoz pecsételni.

Az utolsó két látogatást pillanatok alatt letudtuk. Bementünk, töltöttek, mi fizettünk. (Bevallom, kicsit aggódtam, mert az EU állategézségügyi hatóságai előírják a kék toll használatát - talán az EU zászlaja miatt -, az állatdoki pedig kivételesen elfelejtette a kék tollat, pedig eddig mindig jót szórakozott a nyomatékos figyelmzetetéseken. Yodának most feketével kitöltött papírjai voltak.)

A TB-ben másodpercek alatt kiadták a papírt, csak a bonyolult nevem írták el. De utána pár perc alatt adtak egy másikat. Megérte elmenni, láttam még egy hivatalt, ami működik és láttam egy embert, aki a kopaszranyírt fejére tetováltatta a felesége arcképét. Onnan tudom, hogy a felesége volt, hogy a csaj ott ült a fickó mellett.

A jogosítványt is pillanatok alatt elintéztük, pedig a gondosan előre online kitöltött adatlapot otthonhagytam. Egy gond volt csak: az alkalmazott még nem látott legálisan otttartózkodó külföldit és minden egyes papírral elszaladt a főnökhöz.

- Ez mi?
- Papír, ami igazolja, hogy az a szerencsétlen legálisan van itt.

- Ez mi?
- Papír, ami igazolja, hogy az a szerencsétlen volt a Társadalombiztosírásnál. Valamiért mi kérünk ilyen papírt.

- Ez mi?
- Útlevél.

Még jó, hogy volt már utahi jogosítványunk, egyébként sokkal tovább tartott volna és a főnök sokkal több érdekes papírt láthatott volna.

Ügyintézés II

Paralells
Originally uploaded by ribizlifozelek

A kábeltévé lemondása után a következő célpont a magát T-Com néven álcázó MATÁV volt.

A cég ügyfélszolgálatai egy bevásárlóközpontban terpeszkedtek. Itt két irodájuk van egymás mellett. Az egyik nagy, elegáns, tágas és az alkalmazottak drágább ruhákban feszítenek, fontosabbaknak hiszik magukat és reggel tízkor nyitnak. A másik kisebb, szűkebb, az öltözet kevésbé elegáns és kilenctől kell robotolniuk. Az egójukkal általában itt sem volt gond.

Volt egy lányka, aki időnként helyretette a népet (eufemizmussal: ügyfeleket). Előre is bocsánatot kérek minden hölgytől és úrtól, aki nyári (és téli) boldogságát egy szoláriumban véli megtalálni és maszkszerű lárvaarcot varázsol (éget) magára, de én eleve gyanakvással kezelem őket. Biztonyára jó emberek, de idegenkedem tőlük. Nem emberiek.

A MATÁV lárvája nem hazudtolta meg elvárásaimat. Arrogáns volt és enyhén bunkó. Próbált mosolyogni, de az is töredezettre sikeredett. (Tudom, valami nagyon profin hangzó neve van, pl assistant customer care supervisor manager, de akkor is arrogáns volt és taszító.) Ki szeret haverkodni egy káposztahernyóval, amire ráadásul egy csomó kemikáliát kentek?

Az ügyintéző viszont szimpatikus volt és természetes. Miután azonosított (személyi, ügyfélazonosító), adott egy papírt, hogy töltsem ki. A papíron egy csomó olyan adat volt, ami a MATÁV számítógéprendszerében benne volt. Nevem. Címem. Telefonszámom. Ügyfélazonosítóm. Szóval, ezért hívom a T-Com-ot MATÁV-nak: megvan minden adatom a gépükben, ezek után ahelyett, hogy kiprintelnék és aláírnám, nekem kell kézzel beirkálni őket egy papírra, ami alapján utóbb ők kinyomtatnak valamit, amit majd megint aláírok.

De a hölgy tényleg kedves volt és segített. Nála tíz percet voltunk, fél órát vártunk, tehát nagyjából 45 percbe telt, amíg megszabadultunk a vonaltól.

Ez a kábeltévés cégnél csak öt percet vett igénybe, de hát mint tudjuk, a MATÁV nagy cég.

Ügyintézés I

Vanishing Breed
Originally uploaded by ribizlifozelek

Zseniális következtetésekre jutottam. Észrevettem, hogy csaknem tíz éve van Budapesten egy kábeltévé előfizetésem. Másfelől, hogy az elmúlt szűk évtized alatt egyszer lett tévékészülék csatlakoztatva a kábelkimenethez. Arra is rájöttem, hogy van egy extra telefonvonalam, amit évente két-három hónapon át használhatok. De akkor sem használom, mert hát mindenki a mobilszámomat tudja és azon hív. A telefon egyébként magában porosodik az íróasztalon és már álmában sem csönget. Az is eszembe jutott, hogy válság van.

A döntés gyorsan megszületett: lemondom a kábeltévét és a telefont.



Először a kábeltévés céghez mentem. A cég irodája egy reménytelen lakótelep reménytelenül lepusztult üzletsorán volt. Félfogadás reggel kilenctől délután négyig. Pontban kilenckor kinyílt az ajtó és beléphettünk az irodába.

Ebben a pillanatban beviharzott egy hölgy az ajtón és könyörögni kezdett. Előre szeretett volna menni, mert be kellett érjen dolgozni a munkahelyére. Előreengedtük, közben megfogalmazódott bennem az emberiség egyik legősibb kérdése.

Ha a legtöbb helyen a hivatalos munkaidő 9-től tart 5-ig, akkor azok a helyek, ahol ügyintézni lehet, miért tartanak nyitva szintén 9-től 5-ig?



Látom, sok cégnél már lehet később is ügyintézni. Egyes bankok szombaton is nyitva vannak, de a zöm ragaszkodik a kőbevésett 9-17-hez. Esetleg 8-16-hoz.

Valószínűleg nagyon-nagyon bonyolult dolog lenne például a kábeltévés cégnél a három ügyfélszolgálatos alkalmazottból az egyiknek nem kilenckor kezdenie, hanem délután háromkor? És benn maradni este hétig vagy nyolcig? Erre a hat órára meg kapja meg a nyolc órás munkabérét kárpótlásul az elrontott este miatt. (Délelőtt meg mehetne szabadon ügyintézni...)



A kábeltévét pillanatok alatt sikerült lemondani. Aláírtam a kinyomtatott formanyomtatványt, megtudtam, amit még tudnom kellett és mehettem tovább, a MATÁV-hoz