A Fekete Sárkány

Szóval ez egy tévedés volt.

A Fekete Sárkány nem fekete és nem sárkány.

A többi stimmel.

De ne vágjunk a dolgok elébe.

Ahogy közeledtünk a táborhelyről a sárkány otthonához, a Black Dragon Wash-hoz, egyre zöldebb lett a növényzet.

Persze akadtak kopár kivételek is.

Ennek a lejtőnek a tetejéről pont bele lehet látni a Black Dragon szurdokba. Pont. Egyenesen le. Szóval kihajolni veszélyes.

Ennek a homokkőhátnak a peremét pont láttuk is a táborhelyről.

Ahogy a szeptemberi tűző napon közeledtünk a szurdok bejáratához, láttunk más szurdokvölgyeket is. A Petrogliph és a Spirit kanyont majd legközelebb nézzük meg.

Mi most a Fekete Sárkányt jöttünk megátogatni, aki, mint tudjuk, piros.

A szurdok egyre jobban összeszűkült, ami szép is volt és árnyékos is.

Aztán már ott is álltunk a sziklarajzoknál.

Az első csoport sziklarajz színes volt - ami ritka - és olyan volt, mintha számoltak volna valamit.

De az is lehet, hogy térképet rajzoltak.

Az meg, hogy ki volt a Vida Gunnarson nevű izlandi, aki ideírta a nevét, azt nem tudjuk. Azt se, ki volt Della.

Nekem ez térképnek látszott, de persze bármi lehet, akár egy ősrégi adóbevallás is.

A többi sziklarajz a "megszokott" UFÓ-kat ábrázolta.

Számomra ők a Szkafanderes, a Tévéfejű és a Kuka.

Ilyen fajta sziklarajzból sokat láttunk, például Goblin Valleyben és a Sego canyonban.

A sárkányt viszont alig lehetett látni. Pedig ott van az íves, Nagy-Magyarországot formázó félkör alatt.

Vagy kicsit megdoktorálva a következő képen.

Tökéletes sárkány nagy farokkal, hosszú nyakkal és gyíkszerű csőrrel.

Maradjunk annyiban, hogy egyfejűnek egyfejű, de nem Süsü.

Az is lehet, hogy egy Pterodactilus.

Vagy túl sok kaktuszpálinka, ha van olyan.

A megtisztított rajzot az egész túra alatt látott egyetlen emberi lénytől, egy idős fickótól kaptuk, aki kvadjával vidáman pöfögött oda, ahol mi lihegve küszködtünk.

(A rajz egyébként a Western Digs című online antropológiai szaklapból van 2015-ből.)

Eszerint a sárkány (aki továbbra se fekete) több rajzból áll össze és nem is sárkány, hanem -szerintem- egy tengeri kígyót, aki egy búvár seggébe készül harapni. Miközben egy angyal igyekszik elúszni innen.

Volt itt egy másik sziklarajz, ami kevesebb figyelmet kap, de szerintem még érdekesebb.

A fenti képen a nagyobb kő felett van, ha valaki meg akarja erőltetni a szemét.

Az alábbin jobban látható.

Ő lehet a Kísértet kutyája, vagy Gollam, vagy esetleg egy.... egy... nem tudom. De groteszk, az biztos.

Amikor továbbmentünk, egy sziklán láttunk még egy fura vésetet. Ez nagyjából olyannak nézett ki, mint a régi sziklavésetek, de nagyon modernnek tűnt, főleg, mert még nem volt rajta patina.

Ezt a kompozicíót a Bögyös Néni és a Kétszarvú Szatír néven emlegetem.

Szerintem modern alkotások, amik korabeli elemeket használnak újra.

Ekkor már ideje volt indulni, úgyhogy a barlangot majd legközelebb keressük meg.

Most egy rakétabázist akartunk még megnézni.

A Fekete Sárány otthona

- A 147-es mérfödkő után kell egybő lekanyarodni - olvastam. 

- Egy lehajtót csak észreveszek - gondoltam és tovább olvastam és ránéztem a térképre. Ekkor tudatosult bennem, hogy nincs lehajtó.

Óvatosan legurulok az autópályáról és ott lesz egy földút, ami egy kerítéshez vezet. Itt ki kell nyitni a kaput, áthaladni rajta, majd becsukni és akkor már majdnem ott vagyok.

Valóban ott voltunk.

Óvatosan legurultunk az autópályáról, áthaladtunk a kapun és az előre kinézett táborhelyre mentünk, amit legnagyobb meglepetésemre sikerült is megközelíteni.

Puppey kiváncsian nézte, mit csinál a pár tehén.

Pár tehén kiváncsian nézte, mit csinálunk.

Biztosan nem láttak még WC-sátrat.

Nem magyaráztam el velük.

Az ilyen nagy szőrös állatoknak max a mirigyváladékát iszom, húsát eszem, de nem szoktam velük beszélgetni.

Engem különben is a Fekete Sárkány Vízmosása érdekelt. Meg maga a Fekete Sárkány.

De mivel erősen alkonyodott, inkább elmentünk aludni és a sárkányt eltettük másnapra. Inkább az egyre türelmetlenebb Puppeyval néztünk körül.