A rakétaember

Rocket Cow
Originally uploaded by ribizlifozelek

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember. Szerett szánkózni és szeretett vad dolgokat csinálni, legalábbis a mai újság (Salt Lake Tribune) szerint.

Telente ez az ember gyakran rendezett élvezetes szánkópartikat. Tudta persze, hogy önmagában felülni egy szánkóra és lesiklani egy hóval borított hegyoldalon annyira nem izgalmas - helyesebben vannak ennél izgalmasabb dolgok is.



Egy hóborította hegyoldalon történő lesiklásnál például sokkal izgalmasabb fogni egy kipufogót, lezárni rendesen a dob utáni részét, majd megtölteni a csövet és a kipufogódobot benzinnel és puskaporral. Lezárni a másik végét, majd a készséget felszerelni a hátára. Ez nagyon izgalmas dolog, igazi adrenalinbomba, főleg, ha az egészből kilóg egy kanóc.

A kanóc meggyújtása pedig már minden adrenalinfüggőt kielégít. Emberünkkel is ez történt:

- IDEFIGYUZZATOK! - mondta, majd meggyújtotta a kanócot.



A fickó ügyetlen volt, lemaradt a Darwin-díjról. Túlélte a kísérletet és testének csak húsz százaléka égett meg.

Szerintem arról van szó, hogy nem gondolkodott eleget. Máshova kellett volna dugni azt a kipufogót. Úgy sokkal nagyobbat szólt volna a dolog.

Darwin-díj Utahban

El Chupe
Originally uploaded by ribizlifozelek

Nem szeretek mindenféle idióta helyi hírt blogolni, de az emberi butaság különféle, olykor tragikus megnyilvánulásainak nem tudok ellenállni.

Centerfield egy poros kisváros, ami, miként a neve is mutatja, Utah közepén terül el. Van. (A fotó egy másik poros kisvárost mutat, de szerintem Centerfield is ilyen lehet.)

Antonio Ramos centerfieldi lakos késő délután észlelte, hogy fogyóban a pénze. A deficit eltüntetésének Antonio Ramos sajátos módját választotta. Elment a helyi boltba, ahol ráfogta 22-es puskáját az épp a szemetest ürítő eladóra.

A hölgyet fegyverrel bekényszerítette a boltba, majd a két eladótól a napi bevételt követelte. Eltette a pénzt, majd az egyik eladóval megkötöztette a másik kezét.

Antonio Ramos, 42 éves centerfieldi lakost nem az eszéről ismerték szomszédai.
Ramos, miuátn az egyik alkalmazott kezét elől összeköttette, letette fegyverét a pultra és elkezdte összekötözni a másik alkalmazottat.

Az összekötözött kezű nő ekkor felkapta a rabló fegyverét és Antonio Ramosra fogta.
Antonio Ramost az iskolában sok alapvető dolgot nem tanult meg. A rendőrség átlagosan négy perc alatt ér ki egy 911 hívásra. Egy átlagos golyó egy másodperc alatt 896 métert tesz meg. Őt mintegy másfél méter választotta el a puskacsőtől.

Antonio rávetette magát az összekötözött kezű, a puskát ráfogó nőre, akinek egy lövésre maradt ideje.

Néhai Antonio Ramosnak komoly esélye van elnyerni a Darwin-díjat.

Darwin-díj Salt Lake Cityben

Ha valaki nem szereti a morbid történeteket, amelyek nem végződnek happy enddel, az kérem, inkább olvassa el még egyszer, milyen nehéz kivinni a Mestert az esőbe.

Igazából ez a bejegyzés arról szól, hogy nem árt tanulni és nem árt, ha az iskolában az ember (na jó, diák) odafigyel és pár alap természettudományos dolgot megtanul. Vagy csak odafigyel az esti krimi alatt.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy város a sivatagban. Ebben a városban, amit Salt Lake Citynek hívtak, talán, mert volt mellette egy nagy és sós tó, élt egy fiatal pár. A fiú egy gyorsétteremben dolgozott és mindenki szerette, mert pontos volt, precíz és gyors. A lány tanult és mindenki szerette őt is, bár nem volt se pontos, se precíz.

A fiú annyira pontos volt, hogy amikor a tragikus nap fél órát késett, a főnöke egyből a testvérét és a rendőrséget hívta, mert tudta, nagy baj van.

A fiatalok boldogan éltegéltek, többen együtt béreltek lakást és mindenki nagyon nagyon boldog volt és a helyzetet csak rózsszín betűkkel lehet leírni.

Minden reggel a boldog és happy ifjú pár együtt ment el dolgozni és az iskolába. Indulás előtt mindig beszélgettek egy kicsit még az autóban, megtárgyalták a napi teendőket és az élet ügyes bajos dolgait. Aztán elindultak.

Egy téli napon aztán (tegnap), nagyon hideg volt, nagy pelyhekben hullott a hó, és még a vadnyulak is odabújtak a prérifarkashoz, annyira fáztak. A fiatalok is fáztak az autóban, mert hát szegények voltak és csak fűtetlen garázsra futotta. De így is hideg volt, meg nem akarták azt a jó kis meleget elpocsékolni, ami kijön az autóból és ezért becsukták a garázsajtót, járatták a motort és beszélgettek és csendben meghaltak.

Ha meg nem haltak volna, az én mesém is vidámabb lett volna.