Ördögfutás

Death Valley
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az ördögfutást a Sátán Vidám Futásának (Satan's Fun Run) nevezik, az Ördögfutás név (és fordítás) nekem jobban tetszik. A hivatalosan Badwater Marathonnak nevezett ultramaraton nehezebb és embertpróbálóbb, mint a Wasatch marathon.

A Wasatch ultramaraton száz mérföldes. A Badwater Maraton 135 mérföldes. 215 kilométeres. A 215 km-t a Death Valleyben futják le. Helyesebben ott kezdik. Az Egyesült Államok legmélyebb pontján, 85 méterrel a tengerszint alatt kezdenek el futni és felszaladnak Mt. Whitney lábához, 2815 méterre. Régen a tetejére szaladtak 4421 méterre, de újabban nem rendezhetnek versenyeket a csúcson.

Júliusban futnak, mert akkor van a völgyben a legmelegebb.



Árnyékban gyakran van ott 120 F. 49 C.
Árnyék viszont nincs.

A sziklák délben 200 F fokosak. 91 C. Lassú tüzön, ilyen hőmérsékleten már húst lehet sütni.



A start és a cél alig 12 km-re vannak egymástól - légvonalban. A versenyzők az egyik legrövidebb úton futnak. Ez a 215 km.

A távot hatvan órán belül kell lefutni. Sokan azonban frissek és erősek, ők 48 óra alatt végeznek az egésszel - és levezetésként versenyen kívül felmennek a Mt. Whitney csúcsra, ahova a verseny kitalálója is felszaladt. Aztán már csak 18 km van hátra a legközelebbi parkolóig.

Van, akinek ez sem elég, elkapja a gépszíj és visszafut még 215 km-t a célhoz. Volt olyan is, aki triplázott. Marshall Urlich pedig 2001-ben négyszerezett. Tíz nap alatt négyszer tette meg a távot. 860 km-t, ez 22 rendes maratonnak felel meg.

Az egész úgy kezdődött, hogy 1974-ben egy Al Arnold nevű alak el akart szaladni a kontinentális Egyesült Államok legmélyebb pontjáról a legmagasabbra. Többször megpróbálta, de csak harmadszorra sikerült lefutni a távot. Ezek után az Ördögfutás közelébe sem ment többet - kivéve egy alkalmat, amikor kapott egy díjat a többi futótól.



1987-ben a verseny hivatalossá vált. Idén már kilencvenen indultak el. A versenyzők 20-30%-a feladja. A többség célbaér. Eddig még senki sem halt meg.

A nevezési díj közel nyolcszáz dollár, de az orvosok és a szervezés sokba kerülnek. Maguk a szervezők önkéntesek, csakúgy, mint a futók segítői. Ők viszik a vizet, ellenőrzik a futók (őrültek) vizeletét, etetik, itatják őket. Pár merész ember azonba újabban egyedül fut: egy bevásárlókocsiba pakolják a cuccukat és tolják át hegyen völgyön.

Időnként halucinálnak, félrebeszélnek, kiszáradnak. És futnak tovább.

Szupermenek, de van normális polgári mesterségük. Idén - másodjára - egy kolorádói matematikatanár nyert. A futók között van politikus, kisvállalkozó, ügyvéd, egyetemista, fűszeres, ápoló. Pár éve egy Kónya Ákos nevű egyetemista fiú második lett.

A leggyorsabb férfi futónak 22 óra 51 percre volt szüksége a 215 km megtételéhez. A leggyorsabb nő ezt a távot 26 óra 51 perc alatt teljesítette.

A legidősebb ember, akinek sikerült végigfutnia a maratont, 67 éves. Ő az emúlt tíz év minden egyes futásán célbaért.



Mit kapnak a távot teljesítők?
A díjak szédületesek.

Akik szintidőn belül érnek célba, kapnak egy pólót és egy medált. Aki 46 órán belül ér célba, kap egy övcsatot. A győztes jutalma egy ezüst övcsat.

Ha azonban valaki egy évben kipipálja az Ördögfutást és a Furnace Creek 508-at, ami egy 818 km-es tekerés max két nap alatt Kalifornián át, akkor egy kupát is.

Kifele a volgybol

shosoni
Originally uploaded by ribizlifozelek

Ez a bekegyzes olyan gepen keszul, amin nem sikerult a magyar billentyuzetet elocsalogatni. A kulonbozo utasitasokra a gep hibauzenetekkel reagal. Kerek minden olvasot, az ekezeteket kepzelje hozza a szoveghez.

Az ut gyorsan emelkedett. A Death Valleybol kivezeto uton sem volt sokkal dusabb a vegetacio, mint a volgy melyeben.



Aztan feltunt par fuszal, a par fuszalt idovel nehany bokor egeszitette ki. Fak nem nottek.
Az orszagut mellett egyszercsak felbukkant egy prerifarkas, amint falatkat tarhalt a neha felbukkano turistaktol.
Yoda megprobalt haverkodni az allattal, mert ugy nezett ki az uvegen keresztul, mint egy masik kutya. Yoda pedig ugy veli, ha ugy nez ki, mint egy kutya, akkor az kutya.



Sok-sok kilometer utan elerkeztunk az ehhalal szelere. Falut meg nem lattunk. Azon gondolkodtunk, mit egyunk. Mar kozel mar arra gondoltunk, hogy lehuzodunk az utrol - mellekutak sem voltak - es elovesszuk a fozofelszerelesunket es megebedelunk. A terkep azonban jelolt egy falut, igy elhataroztuk, addig szenvedunk es ott eszunk majd valamit.

A terkep sajnos nem jelol lelekszamot. A faluban 52-en eltek.



Posta volt, de epp ebedszunetet tartottak. (A postas valoszinuleg hazament enni.) Vendeglo nem volt. Gyorsbufe nem volt. Kavezo ketto volt, de epp zarva voltak - nem ebedszunet miatt. Egy bolt volt a be4nzinkut mellett, ahol konzervet, kenyeret, tejet lehetett es hotdogot lehetett venni. Mivel nagyon ehesek voltunk, megvettuk az egesz keszletet. Mind a negyet.



A falu kozepen egy arnyas lugasban, kis szokokut mellett faronkokon ulve elfogyasztottuk a hotdogokat. Kiprobaltuk a bolt vecejet. Patyolattiszta volt es muemlek jellegu. Jo 50 eves. Akkor vehettek egy csomo jo minosegu furdoszobaberendezest valami elavultnak tekintett elfekvo keszletbol.

Picit setaltunk, megcsodaltuk a -szinten ebedszunetet tarto- turistainformacio elotti installaciot. Azt nem tudtuk eldonteni, hogy a benzinkutromokat es az autot hoztak, vagy csak felhasznaltak a helyben talalhato anyagokat.

A völgy mélyén

Death Valley
Originally uploaded by ribizlifozelek

Fantasztikus volt a Death Valley. A különféle mellékutakon bolyongva egyre közelebb éreztük magunkat a Holdhoz és a Marshoz. Lassan úgy tünt, a véletlenül növő fűszálak, a pici élet, ami megkapaszkodik a sziklákon, az igazából egy szennyeződés.



Az út ha lehet, még kopárabb helyekre vezetett. Valamikor bányászok kopácsolták a sziklákat, most azonban szinte semmi sem élt itt.



Egy kis mellékúton leereszkedtünk egy másik golfpályához. Ezen azonban nem unatkozó milliomosok próbálgatták lyukérzéküket, hanem az ördög. Az ördög golfpályájának nevezett sós síkság fura sóformációival olyan volt, mintha idegen űrlények keltek volna ki belőlük.



Embertelen lehet ez a hely, amikor ötven fokot (Celsius) mérnek itt. Most még tartott a hidegfront, alig volt 25 fok.



Már kezdett elegünk lenni a kopár vidékből - elindultunk kifele. Az Egyesült Államok legmélyebb pontját azonban nem hagytuk ki: ennél mélyebbre itt nem kerülhetünk a felszínen.

Néztük a sós patakot és kezdett melegünk lenni.
Továbbindultunk.

Zabriskie Point

Zabriskie Point
Originally uploaded by ribizlifozelek

Zabriskie Point egy kultuszhely. A hasonló című filmben szerepelt egy tudatmódosító szerekkel felturbózott orgia helyszíneként. Talán pont ezért már korareggel konformista turistahordák özönlik el a kilátót, hogy megnézzék a napfelkeltét, a nap emelkedtét, a napot, a sivatagot, a kopárságot, a semmit és borzongva gondoljanak a film negyven éve pornográfnak tartott jelenetére.



Hihetetlen volt a Las Vegasból érkező turistatömeg. Napok óta alig láttunk embert. A völgyben is csak pár kósza turistával találkoztunk, a kemping kongott az ürességtől. Kevesen voltak azok az "edzett és kalandvágyó utazók", akik be mertek jönni a szélsőségesen forró Death Valleybe. (A sok rémisztő prospektus ellenére egész elviselhető volt az idő, noha sütött a nap, még mindig nem kapcsoltuk be a klímát.)



A Zabriskie Pointhoz közeledve nekünk is pszichodelikus élnményben volt részünk, pedig csak narancslét ittunk reggelire. Egyszercsak öt-hat Volvo jött szembe a szerpentinen. Egymáshoz közel haladtak, mind viszonylag új autók voltak és mindnek európai rendszáma volt. A negyedik autó rendszáma magyar volt.

A Death Valleyben.
Magyar rendszámú autó.

Ilyen is csak a Zabriskie Pointnál fordulhat elő.

Oázis és golf klub a Halálban

Death Valley
Originally uploaded by ribizlifozelek

Kicsit féltünk attól, lesz-e hely a jobbik kempingben Death Valleyben. A jobbik kempingről azt olvastuk, egy oázisban van, van benne zuhanyozó, és, hogy a legbarátságosabb sátorhelyeket kínálja az egész völgyben. A tájat elnézve, erre szükségünk volt. Nem tünt hihetőnek, hogy itt árnyékos helyet találhatunk.



Későn érkeztünk és úgy gondoltuk, júniusban már turistaszezon van, ezért is siettünk a kempingbe. Intézményi szinten, mint nemzeti park Death Valley nem tetszett. A legtöbb nemzeti park bejáratánál egy barátságos ranger köszön, elveszi a belépőt - vagy ellenőrzi a bérletünket -, mindenféle okos dolgot mond, van-e hely a kempingben, szeretnénk-e lefoglalni egy helyet, ad térképet és a legfrissebb információkat, programokat leíró újságot. Death Valley bejáratánál egy BKV jegykiadó masina fogadott minket, ami beszedte a pénzt. Mivel bérletünk volt, tovább mentünk.



A baljós nevű Furnace Creek kempinget néztük ki. A kemping bejáratánál a már ismert masina fogadott. A tájékoztató szövegből kiderült, a turistaszezon májusig tartott, júniustól nagyjából szeptemberig olyan meleg van, hogy "csak a legelszántabbak és legdzettebbek" mernek itt kempingezni. Kihúztuk magunkat és hagytuk, hogy az egyre erősebb, forróbb szél letörölje a verítéket az arcunkról. Meleg volt. Nem annyira, hogy a boraxbányában ne működjön a vízhűtés, de az elmúlt napokhoz képest igenis meleg volt.



Szerencsére nem tűzőtt a nap, így nem kellett a légkondit bekapcsolni, elég volt leengedni az ablakot.

A kempingben - mivel holt szezon volt, és a ranger elpusztult volna a melegtől - saját magunknak kellett fizetni az automatában. Először meg kellett keresni a sátorhelyet, aztán visszamenni a bejárathoz, fizetni a masinában, ami készpénzt és kártyát egyaránt elfogadott. Azt is megtudtuk, hogy a kíméletlen időjárás miatt 30%-ot engednek a sátorhelyek árából. Ennyi fenyegetés hallatán már a menekülésre gondoltunk, de az egyetlen elérhető alternatíva Beatty lett volna, így azt inkább edzettnek és elszántnak mutattuk magunkat.

A kemping valóban egy oázisban volt. Egy óriási oázisban. Könnyedén találtunk egy árnyékos és szélvédett sátorhelyet a szokásos tűzrakóhellyel, grillel, asztallal, padokkal. Pár perc múlva már állt is a sátor és készült a vacsora.

Ekkor valami átcikázott a sátor előtt. Yoda mordult. Főztünk tovább. Aztán megint jött a madár és rohant, rohant be a bokrok közé. Gyalogkakukk volt. Mire a fényképezőgéphez értem, már el is tünt a messzeségben.

A szél egyre viharosabb volt. Lefekvés előtt el is álltunk az autóbal a fák alól, hátha kidönti őket az orkán. A sátor remeget, a szél egyre erősebben fújt. Az asztalról elrepültek a teli félliteres üvegek. Bevertük a tartalék cövekeket, közben éreztük, egyre hűvösebb van. Pedig az átlagos minimumhőmérséklet júniusban 28 fok. Hát, most közel sem volt annyi. A szél elfújta a meleget és hajnali kettőig rázta a sátrat.
Death Valleyben egy évben öt centi eső esik. A következő pillanatokban ennek az öt centinek jelentős része zúdult ránk. Aztán csend lett, a sátor kibírta a szelet, mi pedig végre aludtunk.



Reggelre az esőnek nyoma sem maradt, mi pedig végre rácsodálkoztunk az oázisra.



Az oázis legszebb és legfurcsább része nem része a nemzeti parknak, magántulajdonban van. A tulajdonos szállodát és golfklubot üzemeltet az Egyesült Államok egyik legmélyebb és legszárazabb helyén.



A golf nem tartozik a kedvenc sportjaim közé, főleg nem sivatagos vidékeken. A szép zöld gyepet iszonyatos pazarlásnak és kivagyiságnak érzem. Igaz, a pálya tulajdonosai a helyben meglevő vizet használják, de akkor is.



Elképesztő volt a kontraszt a sivatag és a golfpálya között. Csak álltunk és lestünk. Aztán egyszercsak feltünt egy baljós madár az égen. Csak híradóban láttunk ilyeneket, elképesztő volt, ahogy nem evilági szörnyként átrepült felettünk egy kísérőgépmadár társaságában. Mivel a Lopakodót nem látja a radar, mindenképp kell repüljön előtte egy rendes gép, nehogy egy elmélázó kisrepülő nekimenjen.

lőször azt hittük, kitört a forradalom és jönnek lebombázni a golfpályát, de semmi ilyesmi nem történt. A monstrum hamarosan eltünt a hegyek között.

Boraxbánya Death Valleyben

Death Valley
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az volt az érzésünk, sose érünk le a völgy fenekére. Csak mentünk lefele, csak mentünk. Az út kicsit alattomos volt. Nem voltak széles kanyarok, szerpentinek, csak mentünk lefele meredeken. A GPS mutatta igazán, milyen sokat ereszkedtünk.

Kisérteties volt a táj és nagyon furcsák voltak a fények. Hírtelen nagyon meleg lett. Úgy tünt, a forró szél vihart hoz.

Itt lenn, a völgy majdnem legmélyebb pontján kisérteties fényben romokat láttunk. Egy boraxbánya maradványai voltak.



A boraxról, a nátrium-borátról sok éve technikaórán hallottam, akkor főleg arról volt szó, hogy acélgyártás közben használják. Meg tisztítószernek. Akkor nem nagyon érdekelt a dolog - most sem. Viszont sose gondoltam volna, hogy látok egy boraxbányát.



A bányát 1881-ben nyitották és itt gyűjtögették a kristályokat. Nyáron azonban annyira meleg volt, hogy a víz már képtelen volt hűteni a berendezéseket, ezért a tulajdonos egy másik bányájába irányította át az embereit dolgozni. Érdekes módon őket kevésbé viselte meg a hűtés hiánya.



A boraxot főleg kínai vendégmunkások csákányozták ki és pakolták fel hatalmas, húsz öszvér vontatta szekerekre. Az emberek mellett még az öszvérek tudtak itt dolgozni ebben a melegben.

A karaván aztán felvánszorgott a hegyekbe és a tengeszint alól hirtelen ezer méterre kapaszkodott fel. Embertelen volt. Talán ezért is nevezték el ezt az undorító helyet Harmonynak.



A cég öt éven át működött, aztán csődbe ment - máshol is találtak boraxot, csak ott nem volt ennyire meleg.



Az egész telepet elhagyták. A szárazság - évente átlagosan öt centi csapadék hull -, a meleg konzerválták a romokat. Meg hát, senki sem akart innen lopni.

A kísértetváros most is ott magasodik az ólomszürke fényben a világ végén. Vagy alján.