2009. június 13., szombat

Oázis és golf klub a Halálban


Death Valley
Originally uploaded by ribizlifozelek

Kicsit féltünk attól, lesz-e hely a jobbik kempingben Death Valleyben. A jobbik kempingről azt olvastuk, egy oázisban van, van benne zuhanyozó, és, hogy a legbarátságosabb sátorhelyeket kínálja az egész völgyben. A tájat elnézve, erre szükségünk volt. Nem tünt hihetőnek, hogy itt árnyékos helyet találhatunk.

Death Valley

Későn érkeztünk és úgy gondoltuk, júniusban már turistaszezon van, ezért is siettünk a kempingbe. Intézményi szinten, mint nemzeti park Death Valley nem tetszett. A legtöbb nemzeti park bejáratánál egy barátságos ranger köszön, elveszi a belépőt - vagy ellenőrzi a bérletünket -, mindenféle okos dolgot mond, van-e hely a kempingben, szeretnénk-e lefoglalni egy helyet, ad térképet és a legfrissebb információkat, programokat leíró újságot. Death Valley bejáratánál egy BKV jegykiadó masina fogadott minket, ami beszedte a pénzt. Mivel bérletünk volt, tovább mentünk.

Death Valley

A baljós nevű Furnace Creek kempinget néztük ki. A kemping bejáratánál a már ismert masina fogadott. A tájékoztató szövegből kiderült, a turistaszezon májusig tartott, júniustól nagyjából szeptemberig olyan meleg van, hogy "csak a legelszántabbak és legdzettebbek" mernek itt kempingezni. Kihúztuk magunkat és hagytuk, hogy az egyre erősebb, forróbb szél letörölje a verítéket az arcunkról. Meleg volt. Nem annyira, hogy a boraxbányában ne működjön a vízhűtés, de az elmúlt napokhoz képest igenis meleg volt.

Borax Works

Szerencsére nem tűzőtt a nap, így nem kellett a légkondit bekapcsolni, elég volt leengedni az ablakot.

A kempingben - mivel holt szezon volt, és a ranger elpusztult volna a melegtől - saját magunknak kellett fizetni az automatában. Először meg kellett keresni a sátorhelyet, aztán visszamenni a bejárathoz, fizetni a masinában, ami készpénzt és kártyát egyaránt elfogadott. Azt is megtudtuk, hogy a kíméletlen időjárás miatt 30%-ot engednek a sátorhelyek árából. Ennyi fenyegetés hallatán már a menekülésre gondoltunk, de az egyetlen elérhető alternatíva Beatty lett volna, így azt inkább edzettnek és elszántnak mutattuk magunkat.

A kemping valóban egy oázisban volt. Egy óriási oázisban. Könnyedén találtunk egy árnyékos és szélvédett sátorhelyet a szokásos tűzrakóhellyel, grillel, asztallal, padokkal. Pár perc múlva már állt is a sátor és készült a vacsora.

Ekkor valami átcikázott a sátor előtt. Yoda mordult. Főztünk tovább. Aztán megint jött a madár és rohant, rohant be a bokrok közé. Gyalogkakukk volt. Mire a fényképezőgéphez értem, már el is tünt a messzeségben.


Furnace Creek Campground

A szél egyre viharosabb volt. Lefekvés előtt el is álltunk az autóbal a fák alól, hátha kidönti őket az orkán. A sátor remeget, a szél egyre erősebben fújt. Az asztalról elrepültek a teli félliteres üvegek. Bevertük a tartalék cövekeket, közben éreztük, egyre hűvösebb van. Pedig az átlagos minimumhőmérséklet júniusban 28 fok. Hát, most közel sem volt annyi. A szél elfújta a meleget és hajnali kettőig rázta a sátrat.
Death Valleyben egy évben öt centi eső esik. A következő pillanatokban ennek az öt centinek jelentős része zúdult ránk. Aztán csend lett, a sátor kibírta a szelet, mi pedig végre aludtunk.

Furnace Creek Campground

Reggelre az esőnek nyoma sem maradt, mi pedig végre rácsodálkoztunk az oázisra.

Furnance Creek Golf Course

Az oázis legszebb és legfurcsább része nem része a nemzeti parknak, magántulajdonban van. A tulajdonos szállodát és golfklubot üzemeltet az Egyesült Államok egyik legmélyebb és legszárazabb helyén.

Furnance Creek Golf Course

A golf nem tartozik a kedvenc sportjaim közé, főleg nem sivatagos vidékeken. A szép zöld gyepet iszonyatos pazarlásnak és kivagyiságnak érzem. Igaz, a pálya tulajdonosai a helyben meglevő vizet használják, de akkor is.

Furnance Creek Golf Course

Elképesztő volt a kontraszt a sivatag és a golfpálya között. Csak álltunk és lestünk. Aztán egyszercsak feltünt egy baljós madár az égen. Csak híradóban láttunk ilyeneket, elképesztő volt, ahogy nem evilági szörnyként átrepült felettünk egy kísérőgépmadár társaságában. Mivel a Lopakodót nem látja a radar, mindenképp kell repüljön előtte egy rendes gép, nehogy egy elmélázó kisrepülő nekimenjen.

lőször azt hittük, kitört a forradalom és jönnek lebombázni a golfpályát, de semmi ilyesmi nem történt. A monstrum hamarosan eltünt a hegyek között.

B2

Nincsenek megjegyzések: