Death Valley
Originally uploaded by ribizlifozelek
Az volt az érzésünk, sose érünk le a völgy fenekére. Csak mentünk lefele, csak mentünk. Az út kicsit alattomos volt. Nem voltak széles kanyarok, szerpentinek, csak mentünk lefele meredeken. A GPS mutatta igazán, milyen sokat ereszkedtünk.
Kisérteties volt a táj és nagyon furcsák voltak a fények. Hírtelen nagyon meleg lett. Úgy tünt, a forró szél vihart hoz.
Itt lenn, a völgy majdnem legmélyebb pontján kisérteties fényben romokat láttunk. Egy boraxbánya maradványai voltak.
A boraxról, a nátrium-borátról sok éve technikaórán hallottam, akkor főleg arról volt szó, hogy acélgyártás közben használják. Meg tisztítószernek. Akkor nem nagyon érdekelt a dolog - most sem. Viszont sose gondoltam volna, hogy látok egy boraxbányát.
A bányát 1881-ben nyitották és itt gyűjtögették a kristályokat. Nyáron azonban annyira meleg volt, hogy a víz már képtelen volt hűteni a berendezéseket, ezért a tulajdonos egy másik bányájába irányította át az embereit dolgozni. Érdekes módon őket kevésbé viselte meg a hűtés hiánya.
A boraxot főleg kínai vendégmunkások csákányozták ki és pakolták fel hatalmas, húsz öszvér vontatta szekerekre. Az emberek mellett még az öszvérek tudtak itt dolgozni ebben a melegben.
A karaván aztán felvánszorgott a hegyekbe és a tengeszint alól hirtelen ezer méterre kapaszkodott fel. Embertelen volt. Talán ezért is nevezték el ezt az undorító helyet Harmonynak.
A cég öt éven át működött, aztán csődbe ment - máshol is találtak boraxot, csak ott nem volt ennyire meleg.
Az egész telepet elhagyták. A szárazság - évente átlagosan öt centi csapadék hull -, a meleg konzerválták a romokat. Meg hát, senki sem akart innen lopni.
A kísértetváros most is ott magasodik az ólomszürke fényben a világ végén. Vagy alján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése