Boston maraton

Bostonban Patriot's Day van, lelkes emberek újraharcolják a lexingtoni csatát, a lényeg azonban a Boston maraton.

A száztizennegyedik.

Bostonban szinte minden tévécsatornán maraton megy, szinte minden rádióállomás a maratonról közvetít és nagyjából félmillió ember szurkol az utcákon. A nézők közt 1897 óta előkelő helyen szerepel a Wellesley női egyetem hallgatósága. Ők éljeneztek 1897-ben a leghangosabban a futófiúknak - akik közül az első, egy harvardos fickó meglátva az éljenző lányokat, inkább feladta a versenyt és ment csajozni.



A legnagyobb bostoni újság, a Boston Globe folyamatosan frissülve követi a maratont. Természetesen a legtechnokratább közvetítést az MIT-sok készítették még 1997-ben. Az MIT-s csapat ekkor érzékelőkkel, jeladokkal kívül belül bedrótozva futotta le a távot és az MIT szurkolótábor folyamatosan követhette a futók belső hőmérsékletét is.



A maratoni futás főleg az emberi akaraterőről szól. Minden évben elképesztő történeteket olvasok a bostoni maraton "hőseiről". Óriási teljesítmény, ha egy életerős profi futó lefutja a maratont - de valahol nem meglepő. Amikor ezt olyanok teszik, akiknek semmi esélyük se lenne elindulni, számomra azok a maraton legnagyobb pillanatai.

Ahhoz, hogy valaki a startvonalhoz álhasson, 18 hónappal a maraton előtt adott szintidőn belül le kell futnia egy jegyzett maratont.

Clarence DeMar profi futó volt, harminckétszer futotta le a Boston maratont, hétszer nyert és nyolc másik alkalommal végzett az első tízben. Hatvanötévesen azt mondta, befejezi a maratonokat. John A Kelley ekkora melegedett: 1928-tól 1992-ig hatvanegyszer állt startvonalhoz és csak háromszor adta fel a versenyet. Kétszer nyert, hétszer volt második és miután betöltötte a negyvenet, hatszor végzett az első tízben. Ötvenedik szültésnapja után is bekerült egyszer a tíz legjobb futó közé. John hatvanegyedik alkalommal, nyolcvankétévesen is lefutotta a 42 kilométert - kevesebb, mint hat óra alatt.
Kelley emlékét egy tábla őrzi a bostoni maraton leghíresebb "hegye", a newtoni Heartbreak Hill tetején. 1936-ban Kelley itt hagyta le az addig vezető futót, Ellison "Tarzan" Brownt és még meg is lapogatta a hátát. Brown erre felgyorsított, visszaelőzte Kelleyt, aki ekkor második lett. A Globe riportere ekkor nevezte el Heartbreak-nek a dombocskát.

Idén a korelnök nyolcvankét éves - Clarence Hartley korábban is szerett volna futni, de közbejött a koreai háború, aztán a vietnami háború és fiatal katona akkor mással volt elfoglalva. 1998-ban 68 évesen végignézte a Boston maratont és megtetszett neki, elhatározta, hogy kipróbálja. Hartley ekkor kezdett el komolyan futni és egyre jobb eredményt ért el korcsoportjában. (Az egykori katona kicsit cinikusan meg is jegyezte, hogy ahogy öregszik, egyre kevesebb ellenfele van a korcsoportjában.) 2005-ben sikerült szintidőn belül lefutnia egy maratont, így indulhatott volna a bostoni versenyen - de ekkor közbejött a rák. Kemoterápia. Műtétek. Majd egy négy óra harminckilenc perc alatt lefutott negyvenkét kilométer, amivel Hartley kvalifikálta magát a bostoni maratonra. Most fut és úgy néz ki, célba is fog érni.

Ördögfutás

Death Valley
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az ördögfutást a Sátán Vidám Futásának (Satan's Fun Run) nevezik, az Ördögfutás név (és fordítás) nekem jobban tetszik. A hivatalosan Badwater Marathonnak nevezett ultramaraton nehezebb és embertpróbálóbb, mint a Wasatch marathon.

A Wasatch ultramaraton száz mérföldes. A Badwater Maraton 135 mérföldes. 215 kilométeres. A 215 km-t a Death Valleyben futják le. Helyesebben ott kezdik. Az Egyesült Államok legmélyebb pontján, 85 méterrel a tengerszint alatt kezdenek el futni és felszaladnak Mt. Whitney lábához, 2815 méterre. Régen a tetejére szaladtak 4421 méterre, de újabban nem rendezhetnek versenyeket a csúcson.

Júliusban futnak, mert akkor van a völgyben a legmelegebb.



Árnyékban gyakran van ott 120 F. 49 C.
Árnyék viszont nincs.

A sziklák délben 200 F fokosak. 91 C. Lassú tüzön, ilyen hőmérsékleten már húst lehet sütni.



A start és a cél alig 12 km-re vannak egymástól - légvonalban. A versenyzők az egyik legrövidebb úton futnak. Ez a 215 km.

A távot hatvan órán belül kell lefutni. Sokan azonban frissek és erősek, ők 48 óra alatt végeznek az egésszel - és levezetésként versenyen kívül felmennek a Mt. Whitney csúcsra, ahova a verseny kitalálója is felszaladt. Aztán már csak 18 km van hátra a legközelebbi parkolóig.

Van, akinek ez sem elég, elkapja a gépszíj és visszafut még 215 km-t a célhoz. Volt olyan is, aki triplázott. Marshall Urlich pedig 2001-ben négyszerezett. Tíz nap alatt négyszer tette meg a távot. 860 km-t, ez 22 rendes maratonnak felel meg.

Az egész úgy kezdődött, hogy 1974-ben egy Al Arnold nevű alak el akart szaladni a kontinentális Egyesült Államok legmélyebb pontjáról a legmagasabbra. Többször megpróbálta, de csak harmadszorra sikerült lefutni a távot. Ezek után az Ördögfutás közelébe sem ment többet - kivéve egy alkalmat, amikor kapott egy díjat a többi futótól.



1987-ben a verseny hivatalossá vált. Idén már kilencvenen indultak el. A versenyzők 20-30%-a feladja. A többség célbaér. Eddig még senki sem halt meg.

A nevezési díj közel nyolcszáz dollár, de az orvosok és a szervezés sokba kerülnek. Maguk a szervezők önkéntesek, csakúgy, mint a futók segítői. Ők viszik a vizet, ellenőrzik a futók (őrültek) vizeletét, etetik, itatják őket. Pár merész ember azonba újabban egyedül fut: egy bevásárlókocsiba pakolják a cuccukat és tolják át hegyen völgyön.

Időnként halucinálnak, félrebeszélnek, kiszáradnak. És futnak tovább.

Szupermenek, de van normális polgári mesterségük. Idén - másodjára - egy kolorádói matematikatanár nyert. A futók között van politikus, kisvállalkozó, ügyvéd, egyetemista, fűszeres, ápoló. Pár éve egy Kónya Ákos nevű egyetemista fiú második lett.

A leggyorsabb férfi futónak 22 óra 51 percre volt szüksége a 215 km megtételéhez. A leggyorsabb nő ezt a távot 26 óra 51 perc alatt teljesítette.

A legidősebb ember, akinek sikerült végigfutnia a maratont, 67 éves. Ő az emúlt tíz év minden egyes futásán célbaért.



Mit kapnak a távot teljesítők?
A díjak szédületesek.

Akik szintidőn belül érnek célba, kapnak egy pólót és egy medált. Aki 46 órán belül ér célba, kap egy övcsatot. A győztes jutalma egy ezüst övcsat.

Ha azonban valaki egy évben kipipálja az Ördögfutást és a Furnace Creek 508-at, ami egy 818 km-es tekerés max két nap alatt Kalifornián át, akkor egy kupát is.

Wasatch maraton

Skyline drive
Originally uploaded by ribizlifozelek

A Wasatch maratonról lemaradtunk. Nem mintha lefutottuk volna, az én lelkesedésem az ötven kilometeres teljesítménytúráknál állt meg, Azóta meg inkább sétálgatok és nézelődöm a hegyekben.

Bámészkodni viszont kimentem volna a maratonra. Azaz a Wasatch maraton nem igazán maraton. Egy maraton 42 km (26 mérföld) hosszú. A Wasatch maraton azonban egy kicsit hosszabb. Száz mérföldet, Százhatvan kilométeres.

A szintjülönbség is igencsak nagy: 8111 méter.

A versenyzők felfutnak háromezer méteres hegyekre. Leszaladnak a völgyekbe. A völgyben 28-29 fok van. A hegyekben -2.
Az abszolút rekorder tizennyolc és fél óra alatt rohanta le a százhatvanat.

Ahogy olvastam az adatokat, azt hittem, ez a legkeményebb ultramaraon az Egyesült Államokban.

Aztán rátaláltam az Ördögfutásra.

Salt Lake City maraton

Salt Lake City
Originally uploaded by ribizlifozelek

Tegnap volt a maraton. Nem annyira híres, mint a bostoni vagy a new yorki, de azért maraton. Ráadásul ugyanannyit kell itt is futni, mint amott.

Mi nem futottunk, csak álltunk a dugóban és néztük a futókat. A futókat leszámítva mindenki mosolygott. A futók a célhoz közeledtek, nekik kevesebb kedvük volt vigyorogni. Egyébként sütött a nap, virágoztak a tulipánok, csiripeltek a madarak, villogtak a rendőrautók.



A rendőrök korábban mindenkit biztosítottak arról, akkor is lesz maraton, ha a szervező cég nem fizet időben. A Salt Lake City Maraton tulajdonosa, Chirs Devine arról híres, hogy sosem fizet időben. Már ha fizet egyáltalán. Sok futó hónapokkal, esetleg évekkel később kapta meg a díját - volt olyan eset is, hogy a cég munkatársai az irodai költségekből szedték össze egy kenyai futó pénzét. Már, amikor volt irodai pénz, mert a szolgáltató időnként kikapcsolta a villanyt és az internetet, néha meg nem volt pénz a nyomtatókba festéket venni.

Devine köszöni, jól van, bár van, aki hetven millió dollárt perel rajta. Ő mindig elmondja, hogy a cégei vezetése a hibás és ezentúl minden másként lesz. Aztán nem lesz.

Az emberek azért mennek, kifizetik a 75 dolláros nevezési díjat, aztán indulnak. Meglepően korán. Nem tudom, hogy máshol ez hogy van, de a mezőny hétkor startolt el a Fort Douglast az egyetem törzsterületével összekötő Legacy Bridge lábától.



Aztán futottak.

Remélem, nem a pénzük után.