Kerítünk

A terasz árnyas. A terasz kényelmes. A terasz nyitott.

Ez utóbbi tény jelentősen akadályozta a terasz használatát. Eszünkbe se jutna beüvegezni a teraszt, de valamire szükségünk volt, hogyha ebédelünk a teraszon és megjelenik a gonosz postás, Yoda le ne tépje a derék levélhordóról az alsóneműt.

A megoldást egy egyszerű szobakerítés jelentette. A kerítés egyszerű volt, kutyák és gyerekek kordábantartására találták ki. Már júniusban megrendeltük az Amazontól, de most volt egy kis időnk és felszereltük. Titokban reméltem, Oszit is sikerül vele távoltartani az ablakoktól és a kényes szunyoghálóktól.



A felszerelés gyors volt és zökkenőmentes és a terasz egy kis kapuval gazdagodott.

Amikor elkészült a kapu, megjelent Oszi. Az alsó lépcsőről megszagolta a kaput, majd helyből átugrotta és csak annyit mondott:

- De jó játék!

Brassó - a világ egyik legjobb városa

Szerintem egy élhető városhoz legalább annyira hozzátartoznak a teraszok, mint az utcazenészek és a korzók.

Ha tehetném, időm jó részét teraszokon tölteném. Dolgoznék, olvasnék, nézném az embereket és enném a krémeseket.

Brassóban van terasz elég: a főutca (Kapu utca) közepét teraszok uralják, de jut belőlük a mellékutcákba is. Sőt, még a főtérre is kiáradnak.

A helybeliek és a turisták állandóan megtöltik a teaszokat, itt trécselnek és pletykálnak. Azt hiszem, a Kapu utca egy négyzetméterére több terasz jut, mint a Váci utcáéra.

A teraszok mind napernyők alatt bújnak meg. A brassói napernyők nemcsak a tűző naptól óvnak, hanem a hegyekből érkező esőtől is. Brassóban általában esik, vagy nemsokára esni fog.



A legtöbb kelet-európai városban a napernyőgyűjtők örömtáncot lejtenének: ahány terasz, annyiféle ernyő, sőt, egs vendéglátóegységen belül is lehet többféle ernyőt találni. Van kólás, tonikos, sörös, pálinkás, pöttyös, csíkos (folklórkedvelő helyeken csikós), szines és szivárványszinű ernyő.
A brassói napernyők egységesek. Remékem, azok is maradnak. 
Az önkormányzat megmondta, a belvárosi ernyők egyfélék lehetnek. Az ernyőkre pedig nem sörreklám, hanem városreklám kerül, egy szerintem kicsit büszke és egy ugyanakkor kicsit önironikus szöveg. Brassó neve románul, németül (szászul) és magyarul. Kronstadt: probably the best city in the world.

Eldugott szobrok és teraszok

Varosliget
Originally uploaded by ribizlifozelek

Sajnos nagyon keveset vagyok itthom Magyarországon, ezért fogalmam sincs arról, milyen helyekre érdemes eljárni beszélgetni. Természetesen vannak állandó helyek, mint a Ruswurm, de ebben a nyári melegben jó ejtőzni egyet a romkocsmákban, teraszokon.

Szerencsére a barátaim egész jól eligazítanak.

Amikor azt mondták, hogy menjünk a Városligetbe, megörültem. Elmagyarázták, hogy a kérdéses hely közel van a Washington szoborhoz.



Szerintem kevesen tudják, hogy Washingtonnak van egy szobra Budapesten - pár lépésre Churchill és Reagan szobrától.



Churchillt egy elmebeteg rendszeresen leönti vörös festékkel, aztán kevésbé rendszeresen közpénzen lesikálják, aztán ismét jön a balfék a vödörrel. Persze jobb ez, mintha frusztrációit este a Ligetben mutogatós bácsiként élné ki. (Valamiért biztos vagyok abban, hogy a szoborleöntő férfi, a nők általában túl gyakorlatiasak ehhez.)



A legmeglepőbb szobor Washington közelében lapul. Szerintem szó szerint elbújik a Liget fái között.

Habsburg Rudolf áll ott vadásznak öltözve, készen arra, hogy puskavégre kapjon egy renitens turistát.

Rudolfot, mivel öngyilkos lett, nem lehetett katonai egyenruhában ábrázolni. Ezért jelenik meg vadászként. Egyesek szerint a szobor így külön emlékeztet a tragikus utolsó, a mayerlingi vadászkastélyban eltöltött éjszakájára. (Szerintem akasztott ember házában a kötél nem jó ötlet.)



A szobrot nem sokkal Rudolf halála után állították, természetesen magyar módra. Azaz meghírdettek egy pályázatot. A pályázatnak nem volt győztese, mire az egyik pályázót, Ligeti Miklóst felkérték, ugyan csináljon már egy szobrot.

Csinált.
És szerintem jót.

Ferencjóska felavatta a szobrot (szegény FJ), ami békésen vadászott a Stefánia ligeti szakaszán. A második világháború után persze raktárba került a szobor. A nyolcvanas években szedték elő. Természetesen átalakítva: a névtáblát letették és egy dunántúli állami gazdaság vadászháza előtt állították fel a Vadász néven.

Végül is, ez igaz volt, csak a hosszabb történelmi emlékezettel rendelkező osztrák vadászok röhögtek a metamorfózison.

A rendszerváltás után Rudolf visszalopakodott a Ligetbe és most is ott éll, félig meddig elfeledve.

Ilyen jó társaságban lapul egy volt kertészbázison a kocsma. Először megrémültem: a földet centi vastagon borítja a finom por, amiből pár száz év múlva humusz lesz. Vagy mi. Most azonban poroszkálni lehet, mint egy westernben. Aggódtam, mi lesz Yodával a porban. Aztán láttam, hogy a családosok csemetéi a porban erősítik immunrendszerüket - elmúltak aggodalmaim, letettem egy pokrócot a Mesternek és rendeltem.



Limonádét, balkán burgert és kávét. Barátaim szerint a személyzetet úgy válogatják össze, hogy minnél szétcsúszottabb arcok legyenek. A habos kávét készítő ember hosszan nyerített, miközben elmagyarázta, hogy több hab van a kávén, mint egy angol nőn. És csak nevetetett, nevetett.



A limonádét már félve kértem. Mit fognak belekeverni?Hát, ez Fradi-limonádé lett: MINDENT BELE.
Cukorszirupot. Aztán fogtak egy halom félig darált narancsot, citromot és belenyomták a limonádéba és utánahajítottak egy gigászi iceberget jégkocka gyanánt. (Szerintem ez a jégkocka szerepelt a Titanic című filmben is.)

Elképesztően gusztustalanul nézett ki. Lehet, hogy a már egyszer felszolgált üdítkből recikálták a narancsot és a citromot?
A gusztustalan trutyi meglepően finom volt.. Nagyon jól esett. Legközelebb azért lehet, inkább maradok a kólánál.

Szomjan halt a Mikszath teren - Kultursokk 3

Budapest
Originally uploaded by ribizlifozelek

Par honapig Magyarorszagon leszunkk. Ez alatt az ido alatt Utah helyett arrol irunk, milyen itthon. Mi tetszik es mi nem. Mi lepett meg es mi nem. Tudom, Kelet-Europa alapszabalya, semmin sem szabad meglepodni, es mindent el kell fogadni ugy, ahogy az Uristen megteremtette es/vagy a Turul kitojta, de akkor is fenn szeretnem tartani magunknak a morgashoz valo jogot.

Amikor hosszu ido utan hazajovok, mindig azt kerdezem magamtol, kollegaktol, baratoktol, mi valtozott itthon. Altalaban azt mondjak, semmi. En mindig tamaskodom, egy majd' ketmillios varos 8 honap alatt rengeteget kell valtozzon. Errol, madj ha jobban korulneztem, jo sokat fogok irni.

Tegnap este viszont talaltunk valamit, ami biztos nem valtozott.

Egyik kedvenc belvarosi terem a Mikszath ter, foleg, amiota megcsinaltak a kornyezo utcakat es es a Szabo Ervint is a vilag egyik legkellemesebb konyvtarava restauraltak. A Mikszath ter szep. Kutyaval is le lehet ulni a teraszokra. Idealis osszefutni a baratokkal.

A teraszokat magukat nem szeretjuk: tavaly orakat kellett varni, hogy eszrevegyenek minket. Most a kezdet sokkal biztatobb volt: zaros idon belul eszrevettek minket (10 perc - nem vagyunk hamari nepek), ki is hoztak mindent viszonylag gyorsan. Aztan uldogeltunk, beszelgettunk. Yoda tarhalni probalt, mi beszelgettunk es parizerrel tomtuk az allatot.

Aztan bovult a tarsasag. Tobben lettunk. A pincer nem jott. A pincerlany sem jott. Beszelgettunk tovabb. Multak a percek, az orak, es nem jott senki. Pedig penzt akartunk kolteni. Penzt akartunk adni nekik. De semmi sem tortent. Ultunk, beszelgettunk, elmeseltuk eletunket, ujabb baratok jottek, paran elmentek, nehanyan veletlenul lattak meg minket. A pincerrel ez meg veletlenul sem fordult elo.

Aztan veletlenul, par ora mulva, megkerdezte, hozhat-e valamit. Rendeltunk meg. Aztan beszelgettunk, beszelgettunk es vegul mentunk volna haza. Kertuk a szamlat.
Aztan beszelgettunk, beszelgettunk, beszelgettunk. Es nem tortent semmi. Fel ora mulva kiszamoltuk, pontosan mivel tartozunk, aztan eljottunk.

Tenyleg nem valtozott semmi.