Az ajtóban egy fekete vitorla

A MIT campus közepén álló fekete fémvitorla minden arrajáró turistát azonnali kattogtatásra késztet. A szobor szerintem elképesztő dinamizmust sugároz. Szinte látni, hogy belekap a szél és megforgatja vele a Földet.

A MIT-es legenda szerint a vitorla a Louvre üvegpiramisát is jegyző építész, I. M. Pei egy baklővését hivatott eltakarni.



A MIT campus több kilométer hosszan terül el a Charles-folyó partján. Az egyetemi épületek legtöbbje nem magas: négy-öt szint van a föld felett és pár szint a a föld alatt. A campus két szélét egy-egy közel harminc emeletes torony jelzi, az Eastgate és a Westgate. A két "várkapu" azonban kollégium, nem igazi egyetemi kutatóépület. Az egyetlen oktatásra és kutatásra használt magasépület az 54-es épület (Building 54). Amatőrök az 54-es Green Buildingnek is nevezik, de az igazi MIT-es hisznek a kabbalában, a számok erejében és semmi pénzért nem ejtenének ki a szájukon olyan káromkodást, hogy Green Building.



A kilencven méter magas tornyot az egykori MIT-s diák, Pei 1962-ben tervezte és jórészt egy másik MIT-s öregdiák, Cecil H. Green pénzén építette fel. (Green a harmincas években alapított egy Texas Instruments nevű céget, ami jelenleg 28 ezer alkalmazottjával a világ negyedik félvezetőgyára és jelenleg éves forgalma 14 milliárd dollár körül van.)

A torony huszonegy plusz három emelet magas. Építésekor a cambridge-i építészeti szabályzat szerint egy magasház maximum 22 emeletes lehetett, így a "földszint" három emelet magas, amit további 21 szint követ.

Az eredeti elképzelések szerint a torony emeleteit kicsi kutatólaboratóriumok foglalták el. A laborok jelentős része kiköltözött és az épületen ma földtudományi tanszékek osztoznak.



Pei sokmindent tanult a MIT-en, de szélcsatornákkal nem kísérletezhetett sokat: az 54-es épület átadását követően kiderült, hogy a folyó felől fújó szél nyomása akkora, hogy a földszinti forgóajtók kinyithatatlanok - vagy maguktól pörögnek, mint egy bugócsiga. Esetleg a földszinti üvegtáblák a szél nyomásától egyszerűen berobbannak az előadótermekbe. A MIT először a földszintet szerette volna átterveztetni, mielőtt komolyabb baleset történik, ám rossz nyelvek szerint győzőtt a tudományegyetem büszkesége és más megoldást találtak ki: megbízták Alexander Calder Párizsban élő amerikai szobrászt, hogy egy szoborral tegye szélárnyékossá a bejáratot.



Calder saját meghatározása szerint kétféle szobrot tervezett. A mozgó, kinetikus szobrait "mobilé"-nek hívta, az álló, mozdulatlanokat pedig "stabilé"-nek. A gigászi fekete vitorla 1965 óta takarja sikerrel a Green Building bejáratát. Egyesek szerint Caldert csak szobor készítéssel bízták meg, az, hogy a szobor a bejáratot is védi, csak a véletlen műve, de az MIT-s legendárium szerint ilyen véletlenek nincsenek.



A bejegyzés írásakor fakuló emlékeimet, régi és mostani élményeimet, valamint Bushra B. Makiya This Week in MIT History című cikkét (The Tech, 1999 okt. 5, 119 évf. 47. kötet) használtam fel.