Antilop-sziget

Antelope Island
Originally uploaded by ribizlifozelek

Nagyon ki akartunk már mozdulni valahova. Végül úgy döntöttünk, az Antilop-szigetre megyünk. Messzebb van, de pár óra alatt megjárható és nyáron nagyon tetszett.
Az Antilop-sziget a Nagy Sós-tó legnagyobb szigete, amit egy nagyjából 10 km hosszú töltés kapcsol a szárazföldhöz. Az egész sziget egy State Park, tele szabadon élő vadállattal. A belépő 9 dollár.
Eleinte aggódtunk, mert a belépő kifizetése után a töltésen eltüntünk valami tejfelben - semmit se láttunk csak 1-1 elszállingozó hópelyhet. Aztán kitisztult az idő és ott álltunk a nagy semmiben, jobbra-balra fehér sivatag, előttünk és mögöttünk az országút.



A szigeten a bölények fele mentünk. Nyáron a sziget keleti partján tömörültek, most azonban egyet sem láttunk. A bozótban azonban egyszercsak kiszúrtunk valamit: egy antilop bámult ránk. Mögötte még több antilop eszegetett valamit a hóból. Rengetegen voltak.
A szigetnek névadó antilopokat nem sokkal felfedezésük után kiirtották, majd, a bölényekkel együtt a 19. század végen visszatelepítették. Most ezeket az antilopokat, illetve néha a seggüket néztünk. Nagyon szép állatok voltak.
A teljesen behavazott úton haladva egyszercsak megláttunk egy szikla mellett parkoló furgont. Aztán láttuk, hogy a szilka mozog. Egy bölény volt. Kicsit arrébb megláttuk még egy bölényt. Mi gyávák vagyunk, mi nem mertünk volna kiszállni az autóból és odamenni hozzájuk közel, mint az a másik, öngyilkos hajlamokkal megáldott turista.



A kilátóba akartunk felmenni. Persze most nem szándékoztunk venni méregdrága bölény hamburgert, csak meg akartuk nézni a kilátást a magasból. Aztán álszaladt előttünk egy vadnyúl. Majd még egy. Némi sasolás után kiderült, két prérifarkas vadászik. Nem hittünk a szemünknek. Szabadon ekkora ragadozót még nem láttunk. A két farkas méltóságteljesen és sikertelenül próbált tepsifülest csinálni a tapsifülesekből.



A kilátó parkolójából még captlattunk felfele a közel méteres hóban. Olyan volt, mintha az Antarktiszon lettünk volna.



Egy kisebb fennsíkon megtaláltuk azt a helyet, ahol a bölények könnyítenek magukon. Yoda szinte eltörpült a bölényszar mellett. Ijesztő volt látni, milyen kicsi is az állatunk.



A hegyről lefele találkoztunk a kupacokat telepítő bölényekkel is: álltak az országút közepén és néztek. Biztos távolban megálltunk és azon filóztunk, ha nem tetszenénk nekik, milyen gyorsan tudok tolatni.

Szerencsére erre nem került sor, a buffalók elkocotak a pusztába. Hihetetlen élmény volt ez a sziget és nagyon örültünk, hogy eljöttünk. Yoda is örült, lenyűgözte a bölényszar.

Blackberry

Blackberry field
Originally uploaded by ribizlifozelek

Mivel közeledik a konferencia-időszak, úgy gondoltuk, hogy lehet, egyszerűbb lesz utaás közben mobiltelefonról internetezni, mint mindenütt kifizetni a helyi drótnélküli hálózat díját.
Az elmélet szép.
Elmentünk a helyi T-Mobilba. Én Yodával vigyáztam az üzletre és hallgatam, ahogy “lekjutdogozzák” az állatot, Anikó meg intézte a telefont.
Blackberry-t ad a T-Mobil, havi 30 dollár és ezért korlátlanul lehet mobilinternetezni Hogy telefon nélkül van-e? Nincs. Természetesen használható Macintosh-hoz modemként. Ráadásul három hónap után kártyafüggetlenné is teszik. Ja, az internet csip az csak ezzel a telefonnal megy.
Otthon kicsomagoltuk az Blackberryt. Az install cd egy nagy informatikai tévedés volt, Karácsonyra Anikó kapott tőlem egy Motorola okostelefont. Érintőképernyővel, szétnyithatóan,és install cd-vel. Ez utóbbi se ment le az Alma torkán. Hogy mi a fenéért nem tudnak Mac-re szoftvert írni, én nem tudom. Persze Motoroláék Windowsra se tudnak software-t írni. A telefon gépkönyvében nem, de az eladó honlapján szerepelt egy apróbb megjegyzés, hogy Windows 2000-rel nem kompatibilis telefon szoftvere. Aztán kiderült, hogy XP-vel sem: nem ismerték fel egymást, nem sikerült a adatokat szinkronizálni. Még szerencse, hogy amit kell, at bluetooth-fal gyönyörűen át lehet tölteni egyik kütyüről a másikra. Még jó, hogy a mi esetünkben teljesen felesleges a telefont számítógéppel szinkronizálni.
Szóval, az Alma látta az Áfonyát. Csak modemként nem volt hajlandó használni. Azaz az Áfonya miniképernyőjén lehetett internetezni, de az internetet nem tudta átlőni az Almára. Ráadásul a Bberry nem is tetszett: a kikapcsolhatatlan (biztos ki lehet kapcsolni valahol, csak nem volt benne a gépkönyvben, hol) prediktív szövegbevitel webcímek beírásánál még a szokásosnál is értelmetlenebb. Nagyon kevés olyan webcím van, ami önmagában értelmes szó.
Közben a Blackberry honlapjáról kiderült, az ő telefonjuk bíz nem működik Macintosh-sal modemként, higyjen akármit is a T-Mobilos forgalmazó.
Megjegyzem, a bolti eladók többsége, függetlenül attól, hogy milyen végzettséget követel meg a cége, egy betanított munkás. Ha a vevő telefont kér, ad egy telefont. Tudja, hogy vonalkód itt, kártyalehúzó ott, kész. Ha egy csimpánz beszélni tudna és rá tudná dumálni a klienst a drágább csomagra, tökéletesen el tudná látni ezt a munkakört. Amint felmerül egy kérdés, azonnal hívják az “online supportot”. Amikor ideköltöztünk Minnesotából, maguktól akkor se tudták, hogy kell egy telefont helyivé tenni. Amikor Anikó kérdezett pár részletet a mobil internetről, hívták az online supportot. Nem is várom el, hogy értsenek hozzá. A szupermarketben az eladó is csak azt tudja, hol a csokikrém, de hogy mi van benne, arról fogalma sincs. Vannak kivételek, de általában a legtöbb eladó dolga alig összetettebb, mint egy futószalag mellett tojásokat válogató betanított munkásé.
Igazából én azt se hittem el, hogy az Áfonya nem működik modemként a Macintosh-sal. Elkezdtem fórumokat bújni és gyorsan meg is találtam a megfelelő hack-et, amivel meg lehetett buherálni a készüléket és utána tökéletesen együtt tudnak működni.
(Az, hogy miért kell ezeknek a dollármilliárdos forgalmat lebonyolító cégek termékeihez fórumokat olvasni, ahol lelkes felhasználók buherálják a bitet, hogy működjenek a dolgok, nem tudom. De ha nincsenek a lelkes bitbuherátorok, akkor a vírusfertőzés után Windowst meg a McAfeet is baltával installálom le a gépről.)
A telefon bluetooth-fal csodásan kapcsolódott a számítógéphez és csak úgy öntötte bele az infót. Működött a mobil internet. Egyszer. Másodszorra úgy voltak, mint Rómeo és Júlia. Látták egymást, de kapcsolatuk nem teljesedhetett ki.
Újabb fórumolvasás.
Valószínűleg a Blackberry nem szereti, ha lelkes felhasználók bütykölnek a telefonjukkal, mert frissítették a telefon szoftverét, amitől a kapcsolat egy Alma és egy Áfonya között csak egyszer jön létre. Természetesen a lelkes felhasználók ezt a problémát is leküzdötték: amint megszakad a kapcsolat, ki kell venni a telefonból az akkut, visszatenni (szakszóval: hard reset) és már működik is!
Egy nagyon jó dolog van ezzel a telefonnal: 15 napon belül költségmentesen vissza lehet vinni és lemondani a csomagot.

Háztartási keksz

Face
Originally uploaded by ribizlifozelek

Elhatároztam, csinálok egy nagyon egyszerű keksztortát. A keksztorta igazából egy fapados tiramisu, csak szerintem finomabb is.
Mint a neve is mutatja, a keksztortahoz főleg keksz kell. Méghozzá a legegyszerűbb háztartási fajtából. És itt kezdődtek a problémák: nincs háztartási keksz. Nincs egyszer, mezei háztartási keksz. Fél órát bújtam a polcokat, de csak sós kekszeket találtam. Abból pedig - ez tapasztalat - nem lehet jó keksztortát csinálni. Rosszat igen.
Volt egyfajta keksz, de abbol 20 darab került négy dollárba. Volt viszont olcsó, no-name keksz mogyoróvajjal, vaníliakrémmel, csokoládéval töltve (lásd amerikai pilóta-keksz). Közel egy kilo került egy dollárba. Megvettem a mogyoróvajasat, aztán otthon megoperáltam a kekszet.
Leültünk a keksszel és a kutyával a konyhaasztalhoz, fogtam egy kést és szépen kettészedtem a pilótakekszet, lekapargattam róla a mogyóróvajat, aztán megcsináltam a keksztortát.
Közben felfedeztem, Yoda nem szereti a mogyoróvajat.

Keksztorta
50% vaj (sómentes!)
50% porcukor
kávé
pici rum(aroma)
citromlé
citromhéj
dió
keksz

Összedolgoztam a vajat és a porcukrot, amíg krém nem lett belőle, majd citromlével ízesítettem. A kávéba belecsöpögtettem egy kis rumaromát, majd beáztattam a kekszet. Egy réteg kekszre került egy réteg krém. Majd megint keksz és megint krém. Az egész tetejére pedig dió. Aztán a fogyókúra.

Pulyka reloaded

DSCF0596
Originally uploaded by ribizlifozelek

A pulyka még lábatlanul, szárnyaitól megfosztva is nagy volt. Nem nagyon akartuk már így enni, négy napon át átlag másfélszer madár - hááááát... Finom-finom, de ez a madar sok két embernek, még akkor is, ha egy éhező kutya segít nekik. Valamit tenni kellett a pulykával.
Még az ünnepek előtt vettünk turnip-et. A turnip sokak szerint marharépa. Mások szerint nem marharépa. Csak azt tudom, hogy olyan a husa, tapintása, mint a reteknek, az íze pedig sütőben sütve fennséges.
Első körben a pulykát sültkrumplival és turnippal ettük, de még mindig jókora húshegyünk maradt. Egy reggel aztán fogtunk minden maradékot, pulykát, turnipot, sültkrumplit, ráütöttünk néhány tojást, beszórtuk sajttal, aztán egész nap csak emésztettünk.

Talált tárgyak

Salt Lake City
Originally uploaded by ribizlifozelek

A hegyen, ahova Yodát szoktam vinni sétálni (vagy ahova Yoda visz engem kirándulni?) egy póznáról lehet zacskót tépni mindannak, amit a kutya a természetben hagy. (Budapest egyes terein is vannak már szerencsére ilyen zacsik.) Ezekről általában egy boldog kutya liheg - mintha gumigyűjtés közben az lenne az emberek vágya, hogy lihegő kutyák képét nézegessék - és még képes használati utasítást is nyomtattak rá. Meg a lényeget, hogy reciklált műanyagból van.
A zacsitartó póznájára teszik ki a kirándulók azokat a cuccokat, amiket mások elvesztettek az erdőben. Tegnap megnéztem a póznát es nagyon vicces dolgokat láttam rajta.
Mert a fél pár kesztyű az triviális. Viszont a fél pár síbot érdekes kérdéseket vet fel. Nem tünt fel, hogy korábban kettő volt? Vagy eleve egy bottal jött és azt az egyet is elhagyta? Kesztyűből az
emberiség nagy resze kettőt (egy párat) hord. Abból könnyű egyet elhagyni.
A kutyapóráz is megmagyarázható: levette az állatról a pórázt (tilos, de mindegy), zsebre tette és elhagyta. Hasonló a helyzet a kötött sapkával. A napszemüveg is hasonló kategória. A nehezebben magyarázhato cucc a KIA slusszkulcs volt. Hogy ment haza? Lehet, a kutyának volt pótkulcsa és ő vezetett?

Ez az a hely!

This is the Place
Originally uploaded by ribizlifozelek

Elmentünk megnézni egy helyi skanzent, persze vittük a kutyát is. Ezt a skanzent nem skanzennek hivják, hanem “Ez az a hely”-nek (This is the Place).
Jöttek a mormonok, jöttek, hegyen völgyön át, melegben, keresztül a Sziklás-hegységen, a prérin, nyikorgó szekerekkel, több ezer kilométeren, úttalan utakon keresve az ígéret földjét. Az élcsapat tisztította az utat a szekereknek, vágta a fákat és ők csak jöttek, elcsigázva a hidegtől, a nyári melegtől, a szunyogoktól. Vezetőjük (szakszóval elnök vagy próféta) Young lázasan feküdt az egyik ekhós szekéren. A menet lassan ereszkedett le a nyári forróságban az Emigration kanyon vadonán át.



Amint leértek a Wasatch front első teraszára, megálltak. Young kitámolygott a szekérből és lenézetett a völgybe.
Nem látott semmit. Minden kopár volt. Távolban csillogott kéken a Nagy Sós-tó. Tűzött a nap. Young végignézett a nagy semmin.és azt mondta:
- Ez az a hely!
Itt maradtak.
Pár másik vezető (szakszóval szent) felvetette, hogy elmehetnének Kaliforniába (fűszoknyás lányok, Baywatch, Hollywood, olcsó hispán munkaerő), de maradtak és csináltak a sivatagból egy virágoskertet.
Azon a helyen, ahol megálltak lenézni a völgyre, épült a negyvenes években ez az emlékmű, amit később kiegészítettek a skanzennel. A skanzen nem “tökéletes skanzen”, azaz sok ház nem eredeti, hanem az eredeti pontos másolata, de nem ez a lényeg. Az egész park arról szól, amiről egy skanzen szól: hogy éltek a népek egykor.



Van mesterségbemutató, történelmi konyha, tartanak itt birkát, lovat, ökörsütést, díszvacsorát, korhű ruhába öltözött népek mutogatnak és benzines műkisvasúton lehet körbeautózni - nyáron.
Télen néha tartanak itt megemlékezést, díszvacsorát, fogadást, egyébként mindent beborít a hó. A birkák érdeklődve nézték Yodát, Yoda érdeklődve nézte a birkákat. A régi házak körül néha térdig gázoltunk a hóban. Yoda el is tünt benne.



A falu mellett áll az emlékmű, amit az Alapító unokája alkotott. Az emlékmű jóval fennségesebbnek ábrázolja a pillanatot, mint amilyen az a fenti legenda alapján lehetett, de hát ez az emlékművek dolga. Hogy nézne ki az oszlop tetején a Próféta, amint a szekér lőcsébe kapaszkodva néz le a völgyre?



Mi nagyon jól éreztük magunkat, tetszett a hely, tetszettek a házak, tetszett a hó és az is, hogy mi voltunk egyedül az egész területen.

Hilton

Bucharest
Originally uploaded by ribizlifozelek

Nem szeretjük a Hiltont. Drága és sznob hely. Elegáns és szép. Viszont általában nem szeretünk egy névért fizetni. A francia és belga libamáj is részben magyar – mondom rosszmájúan.
Kevésbé szépen csomagolva hasonló szolgáltatást más szálloda is ad. Persze, a Hiltonban pazar reggelit adnak egy vagyonért, illatos kávét lehet inni szép csészéből, egy kis apróért megőrzik a portán a csomagot, még egy kis apróért (15 dollár) adnak drótnélküli internetet egy napra, udvarias személyzet lesi minden sóhajunkat (21% kötelező borravaló hozzáadva a számlához). A parkolóba egy kedves, ezredesnek öltöztetett fiatalember viszi le a kocsit, illik neki is adni valami zizegő papírt, közben egy tábornok felírja a parkolási díjat a számlára. Emellett nyafognak a debit kártya miatt.
Egy közép- alsóközépkategóriájú szállodában, ahol nem egy katedrálisról koppintották a bejáratot és egy-két ember áll a bejáratnál nelkünk kell görnyedezni csomagjaink alatt, egyszerű kis vendéglőben lehet elfogyasztani az árba benne foglalt kontinentális reggelit. Igaz, nincs két fürdőszoba a szobához (30 m2) és a tévét se faragott, modern szekrényke rejti nemes vonalai mögött, viszont az ágybol ingyen lehet wifizni, van egy kis kávéfőző, pár teafilter. Jó, csak egyféle tusfürdő van és nincs szájvíz, de reggel az ajtó elött hever valami pletykalap. Az autóval én parkolok a szálló parkolójában és ugyanannyi felelősséget vállalnak érte, mint a másik helyen. Semmit.
Ja és az alsó-középkategóriás szálloda minimum harmadannyi. A takarítónővel pedig mindkét helyen lehet spanyolul beszélni.