A lassú szakács

Crock Pot
Originally uploaded by ribizlifozelek
A lassú szakács nem egy szakács, aki lassan teszi a dolgát (én), hanem egy főzőeszköz. A crock potban az étel viszonylag alacsony hőmérsékleten, 75 C fok környékén sült 4-8 órán át. Vagy még tovább.

A hozzávalókat csak bele kell dobálni az edénybe, kiválasztani a megfelelő hőmérsékletet (alacsony vagy alacsonyabb), aztán otthagyni fél napra az edényt. Végül már csak enni kell.

A crock potban a kiemelhető edényben levő ételt a fűtőszál minden oldalról egyenletesen melegíti. Kicsit olyan, mint amikor a sütőben van az étel. A Crock pot igazából egy márkanév, de minden hasonló, lassú tüzön működő főzőedényt így hívnak.



Nagyon egyszerű így főzni: az első ilyen ebédünket előző nap készítettük el. Alulra tettünk egy apróra vágott hagymát, rá az apróra vágott csirkét, a tetejébe pedig egy paradicsompürét, amibe gombát, sót, borst, babérlevelet, oreganót, fokhagymát és egy kevés száraz fehérbort kevertünk.



Nagyon finom volt.

Megállapítottuk, hogy tökéletes háztartásunkból már csak pár bólogató rénszarvas hiányzik...

Turnit.in

Yoda and the flickr
Originally uploaded by ribizlifozelek

Amióta írásbeliség és iskola létezik, a diákoknak házifeladatot kell írnia. Régen agyagtáblákra róttak jeleket egy darab náddal, meg egyéb felületekre különféle készségekkel. Idővel olcsó lett a papír meg a tinta, úgyhogy a házidolgozatok papírra íródtak. Majd írógéppel. Ma sok házidolgozat megfoghatatlan: számítógéppel készül és PDF, TeX vagy egyéb formátumban érkezik. Néha még Worldben is. Brrr.

Amióta van iskola, írásbeliség és házi, a diákok egy része egyszerűsíteni próbál a leckén. A legegyszerűbb eset, amikor Jócó a gazdag és buta gyerek három üveggolyót (banánt, skarabeuszt, poltúrát, stb) ad Jucinak, az okos és szegény gyereknek, aztán Juci majd ír valamit. Bonyolultabb, amikor a diák fog egy könyvet, kimásolja a házit és beadja. Egyetemen (vagy annak történelmi megfelelőiben) a könnyített házifeladatmegoldásra több lehetőség kínálkozik.

Obskurus szaklapokban lehet "kutatást" végezni és elfelejteni az idézőjelet - senki sem olvashat mindent. A FoxiMaxi képzés virágkorában, a Kádárizmusban és a vadkapitalista Magyarországon, ahol a Dunapataji Felsőfokú Managerképző Főiskola Andrológiai Szakára (vagy Marxista Leninista Főiskolájába) kamionnal hordják a diplomákat, a helyzet sokkal egyszerűbb. Dunapatajról el kell utazni Mucsapusztára és a Mucsapusztai Szabó János Főiskola Andrológiai szak diplomamunkái közül le kell másolni egyet a könyvtárban és leadni Patajon. Mucsapuszáról pedig természetesen Patajra kell járni háziért és diplomamunkáért.
Vagy egyszerűen csak interneten kell "kutatni". Ez utóbbi viszont önmagában veszélyesebb: a tanár ugyanis a közhiedelemmel ellentétben nem hülye. Azonnal látszik, ha valaki tíz oldalon át gondban van az alany-állítmány-tárgy egyeztetésében egy egyszerű mondatban, majd hírtelen tökéletes mellérendelt mondatokat ír. Aztán ismét elfelejt írni. És megint.
A tanár tehát általában nem hülye. Csak sokszor (főleg Patajon és Mucsán) nem szól. Mert akkor az iskolának rossz híre lesz - és kevesebb diákja, kevesebb fejpénze, kevesebb állami támogatása. Az a jó hírű iskola, ahol lehet ilyen munkákat leadni.

Normálisabb helyen igyekznek kiszűrni a kakukktojásokat. Az internetes gyűjtések a legkönnyebben észrevehetők, a gyanús bekezdést csak be kell másolni a google-ba és nézni, mi történik. Ennek az ellenőrzésnek van komolyabb formája is. Vannak dolgozatellenőrző szoftverek, adatbázisok.

A dolgozatokat fel kell tölteni a céghez (pl turnitin.com), aztán megjelenik a lista, mi honnan van. A turnitin adatbázisa a feltöltött anyagokból is épül.
Egyes jogvédők nem szeretik az ilyen szoftvereket - érdekes módon egyes diákok sem.
Természetesen így sem lehet kizárni a csalást, a turnitin sem olvashat mindent. A legjobb megoldás az ilyen szoftverek és a lebukás elkerülésére továbbra is a legjobb módszer Pataj és Mucsa iskoláinak látogatása, illetve Juci szerződtetése.

Csak ez ma már három skarabeusznál többe kerül.

Maffiózók és mormonok

Salt Lake City
Originally uploaded by ribizlifozelek

A Maffiózók és mormonok (Mormons and Mobsters egy film. A filmet véletlenül tettem bele egy éve a Netflix kosárba. Aztán elfelejtettem. Most megjött.

Nem igazán vártunk sokat a filmtől, de mivel itt játszódik Salt Lake Cityben, amint meghozta a posta, megnéztük.

Kellemesen meglepődtünk. A film nem volt rossz. A története bugyuta volt, a poénok azonban nagyon ültek: a film a külvilág (egy philadelphiai maffiózó) és a mormon közösség kulturális különbségeire épült. A konfliktus pedig kíváló humorforrás.



A maffiózó és családja a tanuvédelmi program keretében kap új identitást. Salt Lake Cityben telepednek le. A képek alapján mintha az Ensign Peak lábánál laktak volna - de ez nem biztos.



Innentől kezdve az egykori maffiózó nem érti a mormonokat és a mormonok nem értik a maffiózót. A helyzetkomikum az első pillanattól adott: a gengszer ököllel támad a szomszédaira, mert azt hisze, el akarják lopni a holmiját - pedig csak le szeretnék pakolni a teherautóról. Természetesen nem maradhatnak ki a kávés-kólás-alkoholos poénok sem: az mormon rendező öniróniája bámulatos és szórakoztató.

Ezért jó a film. A vége természetesen happy end, csöpögős, romantikus, de tudtuk, nem egy társadalmi drámát nézünk komor szinekkel és depressziós befejezéssel, ami után már csak egy nagyobb fát kell keresni erős ágakkal, meg persze egy darab kötelet.

Az egész másfél órát John Moyer 350 ezer dollárból hozta ki. Nem lett nagy kasszasiker, de már a mozikban nyereséget termelt. Ismétlem, ezt a filmet nem a történetéért kell megnézni (mint ahogy sok másikat sem), hanem a helyi poénokért. Azok meg ülnek rendesen.

Csak nagyon kell hozzá ismerni a helyi kultúrát és szokásokat.

Egy helyreállított épület

Salt Lake City
Originally uploaded by ribizlifozelek

Pár sarokra tőlünk helyreállítottak egy öreg házat. A ház szétesőben volt, amikor ideköltöztünk, fura bácsik napoztak a teraszán, amíg el nem vitte őket a rendőr.

A ház körül hatalmas gazos telek van. A telek egyik oldalán egy fűszeres (volt), a másikon egy bérház. A bérház a rosszabbfajta bérházak közé tartozik, ha a rendőr épp nem furcsa bácsikat vitt el az elhagyott házból, akkor egy családi vita szereplőit választotta szét. Azaz a kisgyerek a rendőrautóban ült és a kakaót ivott (hozta neki a rendőr az utca másik oldalan levő elegáns Trolley Sq-i bevásárlóközpontból). A mama idegesen járkált fel-alá egy takaróba csavarva. A papa meg vagy a rendőrnek magyarázott, vagy a járda szélén feküd tarkóra tett kézzel.



Annak a bérháznak házmestere is van - gyakran látni törökülésben a ház előtti fűben, amint körömollóval le-le csípi egy-egy fűszál végét.

Másfél éve elkezdtek dolgozni a házon. Nagyon dolgoztak, hozzáépítettek egy tetszetős modern szárnyat. Megcsinálták a járdát.

Az épületre nem lehet ráismerni. Nagyon jól néz ki. Egy építész cég vette meg. Szerintem jó ötlet volt: a környéken legalább három jónevű építésziroda van.

Az építészek két apróbb hibát követtek el: az új építmény alatti parkoló nagyon szűk. Persze a ház körül egy hatalmas tér van, lehet oda is állni. Csak annak a helyreállítására már nem maradt pénz: vastagon felszórták kaviccsal. Olyan vastagon, hogy a személyautók elsülyednek benne. Ha valaki beragad, kijönnek az építészek és tolnak rajta egyet.

Nem is akkora hülyeség terepjáróval járni. Még a belvárosba is kellhet.

Ha megcsinálják a telket is, akkor tökéletes lesz.

Fűszeres sülthagyma

Herb Roasted Onions
Originally uploaded by ribizlifozelek

A közvéleményt és a fogyasztókat ez a hálaadási étel osztotta meg leginkább.

Volt, aki szerette. Volt, aki utálta. Volt, aki közömbösen viszonyult hozzá. Egy apró esemény viszont érdekes megvilágításba helyezi a sülthagymát:
Amint valami a konyhában leesik a földre, Yoda ott terem. Hiába alszik három takaró alatt, hiába szunyókál kedvenc helyén a heverőn, valószínűleg a gravitációs mező minimális változását érzi: amint a leeső élelem ütközőpályára áll a Földdel, a Mester megmozdul és közeledik, hogy a becsapodás pillanatában már meózhasson.

Pár napja levertem egy darab barlangban érlelt ementáli jellegű sajtot. Olyan finom sajt volt. És olyan büdös. Istenem, olyan javaslat is elhangzott, vegyünk neki egy külön hűtőt. (Akciósan három dollár egy darab, senki se akarja tudni, mennyibe kerül eredeti áron Tony Caputónál.) A sajt le se ért a földre. Valahol felvillant egy nedves orr, egy csattanó zaj hallatszott, ahogy összezártak az álkapcsok, aztán már csak egy nyelést lehetett hallani. Ennyit a sajtról.

A fűszeres sülthagymából is leejtettem egy darabot. A hagyma csak zuhant, zuhant, placcs, mondta és elterült a kövön. Ott feküdt magában. A Mester kinyitotta egyik szemét, majd visszacsukta. Nem érdekelte a leeső hagyma. Pedig fűszeres volt és sült.

- 2 lilahagyma
- 1 vöröshagyma
- 2 evőkanál citromlé
- 1 kávéskanál mustár
- 1 evőkanál szétnyomott fokhagyma
- 3/4 evőkanál só
- negyed ek. őrölt bors
- negyed pohár olivaolaj
- fél evőkanál petrezselyem
- 400 F fokos sütő.

A hagymákat meghámozzuk és szétszedjük leveleire. Az összes hozzávalót összekeverjük és ráöntjük a hagymára pár kanálnyi kivételével.

A hagymát sütőlapra tesszük, a sütőlapot sütőbe, 31-45 percre. Aztán tálaljuk. Rálocsoljuk a maradék lét. Esszük.

Szerintem jó volt és nem is volt büdös.
Yoda szerint igen.

Kulturális különbségek - a távolság

Ogden
Originally uploaded by ribizlifozelek

Tegnap este arról beszélgettünk itthon, hogy E-nek mennyire megváltozott az élete a saját feledékenysége miatt: elfelejtette megújítani a jogosítványát - ami végülis nem olyan nagy baj, mert a forgalmia is lejárt.
Éjjel meg bennragdt az irodában. Sokáig dolgozott és hajnali egykor már nincs villamos.



Közösen sajnáltuk E-t, hogy fog hazamenni. Aztán egyszercsak a fejemre csaptam: gyalog.

- Gyalog?

- Gyalog.

Yoda védekezően bedugta fenekét az orrával. Ki hallott már ilyet. Gyalog?

Megnéztem térképen, E a munkahelyétől három kilométerre lakik. Legyen három és fél. Az az Erzsébet híd Keleti távolság. Valljuk be, azért az nem olyan vészesen nagy út, ha nincs is közel. Taxit meg mindig lehet hívni - legfeljebb várni kell egy kicsit.

Harmadik tipusú találkozás

Cute dog
Originally uploaded by ribizlifozelek

Általában nem szoktam egymás után két Yodás bejegyzést írni, de a Mester megkért, ezt a történetet addig billentyűzzem le, amíg még frissek az emlékeink.

Sétálni mentünk. Nincs ebben semmi szokatlan, napjában legalább négyszer sétálunk - ezért vannak a lábaink is.

Már hazafele tartottunk. Sütött a nap. Az ég kék volt. A madarak csiripeltek. A világ idilli volt.

Az úttesten egy fickó jött szemben gördeszkán és egy ebet vezetett pórázon. Az eb fiatal volt, bohó és nagy. Izmos.

- Látod? - kérdeztem.

- Látom. Menjünk oda!

- Ne menjünk.

- De.

- Ne.

- Na jó. De akkor figyelj! - mondta a Mester.

Közben a fickó mellénk ért és száguldott a gördeszkán, táskája libegett, szőke haja lobogott a szélben, mellette meg lelkesen rohant a fehér kutya. Izmos fehér farka vígan lobogott.

Yoda vigyorgott és nagyon hallkan azt mondta:

- Morrr.

A fehér kutya, alig egy évével és nagyjából negyven kilójával megállt. Ekkor pedig életbe léptek a fizika törvényei. A gazdi egyenes vonalú egyenletes mozgást végzett. Az eb állt. Aztán a rántást követően az eb követni kezdte a gazdáját. A gazdi meg közelíteni kezdett az ebhez. Az eb a gazdihoz. A gördeszka haladt tovább egyenesen, a gazdi úszott a levegőben, a kutya alacsonyabb pályán repült.

A deszka eltünt a távolban. A kutya belecsapódott a gazdiba. A gazdi a kutyába. Gurultak egy kicsit. Hol a gazdi volt felül, hol a kutya. Gazdi - kutya - gazdi - kutya.

- Nézzük meg! -Nézzük meg! - mondta a Mester.

A fehér kutya dühösen próbált kimászni a gazdi alól és dühösen morgott.

- Jól vagy? - kérdeztem a fickót. A fickó kiköpte táskáját és bólintott.

- Jól vagyok! - közben a kutya vonszolni kezdte a gazdit felénk.

- Nézzük meg, nézzük meg!

A fickó valahogy felállt és elindult megkeresni a gördeszkáját.

Mi meg hazamentünk. Yoda nagyon elégedett volt.