Alkoholos csoki

Átsuhantam két szekér között, egyenletesen haladtam vagy száz métert, majd szinte állóra fékeztem, hogy a BMW-s beférjen. Látszott, a szembejövő autó vezetője számításba vette manőveremet és tudta, meg fogok állni, hogy ő egy Golfnyival közelebb legyen a céljához, amit némi malíciával egy koporsóval azonosítottam.

Aztán gázt adtam és mentünk tovább.

V pedig rutinosan nyúlt a szatyorba.

- Melyiket?

- Valami helyit.

V varázslatos sebességgel kapott elő egy román nemzetiszínű műanyagba csomagolt csokit és bontogatni kezdte.

- Mennyit?

- Egy elég lesz.

A következő pillanatban egy profin meghámozott csokit kezdtem betolni a számba.

Két cuppogás között megállt a csoki a számban.

- Mi van ebben?

- Csoki - felelte V - Mi legyen egy csokisrúdban?

- Olvasd el - kértem.

- Csokoládé, aroma, aroma, aroma, rum... - V megállt az olvasásban.

- Rum?

- Rum. Negyven százalékos. De gondolom, csak pár gramm. Mormon lettél?

Lassítottam, hogy elférjen a következő BMW-s.

- Tudod, mennyi a megengedett véralkoholszint errefele?

V bólintott.

- Ha a legközelebbi BMW nekünk jön, még magyarázkodhatunk Szent Péternek, hogy igazából csak csokit ittam.

V bólintott, majd szó nélkül meghámozott nekem egy tábla Milkát, én meg udvariasan felkapcsoltam a fényszórókat a gyászmenetnek.