Dél-Utahban nem számít az idô. Nincs. A településeken lehet némi nyomát látni annak, hogy van olyan, hogy "idô", emberek jönnek, mennek, de ha elhagyjuk a civilizáció elszórt foltjait, egy idôtlen tájra érkezünk.
Nincs mozgás. Nincs élet. Sziklák vannak, esetleg szennyezôdésként a sziklába kapaszkodó fûcsomók.
Nincs csend sem. Zúg a szél.
A táj ilyen volt tízezer éve. Tízer év múlva is ilyen lesz.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése