Az adapter és az ôrültek

Az adapter még a garázsszélkor került elô. Ez egy egyszerû Mini DVI VGA adapter Almákhoz. Akármit is jelentsen ez. (Arra van, hogy egy PowerBookot hozzákapcsoljanak egy VGA monitorhoz.) Szóval ez nem egy olyan cucc, ami nagyon vonzhatná a holdkórosokat, szemben mondjuk egy maja várossal.

A cuccot feltettem öt zöldhasúért a Craigslistre. Jutányos ár szerintem, mert az almaboltban ugyanezért - igaz, ujonan- 19-et kérnek. Persze hozzá lehetne tenni, hogy mi baja lehet egy darab drótnak.

Vártam, vártam, de nem tolongtak az adapterért.

Aztán jelentkezett valaki.

- Milyen az adapter? - kérdezte. Már élből nem kellett volna szóbaállni vele, aki egy fényép és egy hosszú leírás alapján nem tudja, miról van szó, annak valószínüleg elmeorvosra van szüksége és nem adapterre.

- Megnézhetem? - Gondoltam visszaírom,hogy nem.

- Nincs autóm - írta. Na, ezzel helyete át magát a gyanúsból a nagyon gyanús kategóriába. Akkor se lehetett volna gyanúsabb, ha rátetoválja Bin-Laden arcképét a fejére.

Hosszas huzavona után beállított az ember. Ránézett az alkatrészre és már ment is:
- Nem erre gondoltam.

Vajon ha nem mellékelek fotót a hirdetéshez, mi lenne?

A következő két vevő is hasonlóan működött, csak ők még el se jöttek, viszont sms-függőségben szenvedtek.

Aztán jelentkezett egy újabb elmebeteg:
- Ki tudod hozni a város déli részébe? - nagyjából 14 km-t kellett volna autózni a ketyerével.
- Nem - feleltem. El akartam adni, de nem úgy, hogy a dupláját elutazom a kért 5 pénznek.

Az újabb vevőjelöltre rákerestem: volt is róla egy Youtube találat, ahol igazi, kelet-európai katonaként egy több száz kilós abroncsot cipelt (“ami szögletes, gurítjuk,ami keres cipeljük”).
Persze ő is eltünt valahol.

Már aggódtam, hogy a Mini-VGA adapter valami drogos kódszó: “Mit tolsz? Adaptert”.

Aztán jött a Vevő.
Igaz, két napba telt, hogy elkeveredjen hozzán és a megbeszélt időponthoz képest késsen még három órát.

Megjött, Yoda majdnem szétcincálta. A vevő gyorsan fizetett és ment. Boldogok voltunk: több hely lett a lakásban és gazdagabbak lettünk egy bankóval.

Egyébként van egy mini DVI-DVI adapterünk is öt dolcsiért, ha valkit érdekel.

Text generation

(Megjegyzés: Ribizlifozelek kivételesen enyhén morc posztot írt. De ribizlifozeleken és az emberi hülyeségen azért jól lehet szórakozni.)

- Csipppp - szólt a beérkezô sms. Jókor jött. Ha tíz perccel késôbb csobban, akkor vésôvel kell felfeszegetnem a szemhéjamat. Így csak letettem a könyvem és megnéztem az órámat. A kiváncsiságnak vannak fokozatai.

A kísértetek épp esti ôrjáratra készültek. Éjfél volt.

- Megvan a két adapter?

A garázsszélbôl visszamaradt pár értékesebb apróságot meghirdettünk. Az egyik hirdetési oldalon telefonszámot is meg kellett adni. Na, ez volt a baj. A "csak emil" opció leszûkíti a potenciális vevôkört, például kiszûri az összes (funkcionális) analfabétát és az elmebetegek egy részét.

Ugyanakkor nekem teljesen mindegy, hogy az emilt hajnali kettôkor írja a wc-rôl. Vagy egykor a Himalájáról. Én akkor olvasom el, amikor ráérek.

Az éjjeli sms-háborúnak drasztikus módon vetettem véget. Kikapcsoltam a telefont.

Reggel elkezdôdött a parttalan sms-ek napja: (im)potenciális vevôjelöltünk súlyos ujjrángásban szenvedett és sms-be fojtotta összes bánatát. (Én csokifagyiba szoktam, kulturember vagyok, na.)

Minden kérdés újabb kérdések garmadáját vetette fel. Pár karakterben ezekre nem lehet rendesen válaszolni, így a fickó sms-fordultával újabb kérdésekben tört ki. Aztán megint. Ezt telefonon két perc alatt el lehetett volna intézni. Emilben öt perc alatt.

Hol vagyunk, milyen az adapter (oda van írva), mekkora, milyen, mennyi (oda van írva), mire való (ha nem tudod, miért kell?), hova való (ha még egy kicsit koptatod az idegeimet, megmondom!). Azért is: voltam morcos, mert ennél részletesebben nehéz leírni, mire való az adapter:

Apple Mini DVI to DVI Adapter: The Mini-DVI to DVI adapter is designed for the iMac (Intel Core Duo), MacBook, and 12-inch PowerBook G4 -- allowing you to connect to an external DVI monitor. It can also be used in combination with the Apple DVI to ADC adapter to support older Apple flat panel Studio or Cinema Displays.

Nem tudom mennyi idôvel és agysejttel késôbb elegem lett: elküldtem sms-ben az emilcímemet. Azóta várom, hogy a vevőjelölt megtanuljon írni. Az élet így sokkal nyugodtabb. 

Garázsszél III - tódul a nép, árad a nép

Reggel fél kilenckor a Kofakommandó összeállt. Mindannyian, akik részt vettünk a garázsszélen, ott tömörültünk a beállóban. Ekkor már glédába szedve álltak a cuccok a ház előtt. A könyvek dobozban lapultak, a bútorok csendben vártak, az apróságok ládákba bújtak, az edények csillogtak, az üvegek villogtak.

Tanulva az ereszgázoló esetéből, most nem akartunk vevőt kocsival beengedni az udvarra.

Vártunk.

A Vevők nem jöttek, csak egyik szomszédunk, A, aki hozott pár apróságot eladni. Jött pár (öt) síléc, két bála szigetelés, egy közel muzeális színestévé, meg egyéb apróságok.

Ez egy rendhagyó vásár volt: a holmik nem fogytak, hanem szaporodtak.

Aztán megjött az első két vevő. Átlagéletkoruk száz év lehetett. Komótosan kimásztak az autóból (addig én megírtam a reggeli blogbejegyzést), kedvesen mosolyogtak, a bácsi botjával megpiszkálta az érdekesebb darabokat, de mivel nem éltek, ezért otthagyta őket. A néni is kedvesen mosolygott és végigsétált a kínálat előtt. Majd visszafordultak autójukhoz. Amint odaértek - fél óra múlva - elmentek. Nagyon aranyosak voltak. Legszívesebben adtam volna nekik egy-egy zseblámpát ajándékba.

Aztán benézett két szomszéd, ezzel 75 évre csökkent a látogatók átlagéletkora.

Rövid csend után megérkezett a következő vevő, lassított, majd továbbált. “Drive thru” jellegű vevőből sokan voltak, elautóztak a ház előtt, majd elmentek. Aztán jött a hamburgereiről híres T és megtörte a jeget: vett egy dollárért egy füstölőt.

Aztán csend volt. Lomizók köröztek keselyűként az utcákon, vevő azonban nem volt. Aztán, aztán a semmiből egy népes család materializálódott a betonon. Elvittek pár könyvet, pár apróságot, pár nagyobb cuccot, majd - ha egy üzlet beindul - alapon megállt egy autó, amiből egy hölgy pattant ki és rövid alku után vett egy bála szigetelést és egy tekercs fonalat, majd zsákmányát a kocsiba gyömöszölve távozott. A család még gondolkodott egy jógamatracon, de a Kofakommandó őszinte sajnálatára azt már nem vették meg. De visszajöttek egy fakehelyért, amit mi egymás közt csak a Szent Grálként emlegettünk.

Vártunk.
Lomizók jöttek, lomizók mentek, majd egy hispán család érkezett.



Majdnem megvették a műtárgyat, de aztán kiválasztották az edénykészletet és pár apróságot. A férfi egy darabig szemezett a lassúszakáccsal, majd spanyolul megjegyezte a feleségének, hogy inkább nem kell. Ekkor bevetettem a nagyágyút.

- Ötért elvihetik - mondtam spanyolul. Vitték.

Már majdnem zártuk volna a boltot és mentünk volna ebédelni valami nagyon amerikait, amikor jött egy piros teherautó:

- Mennyi a grill?

- 5. Vagy ha van jobb ajánlata...

- 5? Jó lesz. Hozom a pénztárcámat.

Még most is hozza.

Garázsszél II - a hebrencs vevô

A garázsvásáron kinált holmik egy részét meghirdettük a Craigslisten is bútorként.

Volt is pár jelentkezô. Mindegyik rendes ember volt: lemondták idôben a találkozót és nem várattak minket.

Az utolsó azonban jött, nagy, ütött-kopott terepjáróval. Az asztalért.

- Tolass be!

(A bádogcsatorna: a ház elôzô tulajdonosa felszerelt egy bádogereszt a bejárat és a zárt veranda fölé. Ezt mi békénhagytuk, amikor feltettük a ház többi részére az ereszt. Amikor januárban jött V látogatóba, az egyik 120 km/h-s szél elvitte a bádogeresz leszálló ágát. Mondhatni, a leszálló ág elszállóban volt. Kiderült, hogy a ház hagyományaihoz híven, négy helyett egy csavar tartja az egészet felül és nulla oldalt. Minusz sok fokban sikerült megfelelôen rögzíteni és megfeletkezni róla.)

- Tolass be!

A fickó autóján lévô horpadások egyértelmûen mutatták, szeret dodzsemezni. Amikor padlógázzal elindult hátra, sejteni kezdtem, ez nem volt jó ötlet.

(A beálló: az autóbeálló keskeny. A kerítést valamennyire megcsináltam, de a szomszéd fája továbbra is ott van. Beálláskor mindig van összesen hét-hét centi hely. Bôven sok, még akkor is, ha kanyarodni kell közben tolatva. A terepjáró meg keskenyebb volt, mint az autónk.)

- Tolass be!

A fickó egy hebrencs volt. Ez abból is látszott, hogy ütközésig taposta a gázpedált. Szó szerint.

- STOP!

- BANG!

Én gyorsabb voltam. A dzsip tükre hangosabb. A Hebrencs egy valamit felejtett el tolatás közben: az autónak két oldala van. Ha az egyik oldalon elfér, az nem jelenti automatikusan azt, hogy a másikon is van hely.

Kiderült, januárban, hóban, fagyban jól tettem fel a csatornát. A helyén maradt. Ezt nem lehetett elmondani a dzsip tükrérôl, ami kedveszegetten fityegety.

- Semmi vész! - mondta a Hebrencs.

- Ma költözik ide a barátnôm Coloradóból. Elviszem a kisasztalt, a párologtatót és a kosarat.

Fizetett. A visszajáró alig várta meg.

Reméltem, épségben kiér a reptérre.

A garázs széle

Seoul
Originally uploaded by ribizlifozelek

Minden lakás lassan, lassan lomtárrá alakul. Az ember körül felgyülemlenek apróságok, régi kacatok, valamikor értékes holmik. Ezek halmozódnak, gyülekeznek és apránként elfoglalják a lakást. Leselkednek a fiókokból, dobozokból és egyre nagyobb felületen gyűjtik össze a port.
Nálunk lomtalanítanak.
Amerikában pedig garage sale-t, garázsvásárt tartanak. Kihordják a sok-sok holmit a garázsba vagy az udvarba és lehet turkálni. Az árak nagyon alacsonyak, az a cél, hogy a cuccok minnél előbb eltünjenek.
Gyakran valódi kacatokat kínálnak fillérekért, amiket az ember megvesz, betesz egy zugba, fél év múlva rájön, mekkora ökörséget csinált, aztán rendez ő is egy kirakodóvásárt a garázs szélén. Sokszor viszont tényleg jó cuccok bukkannak fel. A Craigslisten láttunk egy sokat ígérő garázsszélt. Nem is volt messze, alig húsz kilométert kellett autózni.egy klasszikus amerikai kertvárosba.



Hamar megtaláltuk a vásárt. Valóban nem háztartási hulladékot árultak. Volt egy csomó elavult számítógépes cucc, de jó részük még használható volt. Találtunk Ethernet elosztót (1 dollár), méteres USB kábelt (25 cent), USB elosztót (1 dollár), sok-sok könyvet (25 cent / db). A tévét már elvitték, csakúgy, mint a hűtődobozokat, de azért elégedettek voltunk. Tényleg jó dolgokat vettünk és jó áron.
Volt persze pár ipari régiség és érdekesség is. Az egyik sarokban működőképes oszcillószkóp bújt meg. Egy kosárban halomban állt a 64 megás memória meg a 128 megás merevlemez.
A háziak is elégedettek voltak,, egész sok érdeklődő volt, ők a konyhai cuccokat nézegették. Yoda a háziak hatalmas, békés labradorjával haverkodott.
Mikorra mindannyian kibámészkodtuk magunkat, kifizettük kincseinket és hazaindultunk. Mindenki jól járt. Ami meg nem kell, majd eladjuk a yard szélén.