A garázsvásáron kinált holmik egy részét meghirdettük a Craigslisten is bútorként.
Volt is pár jelentkezô. Mindegyik rendes ember volt: lemondták idôben a találkozót és nem várattak minket.
Az utolsó azonban jött, nagy, ütött-kopott terepjáróval. Az asztalért.
- Tolass be!
(A bádogcsatorna: a ház elôzô tulajdonosa felszerelt egy bádogereszt a bejárat és a zárt veranda fölé. Ezt mi békénhagytuk, amikor feltettük a ház többi részére az ereszt. Amikor januárban jött V látogatóba, az egyik 120 km/h-s szél elvitte a bádogeresz leszálló ágát. Mondhatni, a leszálló ág elszállóban volt. Kiderült, hogy a ház hagyományaihoz híven, négy helyett egy csavar tartja az egészet felül és nulla oldalt. Minusz sok fokban sikerült megfelelôen rögzíteni és megfeletkezni róla.)
- Tolass be!
A fickó autóján lévô horpadások egyértelmûen mutatták, szeret dodzsemezni. Amikor padlógázzal elindult hátra, sejteni kezdtem, ez nem volt jó ötlet.
(A beálló: az autóbeálló keskeny. A kerítést valamennyire megcsináltam, de a szomszéd fája továbbra is ott van. Beálláskor mindig van összesen hét-hét centi hely. Bôven sok, még akkor is, ha kanyarodni kell közben tolatva. A terepjáró meg keskenyebb volt, mint az autónk.)
- Tolass be!
A fickó egy hebrencs volt. Ez abból is látszott, hogy ütközésig taposta a gázpedált. Szó szerint.
- STOP!
- BANG!
Én gyorsabb voltam. A dzsip tükre hangosabb. A Hebrencs egy valamit felejtett el tolatás közben: az autónak két oldala van. Ha az egyik oldalon elfér, az nem jelenti automatikusan azt, hogy a másikon is van hely.
Kiderült, januárban, hóban, fagyban jól tettem fel a csatornát. A helyén maradt. Ezt nem lehetett elmondani a dzsip tükrérôl, ami kedveszegetten fityegety.
- Semmi vész! - mondta a Hebrencs.
- Ma költözik ide a barátnôm Coloradóból. Elviszem a kisasztalt, a párologtatót és a kosarat.
Fizetett. A visszajáró alig várta meg.
Reméltem, épségben kiér a reptérre.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
3 megjegyzés:
Gratulálok az ereszrögzítéshez! :)
Az első élményeim közt volt Bostonban, mikor még csak az állásinterjúra utaztam ki és életemben először kellett bérelt autóval egy totál ismeretlen helyen pusztán GPS-re hagyatkozva vezetnem, hogy kicsit elkeveredtem Boston belvárosában és bejutottam egy nagyon keskeny kis utcába, ahol a vöröstéglás házak mindkét oldalán parkoltak az autók. Épp valami lámpánál várakoztam, hogy kijussak vissza a főutra, mikor kicsivel előttem egy pickups elhatározta, hogy ő oda leparkol.
Én kapásból láttam, hogy az nem pickupra méretezett hely, de neki nem tűnt fel, lendületesen betolatott, én meg a fejemhez kaptam, mert láttam, mi lesz: kajakra megtolta a mögötte parkoló autót, de még így se fért el.
Nem tesz semmit, előremenetbe kapcsolt és elhagyta a helyszínt, a parkoló autó meg enyhén megnyomott orral maradt ott.
Amúgy azt tapasztaltam, hogy rosszabbul vezetnek, mint otthon, sokkal kevésbé érzik a kocsi méreteit és - főleg az idősebbek, akiből sokkan több a még aktív autós - néha elég kiszámíthatatlanok.
Viszont cserébe nyugodtabb a hangulat, nincs az a kivagyiság és majdénmegmutatom, mint otthon.
Hebrencsek mindenhol vannak? :)))
Boston2, nekem sokkal többet ér, hogy nyugodtan vezetnek és néha koccannak. A kivagyiságba és agresszióba sokkal könnyebb belehalni.
Boston belvárosában egy csomó helyen használhatatlan a gps, ezt tapasztaltuk.
Csilla, mindenütt.
Megjegyzés küldése