Princess

Before the Storm
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yoda gyűlöli az esőt. Nálunk meg esni kezdett. Este még 25 fok volt, reggel már csak 8. És esett.

Ilyenkor Yoda nem hajlandó kijönni a házból. Ha esetleg sikerül kirimánkodni, akkor mindig be akar bújni egy fa alá vagy be akar költözni ismeretlen emberek házába. Ha esetleg nem bújik fa alá és nem foglalja el más házát, akkor haza akar menni. Volt már olyan, hogy ölbe kellett venni esőben a Mestert, betakarni az esőkabáttal és így továbbmenni.

Amikor autóban ér minket az eső, akkor nem akar kiszállni és szintén ölben kell becipelni Yodát a házba. Yoda közben méltatlankodva pislog, ha egy vízcseppecske hullik fényes bundájára.

Yoda víziszonyáról meséltünk egy barátunknak is. R. felhúzta a szemöldökét, kicsit lebiggyesztette ajkát és azt mondta:

- Princess.

Építkeznek

Sidewalk closed
Originally uploaded by ribizlifozelek

A fejem vibrál: a szembelevő házat, amit a mexikóiak gyújtottak fel
petárdával szülinapkor tatarozzák - amióta visszajöttünk dolgoznak.
Elképesztően sokat, viszont mindig csak két-három melós van itt.

A munkások megjönnek hétre, így most már ébresztőórára sincs szükségünk. Megjönnek és dolgoznak ötig. Egy órát esznek közben. Ebédidőben elmennek valamelyik közeli büfébe és akkor csend van.

Már tudom, hogy csinaljak a tetőt. Végignéztem a gerendacséret. A
belső válaszfalakat mind kidobták. A munkások egyszer sem álltak meg inni - csak vizet és kólát. .

A múltkor láttam az önkormányzati szerelőt csatornafedlapot csinálni. A csatornázási és a vízművek önkormányzati tulajdon. Egy fedlapot kellett kicserelni egy közeli ház előtt. Ki kellett cserélni a fedlapot és lebetonozni. Az egész munkát egy ember csinálta. A fickó kijött a
szokásos szörnyeteggel (Toyota Tundra). A platón volt minden,
mini-betonkeverő, légkalapács. Yodával mindig megnéztük, hogy áll.
Elkezdte 8:50kor és este hatra kész lett.

A nagy házépítés közben sikerült meghallgatni egy cross-cultural párbeszédet a hispán-amerikai szerelőpáros szájából. Az egyik ember majdnem a másik fejére ejtette a tetőről a fúrógépet. Mire a fickó:

- Puta madre f@cking @sshole!

Egy jó ötlet a könyvtárban

These books are dangerous!
Originally uploaded by ribizlifozelek

Szokásos könyvtárlátogatásom alkalmával megláttam egy vörös szalagot: VESZÉLY! - hírdette a felirás.

Közelebb mentem.

A KÖNYVTÁR A LEGVESZÉLYESEBB HELY A VÁROSBAN!

A könyvtár összegyűjtött néhányat azokból a könyveiből, amik valamikor, valahol be voltak tiltva, vagy amiket be akartak tiltatni.

Impozáns lista volt.

Ott volt többek közt Bradbury, Benchley, Conard, Defoe, Dumas, Faulkner, Fielding, Flaubert, Grisham, Heller, Hawthorn, Lawrence, Miller, Mitchell, Nabokov, Orwell, Roth, Sinclair, Stoker, Tolkien, Voltaire.

Nem tudom, a világ mely pontján és melyik könyvtárában találták ki az ilyen kiállításokat, de nagyon ötletesek.

Állj be a sorba

Surt del ramat
Originally uploaded by ribizlifozelek

Egy évig hetente négy-öt nap elmentem a fenti falfestmény előtt a Barcelonai Autonóm egyetemen.

A spanyol egyetemisták - és főleg bölcsészek - között elsöprő többségben vannak a baloldaliak. Ez talán a negyven éven át uralmon levő jobboldali diktatúrának köszönhető.

Az autonóm egyetemeken pedig talán több balos, anarchista, maoista embert találni, mint egy szovjet gulágon.



Ez magyarázza a festmény keletkezését is. A nyolcvanas években Spanyolországban még volt kötelező katonai szolgálat: az anarchista fekete bárány nem lép be a hadseregbe, hátat fordít nekik és a béke jelével a fenekén boldogan rágcsál egy virágot, míg a többiek fegyelmezetten, horogkereszttel vagy számmal a szőrükön vonulnak a kitüntetésekkel kidekorált tiszt után.

Egy vöröscsillagos tornacipő meg eltapossa a hadsereget. Felül a szöveg annyit mond: Surt del ramat. Szószerint ez annyit jelent, hogy hagyd ott a csordát, azaz állj ki a sorból.

Húsz éve festette a képet pár diák.
Akkoriban komoly bátorság kellett a kötelező katonai szolgálat megtagadásához. Spanyolország nem olyan volt, mint a későkádárista és posztkádárista Magyarország, ahol viszonylag könnyen el lehetett lógni a katonáskodást. Ráadásul Spanyolországban sokan büszkén tagadták meg a sorkatonai szolgálatot.

Most leszedik és mást festenek a helyére.

Sokan tiltakoznak, de azt hiszem, hiába. A tiltakozók azt mondják, az egyetem múltjának egy darabja tűnik el. Mások viszont úgy érvelnek, hogy már nincs katonai szolgálat, új festmény kell.

Kíváncsi vagyok, ha lesz új festmény, akkor annak lesz-e ideológiai tartalma.
Azt hiszem, hirdetést csak nem fognak odamázolni.

Az indiai válasz a pörköltre

Lunch (Indian dish)
Originally uploaded by ribizlifozelek

Többször írtam és még többször mondtam, hogy ha én valamilyen indiai ételt főzök, akkor komoly esély van rá, hogy előbb-utóbb pörkölt lesz belőle.

Majdnem ez történt a szárazonsült borjúval is - csak ez nem az én bénaságom miatt lett pörköltszerű. Egy komoly elvi dologban különbözik ez az étel a klasszikus pörkölttől: a hagyma a végén kerül bele.

- olaj
- fokhagyma
- turmeric
- gyömbér
- pirospaprika
- bors
- bárány
- só
- hagyma

A gyömbért és a fokhagymát olajon melegítem öt percig. Folyamatosan kevergetem, másként odaég. (Tudom, hogy odaég és akkor ki kell dobni.) Aztán jön a turmeric és a bors meg a pirospaprika tíz percen át.

Az odakozmálás határán levő keverékbe bedobom a húst és 15 percet még kavargatom.
Csak ezután sózom, majd leöntöm lobogó vízzel és így főzöm egy és egy negyed órán át lassú tüzön.
Ekkor teszem csak rá az apróravágott hagymát és 15 másodpercen át letakarva maximális hőfokon főzöm, majd letekerem a mleget és nyolc percet hagyom még a közepes tüzön.

Nem szabad levenni a tetejét. Ha leveszem, sírva fakadok a hagymától és elvesztem az ízeket. Az étel meg mehet a macskáknak.

Egyébként finom, senki sem panaszkodott rá.

Őszi szinek - Alpine Scenic Loop

Alpine Scenic Loop
Originally uploaded by ribizlifozelek

Elmentünk kirándulni.

Ugyanoda mentünk, ahol próbakempingeztünk volna Yodával. Akkor a kempingek tele voltak és az út jó része még le volt zárva május végén.

Most a hegyi út (még) nyitva van. Vittünk magunkkal ennivalót, innivalót és elindultunk.



Ez az út felkanyarog a hegyre, megy, megy, megy kétezerhatszáz méteren, kanyarog egy csomót, aztán letekeredik. A közepén elágazik a Cascade Springshez.

A hegyiút másfél autó széles (azaz keskeny) és meredek, viszont aszfaltos és jó minőségű.
Megint rosszkor voltunk: ma ingyenes volt az erdő és ezért iszonyatosan nagy tömeg volt. Nem győztünk menekülni a szembejövő óriási terepjárók elől. Ők könnyedén lementek fél kerékkel az útról, ha épp nem szakadék vagy sziklafal mellett voltak, nekünk ez annyira nem volt egyszerű.



A szintek csodálatosak voltak. Lenn a völgyben még minden zölt. Itt fenn azonban már rozsdabarna az erdő.
A szinorgia a forrásoknál vált teljessé. Csobogtak a patakok, ömlőtt a víz, sütött a nap, kék volt az ég, zöld a fű.



Körbejártuk a tavakat, olyanok voltak, mint Plitvice, csak kicsiben. Itt sem lehetett horgászni, enni, vízbe lépni; csak a fa járdákon lehetett bejárni a mocsaras erdőt. Az étvágygerjesztő pisztrángok meg csak napoztak a vízben és nevettek rajtunk.

Mi meg éheztünk.

Turistairoda Columbiában

Road
Originally uploaded by ribizlifozelek

Ez a Columbia nem az a Kolumbia. Ez Columbia és Missouriban van és mi odamegyünk oktoberben öt napra.

Nem volt itthon Missouri utikönyvünk, ezért bementem a könyvtárba megnézni, mi van ott.



A könyvtárban iszonyatos mennyiségű könyv volt, ebből kettő (2) volt Missouri utikönyv. Az egyik Missouri ismeretlen zugaiba kalauzolta el a látogatót. Ez nekem tetszett: Missouri a mi szemünkben csupa ismeretlen zugból áll. Ez a könyv azonban nem volt a helyén. Vagy valaki olvasta vagy épp akkor kölcsönözte ki.

Benn volt viszont a másik, ami egynapos kirándulásokat írt le. Kivettem.

A könyv meglehetősen sematikus. Minden település, amit megemlít, az egy charming little town, esetleg charming little river town vagy little town, néha meg csak town. Minden említett településen van pár régiségbolt és egy családias, ódivatú panzió (200 dollár egy éj és reggelire maga a tulajdonos válogat tojást a tyúkok alól a kertben). Minden charming little town rendelkezik egy hangulatos vendéglővel, ahol felkarvastagságú a bélszín és a hely másik specialitása a rántott Snickers tejszínhabbal és csokiöntettel.

Valamivel jobb könyvet szerettünk volna. Megnéztük az Amazonon. Ott se volt semmi jó.

Végül írtam a columbiai turistainformációnak egy emilt. Az emilt elküldtem vasárnap, szerdán pedig a postaládában volt egy kis utikönyv Columbiáról és pár prospektus a városka környékéről.

Átolvastam őket. A prospektusok és a könyv részletesen leírák a régió összes charming little town-ját.

A Zazzle furcsaságai

Rendeltünk a Zazzlén egy pólót, amit Londonba kellett kiszállítani. Közben Londonból rendeltek nekünk egy ajándékot a Zazzlén.

A Londonban a Zazzle UK-tól megrendelt ajándékot a Zazzle USA legyártotta az Egyesült Államokban és három nap alatt kiszállította.

A Salt Lake Cityben a Zazzle USÁ-tól megrendelt ajándékot a Zazzle USA legyártotta, felrakta egy repülőre. A csomag átesett egy vámvizsgálaton, majd a posta pár nap alatt kiszállította.
Hogy miért nem lehetett ezt Angliában legyártani, rejtély.

A cuccok mindenesetre nagyon jók voltak.

Yoda és a jet lag

Yoda
Originally uploaded by ribizlifozelek

A jet lag borzalmas dolog. Az ember nem tudja, hol van, mit csinál, mit érez, csak az a világos, hogy valami nincs rendben. Aludni kellene, amikor fel kell kelni, fel kéne kelni, amikor épp le kell feküdni. Hajnali négykor mardosó éhség riaszt fel, aminél csak a hajnali háromkori pisilési kényszer a rosszabb. A Nap meg nem ott van, ahol kéne legyen.

A világ összezavarodott.

Yoda is így van ezzel.

Csodálkozik, hogy sötét van, pedig a reflexei azt mondják, reggel van. Meglepődik, hogy nem akkor van ebéd, amikor ebédnek kéne lennie: éhes, de mi nem akkor eszünk és nem akkor kapna falatkát.

Minden felbolydult.

Persze a Mester egy zseni és mindenre talál megoldást:

Mindig alszik és mindig eszik.

Abból baj nem lehet.

Ördögfutás

Death Valley
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az ördögfutást a Sátán Vidám Futásának (Satan's Fun Run) nevezik, az Ördögfutás név (és fordítás) nekem jobban tetszik. A hivatalosan Badwater Marathonnak nevezett ultramaraton nehezebb és embertpróbálóbb, mint a Wasatch marathon.

A Wasatch ultramaraton száz mérföldes. A Badwater Maraton 135 mérföldes. 215 kilométeres. A 215 km-t a Death Valleyben futják le. Helyesebben ott kezdik. Az Egyesült Államok legmélyebb pontján, 85 méterrel a tengerszint alatt kezdenek el futni és felszaladnak Mt. Whitney lábához, 2815 méterre. Régen a tetejére szaladtak 4421 méterre, de újabban nem rendezhetnek versenyeket a csúcson.

Júliusban futnak, mert akkor van a völgyben a legmelegebb.



Árnyékban gyakran van ott 120 F. 49 C.
Árnyék viszont nincs.

A sziklák délben 200 F fokosak. 91 C. Lassú tüzön, ilyen hőmérsékleten már húst lehet sütni.



A start és a cél alig 12 km-re vannak egymástól - légvonalban. A versenyzők az egyik legrövidebb úton futnak. Ez a 215 km.

A távot hatvan órán belül kell lefutni. Sokan azonban frissek és erősek, ők 48 óra alatt végeznek az egésszel - és levezetésként versenyen kívül felmennek a Mt. Whitney csúcsra, ahova a verseny kitalálója is felszaladt. Aztán már csak 18 km van hátra a legközelebbi parkolóig.

Van, akinek ez sem elég, elkapja a gépszíj és visszafut még 215 km-t a célhoz. Volt olyan is, aki triplázott. Marshall Urlich pedig 2001-ben négyszerezett. Tíz nap alatt négyszer tette meg a távot. 860 km-t, ez 22 rendes maratonnak felel meg.

Az egész úgy kezdődött, hogy 1974-ben egy Al Arnold nevű alak el akart szaladni a kontinentális Egyesült Államok legmélyebb pontjáról a legmagasabbra. Többször megpróbálta, de csak harmadszorra sikerült lefutni a távot. Ezek után az Ördögfutás közelébe sem ment többet - kivéve egy alkalmat, amikor kapott egy díjat a többi futótól.



1987-ben a verseny hivatalossá vált. Idén már kilencvenen indultak el. A versenyzők 20-30%-a feladja. A többség célbaér. Eddig még senki sem halt meg.

A nevezési díj közel nyolcszáz dollár, de az orvosok és a szervezés sokba kerülnek. Maguk a szervezők önkéntesek, csakúgy, mint a futók segítői. Ők viszik a vizet, ellenőrzik a futók (őrültek) vizeletét, etetik, itatják őket. Pár merész ember azonba újabban egyedül fut: egy bevásárlókocsiba pakolják a cuccukat és tolják át hegyen völgyön.

Időnként halucinálnak, félrebeszélnek, kiszáradnak. És futnak tovább.

Szupermenek, de van normális polgári mesterségük. Idén - másodjára - egy kolorádói matematikatanár nyert. A futók között van politikus, kisvállalkozó, ügyvéd, egyetemista, fűszeres, ápoló. Pár éve egy Kónya Ákos nevű egyetemista fiú második lett.

A leggyorsabb férfi futónak 22 óra 51 percre volt szüksége a 215 km megtételéhez. A leggyorsabb nő ezt a távot 26 óra 51 perc alatt teljesítette.

A legidősebb ember, akinek sikerült végigfutnia a maratont, 67 éves. Ő az emúlt tíz év minden egyes futásán célbaért.



Mit kapnak a távot teljesítők?
A díjak szédületesek.

Akik szintidőn belül érnek célba, kapnak egy pólót és egy medált. Aki 46 órán belül ér célba, kap egy övcsatot. A győztes jutalma egy ezüst övcsat.

Ha azonban valaki egy évben kipipálja az Ördögfutást és a Furnace Creek 508-at, ami egy 818 km-es tekerés max két nap alatt Kalifornián át, akkor egy kupát is.

Cukkinifőzelék

Zucchini
Originally uploaded by ribizlifozelek

A recept eredeti neve tejfölös cukkini lenne, de amikor kész lett ránéztem és belém hasított a felismerés:

- Ez egy főzelek!

Viszont ahhoz, hogy főzeléknek együk, kevés volt. Eredetileg köretnek készült.

- 3 pohár cukkini
- harmad csirkehúsleves
- harmad pohár víz
- negyed fej hagyma
- só
- sok kapor
- egy kanál vaj
- negyed pohár tejfől
- 1 kanál cukor
- citromlél
- 1 kanál liszt

A cukkinit apró kockákra vágtam, ráöntöttem a sót, hagymát, vizet, kaprot, húslevest és felforraltam. Addig forraltam, amíg a cukkini megpuhult. Itt (1311 méter magasan) ez hét perc volt.
Levettem a hőt, vajat, citromlét és cukrot tettem bele, majd lassú tüzön kevergettem és beledobáltam a tejfölt, majd a lisztet és egyenletesre kevertem.
Hét percet még hagytam alacsony hőfokon melegedni, aztán elkészült.

Kis rizst és csirkét csináltam hozzá és így két embernek pont elegendő lett.

Yoda inkább parizert evett.

Wasatch maraton

Skyline drive
Originally uploaded by ribizlifozelek

A Wasatch maratonról lemaradtunk. Nem mintha lefutottuk volna, az én lelkesedésem az ötven kilometeres teljesítménytúráknál állt meg, Azóta meg inkább sétálgatok és nézelődöm a hegyekben.

Bámészkodni viszont kimentem volna a maratonra. Azaz a Wasatch maraton nem igazán maraton. Egy maraton 42 km (26 mérföld) hosszú. A Wasatch maraton azonban egy kicsit hosszabb. Száz mérföldet, Százhatvan kilométeres.

A szintjülönbség is igencsak nagy: 8111 méter.

A versenyzők felfutnak háromezer méteres hegyekre. Leszaladnak a völgyekbe. A völgyben 28-29 fok van. A hegyekben -2.
Az abszolút rekorder tizennyolc és fél óra alatt rohanta le a százhatvanat.

Ahogy olvastam az adatokat, azt hittem, ez a legkeményebb ultramaraon az Egyesült Államokban.

Aztán rátaláltam az Ördögfutásra.

Zsizsik

We have a bug
Originally uploaded by ribizlifozelek

Előljáróban megjegyzem, a képen látható lény nem zsizsik, de bogár és fekete és él.

Amikor több hónapos távollét után hazajövünk, mindig félünk attól, mit találunk itt. Hiába néznek rendszeresen rá a lakásra, hiába öntözik a növényeket, akkor is félünk.

Itt minden rendbenlevőnek látszott. Addig, amíg be nem léptünk a kisszobába, hogy ennivalót hozzunk a Mesternek. De beléptünk.

Fekete pöttyök a padlón.
- Hm, kosz. De ennyi? És miért mocorog némelyik?

ZSIZSIK!

De honnan?

Söprés, takarítás, söprés.

De honnan jöttek a bogarak?
Aztan a fejünkre csaptunk: a csicseriborsó!



Megkerestük a zacskó szárított csicseriborsót.
Megtaláltuk.
Megtudtuk, mi az a Zsizsik-dance.

Meglettünk volna e tudás nélkül.

Zöldség a börtönből

Prison
Originally uploaded by ribizlifozelek

A Farmer's Marketen láttunk egy érdekes pultot. Először a sheriff-csillag tűnt fel. Aztán a sheriffek. Nem értettük: a rend éber őrei szabad idejükben paprikát, örmény uborkát és speciális helyi paradicsomot termesztenének?



Aztán megláttuk az árusokat.

Nem igazán úgy néztek ki, mint egy rendőr. Még csak nem is úgy, mint egy farmer.

Határozottan úgy néztek ki, mint egy gengszert imitáló repper. Vagy, mint egy gengszternek tűnő gengszter. Nagy tetkók, kendők, bicepszek. És a farmerek mögöttük valódi rendőrök álltak soklövetű sörétespuskákkal.

Sok börtönben a rabok szabad idejükben zöldséget termeszthetnek, amit aztán vagy a börtön vásárol fel, vagy maguk az elítéltek értékesíthetnek a piacon.

Meglepő volt, de tetszett a rendszer.

A zöldségük meg nagyon jól nézett ki. Látszott, sok ideje van annak, aki nevelgeti.

Yoda fodrászkodik

Trimming instruments
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yoda szőre nő. Ez nemcsak a Mester eleganciáját veszélyezteti, de kényelmetlen is. Rendbe kell hozni.

El lehet menni fodrászhoz is, de azt Yoda nem szereti és mivel nem szívesen veszélyeztetjük a kutyafodrászok ujjait, orrát és egyéb kiálló részeit, inkább vettünk egy csináld magad fodrászkészletet. Ez olyan, mint egy jobb villanyborotva. (Ezzel a lépéssel szerintem megmentettük rendes villanyborotvát attól, hogy Yoda használatba vegye.)

A készletet kezelni roppant egyszerű. Két kézzel fogni kell a Mestert és egy kézzel borotválni. A borotválás során kiegyenlítődés történik. A Mestert borító szőr egy része egyenletesen eloszlik a lakásban és a borotválókon. A cél, hogy mindenütt ugyanannyi szőr legyen. Ha jól dolgozunk, akkor a Mester gratulál nekünk.

Barackos chutney

Peaches
Originally uploaded by ribizlifozelek

Ha már visszajöttünk, elmentünk a Farmer's Marketre. Utahban épp barackszezon van. A piac tele volt szebbnél szebb és finomabbnál finomabb barackkal. A farmerek lelkesen kínálgatták portékáikat, kóstolni szinte közelező volt. Kár, hogy én nem rajongok a gyümölcsökért.

Azért vettünk egy hatalmas doboz barackot befőzni. Nagyon tetszett, hogy lehetett válogatni: kaptunk egy dobozt és azt megtölthettük barackkal. Pár nektarin is került a dobozba, bár ők közel sem voltak olyan szépek, mint a barackok.

A rengeteg gyümölcsöt részben megettük, részben lekvárt főztünk belőle és egy részéből chutneyt csináltunk.

A chutney egy ősi indiai étel, már az 1600-as években is beszéltek róla és luxuscikként hozták Európába. Idővel aztán rájöttek, hogy itt is lehet chutneyt főzni.

A szó szoros értelmében mi nem chutney-t csináltunk, mert a chutney szó a friss főzetre vonatkozik. Ha elteszik, akkor az achar. Természtesen ez senkit sem zavar abban, hogy a befőzött chutneyt chutneynek hívja.

- 2 liter apróra vágott magozott barack
- 2.5 pohár barnacukor
- 1 pohár mazsola
- 1 apróra vágott közepes fej hagyma
- 1/4 pohár mustármag
- 2 kanál gyömbér
- só
- egy szem tört fokhagyma
- 1 apróra vágott erőspaprika
- 5 pohár ecet (a magyar ecet erősebb, abból kevesebb kell)

Ezt a chutneyt elkészíteni egyszerű. Össze kell önteni az összes hozzávalót és melegíteni, kevergetni amíg be nem sűrűsödik.

A forró chutneyt üvegekbe töltjöttük úgy, hogy felül fél centit üresen hagytunk. Kikavargattuk belőle a légbuborékokat, majd lezártuk és húsz percre forró vízbe merítettük az üvegeket. (Alacsonyabb helyeken tíz perc is elég, de nekünk Utahban felvitték a dolgunkat...)

Kész is volt.

Repülés Amerikába

MSP
Originally uploaded by ribizlifozelek

A poszt fényképei általában illusztációk, jórészt nem most és nem a megfelelő helyszínen készültek.)

A visszaút hosszú volt és eseménytelen. Yodának beszeretzük a megfelelő papírokat Erzsébeten. Yoda bepattant dobozába, majd kiautóztunk a reptérre.



Ferihegyen átestünk az ellenőrzéseken. Elmondtunk, mindent mi csomagoltunk. Mindent mi pakoltunk. Kifizettük Yoda jegyét és már benn is voltunk a tranzitban. Itt megtöltöttük kulacsainkat.

Szerintem Ferihegy egy pofátlanul drága reptér, igaz, most találtam 300 Ft-ért is ásványvizet, de volt kilencszázért is. Egy üdítőért hatszázat kértek. A szendvicseket nem mertem megnézni. Inkább másra költöttük a pénzt és kulacsba töltöttünk a mosdóban csapvizet. Az így spórolt pénzből kijött egy könyv, megvettük karácsonyra ajándékba az Utas és holdvilágot angolul.
A könyvért háromezret kértek, eredeti áron 13 dollár volt. Ez teljesen elfogadható árrés volt szemben a spanyol verzió vérlázító árával. (Ha valaki nem ugrana rá a linkre, a Spanyolországban 14 Euróba kerülő könyvet itthon nagyjából 24 Euróért próbálták elsózni.)

A gépbe, mivel kutyával voltunk, a többi utas előtt szálhattunk be, így kényelmesen elhelyezkedtünk. Yoda és doboza ment az ülés alá, mi az ülésre, a csomagok a csomagtartóba. Azán már repültünk is.



Jó pár éve alatt erősen leromlott az óceáni járatokon felszolgált étel minősége. (Tudom, a rövidebb járatokról egyszerűen eltűnt az ennivaló.) Az adagok összementek és általában a maradék íz is eltűnt belőlük. A sajt most jó volt. A többit hagyjuk. (Komoly érv a British Airways mellett, hogy náluk a választék beef vagy pasta, míg máshol pasta vagy chicken. Viszont a BA-n macerás kutyával utazni, úgyhogy inkább a csirkás járatot választottuk.



New Yorkba a vártnál korábban érkeztünk, de ezt az időt el is vesztettük: nem volt üres kapu. Még késtünk is a végén. Kicsit aggódtunk, mert viszonylag kevés időnk volt átszállni.

A beléptetés gyorsan zajlott. Új szkenner nézte az ujjlenyomatainkat és már 1-1 ujjat néztek, hanem nyolcat. Yoda beléptetése is gyors volt, a tisztviselőt jobban érdekelte, hogy megsimogathassa a Mestert, mint a papírok. Különben is, minden papír rendben volt.

A nemzetközi terminálról vonattal lehetett átmenni a Delta termináljára. Mi inkább gyalogoltunk, hogy Yoda pisilhessen egyet. Jelentem, a Mester nemcsak pisilt.
A séta viszont gyorsabb volt, mintha vonatoztunk volna.

Az újabb terminálon ismét biztonsági ellenőrzés következett, azán már ott ültunk a Salt Lake Citybe induló gépnél és vártuk, hogy beszálhassunk.



Az óceáni gép tele volt. Itt viszont minden utasnak jutott egy saját sor. Így egész elviselhető volt az utolsó szakasz. Eleinte úgy tünt késünk, aztán a gép behozta lemaradását, tett egy városnéző tiszteletkört a város felett majd tökéletesen landolt.



Péterék szerencsére vártak minket a reptéren, még túlélőcsomagot is hoztak. Sokkal jobb volt így megérkezni.
Yoda csak megrázta magát és ment ellenőrizni, mi változott itt a nyáron.

Kulturális különbségek - A zsíroskenyér

Folk Art
Originally uploaded by ribizlifozelek

A zsíroskenyér sok külföldi ismerősömet megdöbbenti. Megrémiszti. Pedig a sertés-liba-egyéb zsírral megkent kenyér nem magyar találmány, sok helyen létezett, néhol ma is létezik. Csak az emberek elfelejtették, mint egy rossz emléket.

- Zsírral megkent kenyeret enni? Az olyan, mintha fülzsírt ennél - mondták egyszer, gondolták többször.

Az is igaz, hogy minden nép ízlése, szokásai mások. Ami egy helyen csemege, máshol ehetetlen undormány. Mások vagyunk, na. Különbenis, nézőpont kérdése az egész.

Egy puerto ricói ismerősünknek magyaráztuk a zsíroskenyeret, mire ő lelkesen bólogatott.

- Zsíroskenyér, az finom. A nagyapám is mindig az csinált nekünk. Csak ő a zsírral a lepényt kente meg.

Ezek után elmeséltük, hogy Magyarországon pirospaprikával és hagymával szórják meg a zsíroskenyeret.

Elszörnyedt. Borzongva nézett ránk:

- Paprikával? A zsíroskenyeret? Az undorító! A zsíroskenyeret kristálycukorral kell megszórni, úgy az igazi.

Nádasladány

Nadasladany
Originally uploaded by ribizlifozelek

Szerettük a Nádasdy kastélyt.

Természetesen, hasonlóan a legtöbb meglátogatott kastélyhoz, alig volt kitáblázva. Viszont az épület és a park nem volt annyira lehangoló, mint például Turán. A nádasladányi kastélyt optimistának éreztük, hasonlóan a dégi kastélyhoz.



Az épület egy részét helyreállították, a többire keresik a pénzt. A renoválásra váró rész itt is szomorú, lehangoló, de megvannak a tervek, pályáznak és jön a pénz. Talán mert a Nádasdyak is mozgósították kapcsolati tőkéjüket, nem tudom.



Talán azért is tetszett a kastély, mert a könyvtár és az Ősök csarnoka valamért túlélte az elmúlt évtizedeket. Egyszerűen nem értem. Pedig a kovácsolvas csillárokért rengeteg pénzt lehetett volna kapni akkoriban, amikor fém- és vasgyűjtéssel védték a hazát és a békét.



Nem beszélve a könyvtár erkélyrácsairól. A fa szekrényekből pedig olyan jó nagy tüzet lehetett volna rakni. Vagy csirkeólat barkácsolni.



De nem. Valahogy megmaradt.

A parkban a tó üres, szép zöld fű nő a helyén, de már vannak tervek. Talán majd pár év(tized) múlva megint lesz vízesés és csónakkal el lehet jutni a szigetre.



A berendezés szétszóródott, de megvan. A könyveket restaurálják, a portrékról másolatot készítenek és kiállítják őket, szóval, van remény.

Az persze továbbra is kérdés, hogy mi legyen ebből az óriási épületből. De legalább megvan, szépül és nem pusztul.