Egyik szemem sír. A másik meg valahol megkönnyebbült. A hármas számú jelölt végül kemény sms-alku után megvette.
Megvette.
Aláírtuk.
Kifizette.
Elvitte.
Nyolc éve van nálunk az autó. Mindenhova elvitt minket.
Yoda szerette a nagy, kényelmes belsőt és a hátsóablakot, ahol lehetett napozni. Ezt persze az új autóban is szereti.
Yoda mindenhova tökéletesen elnavigált minket az autóval. Leereszkedtünk az Egyesült Államok legmélyebb pontjára, a Death Valley-ben, voltunk elhagyott boraxbányában, a Zabriskie point-nál.
Sátraztunk a Valley of Fire-ben (is).
És Las Vegasban is voltunk jópárszor.
Mindkettőben, az új-mexikóiban is. A Ford sose panaszkodott, amikor ideges lettem a villodzó fények között.
Jártunk világvégi helyeken, mint például Új-Mexikóban Mountainair, ahol még hegyet se láttunk.
Voltunk többek közt Los Alamosban, Madridban és az Atochai Szűznél is.
Meg a Kővévált Erdőben, a 66-os úton és hát az évszázad hóesésében mentünk át Amerika egyik végéből a másikba.
Ástuk ki az autót a hóból Walthamban és Snowbirdben.
Kerestük egymást a hóban Bostonban.
És persze még Helperben is voltunk! Meg az Antilop-szigeten.
Mindig jó volt, mindenhova eljutottunk. Néha morgott, néha meg volt pakolva. Vittünk vele padlódeszkát is a házfelújításhoz.
Néha szerelőhöz kellett vinni.
Nem volt modern, csili-vili autó, de mindig velünk volt jóban és rosszban. Fantasztikus dolgokat láttunk és csináltunk együtt.
Reméljük, a következő gazdája is ennyire fogja szeretni és legalább ennyi örömét leli benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése