2011. január 24., hétfő

Stonehurst

Stonehurst

Kihasználtuk a melegfrontot: -7 fok volt, így kimozdultunk otthonról és megnéztünk Waltham harmadik kastélyát. Igyekeznünk kellett, mert másnapra lehülést jósolt a meteorológus. Azt mondta, -21 fok lesz. Tévedett. -27 volt.

Ehhez képest a -7 trópusi melegnek tünt.

Park

Ezt Yoda is így gondolta és lelkesen szaladgáltunk a százholdas pagonyban, ami körbeveszi a Stonehurst nevű udvarházat.
A parkot a város kezeli. Szorgos karbantartók ösvényeket fektettek le a hóba, így nem félméteres fehérségben kellett gázolnunk. Jó órát bolyongtunk az ösvényeken ismerkedve az itt korzózó helybeli kutyákkal.

a07

A parkot Frederick Law Olmsted parképítész tervezte a 19. század második felében. Az ő elképzeléseihez a 20. század csak egy elhagyott teniszpályát és két málladozó betonalapzatot tett hozzá.

Robert Treat Paine nagy parkot akart nyári rezidenciája köré. A dúsgazdag ügyvéd kis kertilakokban helyezte el távolabbi rokonait a park különböző pontjain. A park másik oldalán állt apósa háza, a Lyman kastély.

Lyman Estate

Paine 1885-ben bízta meg Henry Hobson Richardsont, hogy építsen neki egy nyárilakot, mert a régit már kinőtte a hét gyerek. Richardson a Párizsban és a Harvardon tanult, majd épületeivel teleépítette Amerikát Bostontól Chicagóig. Munkáival egy iskolát teremtett: a richardson neo-román stílusú (Richardson Romanesque) épületek szinte Amerikaszerte megtalálhatók.

Stonehurst

Paine azt tette, ami a legtöbb megbízó álma. Átbeszélte Richardsonnal és Olmsteddel, hogy ők mire gondoltak, ő elmondta, mit szeretne, megnézte a rajzokat, még beszélgettek egy kicsit, aztán az ügyvéd rábólintott a módósított tervekre. Paine adott egy előre aláírt és kitöltetlen csekkfüzetet Richardsonnak, majd feleségestül, a hét gyerekkel együtt (plusz bár haverral) felszállt egy Európába tartó hajóra és vissza se jött, amíg el nem készült a háza.

Stonehurst

Richardson viszonylag sok lakóházat tervezett, de ez az egyetlen, ami látogatható. Meg is illetődtünk, ahogy körbejártuk az épületet. Itt-ott méteres volt a hó, de ott átemeltük a Mestert.

Lion

Néhol csúszott is, ott ő négylábon, mi meg kettőn nem tudtunk megállni.

Stonehurst

A házat szerettük, bár a masszív kőfalak túlzottan várszerűvé tették. A nehézkesség falak súlyosságát viszont jól oldották az apróbb részletek.

Sundial

Majd ha a jégcsapok nem takarják el a látnivalók egy részét, visszajövünk.

Stonehurst

3 megjegyzés:

Unknown írta...

Ez jó elképzelés, együtt, de mégis külön volt a család. Ma is ilyen kellene! Meg van a távolság, de ha kell, akkor össze lehet jönni rövid idő alatt a központi helyen. Ó, a gyerekeim ezt nagyon élveznék!

Kivülről nagyon szép, de belül rideg. De az más kor volt, akkor az volt a szép, a jó, a divatos.

És azt lehet tudni, hogy mennyi ideig tartott az épitkezés?

-27 fok? Az azért már durva! És kimentetek? Olyankor már lefagy az ember arca, és nem érez semmit. Yoda gondolom nem dijazta! :)))

ribizlifozelek írta...

-27-ben csak pisilni megyunk ki es remeljuk, hogy nem fagy oda valamihez...

Egy ev alatt felepitettek. Siettek egy kicsit.

NP írta...

szép helyen jártatok, szeretem ezeket a módos házakat...