2011. június 12., vasárnap

Intermezzo - A boltban

Reading Ancient Ruins of the Southwest

A sorban előttem álló hölgy nem sietett.

Békésen hörpölt diétás kólájából és egy könnyvet olvasott.

Nem vette észre, hogy sorrakerült. Olvasott és hörpölt. Érdeklődve figyeltem, próbáltam rájönni, mit olvas. Azt, hogy mit iszik, azt láttam.

A könyvet le nem téve pakolta ki a kosár tartalmát. Végül vonakodva a futószalagra tette a kólát is és, mintha félt volna megválni tőle, a könyvet is.

Egyre kíváncsibb lettem. Már nem érdekelt, hogy el kellett menni az autóért a szervzízbe (defekt), hogy időre kellett volna után menni mindenhova, hogy nem volt ebéd és, hogy nem volt vacsora. Ja, és egy doboz gondosan összevágott salátámnak kinyílt a teteje és a sajsztósz, olivabogyó, friss salátalevelek, magvak, sonkák mind belekatapultálódtak a gyümölcspultba.

Közben az eladó rutinszerűen megkérdezte a hölgyet:

- A szatyorba tegyem az üdítőt vagy kézben viszi?

- Kézben!

- A könyvet? - úgy látom, másnak is feltünt, hogy a hölgy nagyon elmerült az olvasásba.

- Kérem! - és vércseként csapott le a betűre.

Fizetett és könyvét magáhozszorítva elindult kifele.

Fizettem.
Az eladó elpakolta a holmim. Szólt, hogy vigyázzak, a saláta teteje könnyen kipattanhaz. Sóhajtottam és a biztonság kedvéért rátettem egy doboz sushi-t a salátára.

Ahogy sétáltam ki a boltból, észrevettem a könyvbarátot: a bejárat melletti padon ült, kólát ivott és olvasott.

Nem mertem megzavarni - és még most is furdal a kiváncsiság, mit olvashatott.

2 megjegyzés:

globalgrover írta...

pedig nagyon kivancsi vagyok mit olvasott annyira..... kar hogy nem kerdezted meg

Barbara írta...

Legalább még ott is van valaki, aki szereti a betűket... Ebben a piktogram- és (számítógép)doboz-imádó korban ez nagy szó, az én szememben legalábbis...
és meg se vagyok lepve, hogy a Mester is ezen emberek közé tartozik ;)