Népek - A gamer háza

Kiadó lakásokat, házakat nézegetünk. Némelyikben még benne van a lakó. Főbérlő nélküli házat keresünk, ha majd beköltözünk, nyoma se lesz a mostani lakónak és holmijának, de érdekes kukkolóként megnézni, hogyan él egy vadidegen ember.

Megjegyzés: a fénykép illusztráció.

A gamer-ek szerepjátékokat és videojátékokat játszó emberek, akik idejük jelentős részét hobbijuknak szentelik. Még a jövőt korlátozottan ismerő Yoda se gondolta volna, hogy házvadászatunk során egy gamer-házban is meg fogunk fordulni.

De megfordultunk.

A völgy mélyén szemerkélt az eső, a hegycsúcsokat pedig újabb hóréteg kezdte beborítani.

A ház ránézésre nem tünt ki a környező épületek körül. A huszadik század elején épült sorház volt. Külső jellegzetességei nyomokban még őrizték az egykori American Craftsman stílus nyomait, az igazán szép részletek azonban elkoptak az elmúlt száz év során.

Egyből a hatalmas nappali-előszoba-ebédlőbe léptünk be és elsüllyedtünk az általunk gyűlölt puha, fűszerű padlószőnyegben. Ezeket a padlószőnyegeket legszívesebben nullásgéppel vagy fűnyíróval kezelném. Nem tudok megszabadulni a gondolattól, hogy a műszálak között több élőlény lakik, mint egy ugyanakkora gyepszőnyegen.



A terem végében kandalló ásítozott.
Már ekkor feltünt a plafonról lógó lapos televízió és a falból kijövő rengeteg számítógépes vezeték, de igazából még nem törődtünk vele.

A nappaliból beléptünk a konyhába. A konyha hosszú volt és keskeny. A mosogató felett monitortartó konzol utalt arra, hogy az előző lakó mosogatás közben inkább az ég fele emelte szemét és a képernyőt leste. Valószínűleg a végrehajtó még kiköltözése előtt elvihette a monitort, mert az egyébként teljesen üres házban az utolsó mosogatásra már nem került sor. Az utolsó vacsora pizzából és különféle szószokból állt - úgy három hónapja. Szerencsére Utahban száraz az éghajlat.

Eddig tartott az áttekinthető alaprajz, innentől a Káosz Birodalmába léptünk - vagy inkább a Forgotten Realms egy fura szögletébe. Mű-antik mű-római jellegű fürdőszobában egy hosszú sötét kanyargós alagút végén, fekete kőlapokkal burkolt zuhanyozó húzódott meg (tipikus csapdahelyzet egy szerepjáték során, ahol intelligens barlangi gombák támadják meg a főhöst és kiszívják az agyvelejét). A fürdőszobatükör felett természetesen képernyőtartó konzol helyét pillantottuk meg.

Sötét drapériás, természetesen drótokkal és monitorokkal bőven ellátott szobák (áldozati helyiségek?) után hirtelen a nappali tükörképében találtuk magunkat, de a ház másik, kert felöli oldalán. A süppedős padlószönyeg lankás domboldalként lejtett a kert felé, mutatva, hogy a száz évvel ezelőtt épült nyárikonyhában járunk.

- Miért kell egy házba két kandalló és két nappali?

- Egyik csapat egyik nappali, másik csapat másik nappali - oldottuk meg a kérdést és vakmerő Odüsszeuszként elindultunk az alvilágba, a pincébe.

Az eddig látott pincék viszonylag egyszerűek voltak - ez a pince azonban a Forgotten Realms barlangvárosait idézte. Rejtekajtók vezettek titkos szobákba, ahol elhagyott számítógépes asztalok árválkodtak és karvastagságú kábelcsatornákból ömlöttek a terabytok az egykor itt álló gépekbe. Innen egy másik átjáró újabb géptermekbe vezetett.

A helyiségeket nem emberi értelmes lényekre szabták: a villanykapcsolók gyakran a plafonon helyezkedtek el.

Újabb rejtett csapóajtó természetes, betonnal megerősített barlangvilágba vezetett, ahol óriáspókok hada őrizte és rejtette több négyzetméteres pókhálófüggöny mögé a gamer-ek stratégiai ásványvíz- és kóla-készleteit. Nem tudom, a kétliteres műanyagpalackos ásványvizek és kólák értéke az óborokéhoz hasonlóan nő-e az idő előrehaladtával, de ha igen, a polcrendszereken többcentis por takarásában milliókat érő palackok húzódtak meg.

Mivel a kincset őrző pókok a betolakodókat észlelve éledezni kezdtek, kimenekültünk a kertbe, ahol pici, békanyálas tóbra bukkantunk. Tündérek csábíthatják itt táncukkal az álmodozó gamer-eket, hogy aztán magukkal ragadják őket a kerti tó feneketlen mélységébe.

A tó valóban feneketlennek tünt: folyamatosan vastag sugárban ömlött bele a víz, de a tó szintje nem emelkedett. Vagy egy földalatti világ víznyelőiben tünt el az áradat, vagy a szoszéd ház alapjaiban. Romantikus lelkünk inkább az első verzióra szavazott, racionális elménk inkább az utóbbi magyarázatot támoagatt.

Beléptünk a garázsba, ahova két teniszpályát (vagy gladiátor arénát) is lehetett volna telepíteni - lelátóval és még jutott hely kis műhelynek is. Egy asztalon hegyikerékpáros kupák sorakoztak. A garázs közepén használt lomok Kilimadzsárója magasodott. A lyukas tetőn át pont a holmikra ömlött a víz.

Mielőtt az itt tenyésző viziliények megtámadtak volna, elmenekültünk.