A kivilágított meseváros hirtelen bukkant fel előttünk. Ott magasodott a domb tetején. Olyan volt, mintha egy Disney-rajzolócsapat túl sok Disneyt nézett volna, mielőtt leült megrajzolni a létező legcsöpögősebb romantikus rajzfilmet.
Minden ott volt, ami kell, várfalak, tornyok, paloták, templomok. A város vidáman, gyönyörűen és büszkén magasodott a Nagy-Küküllő fölé.
Segesvár 1999 óta világörökség.
Én legalább nyolc éve nem jártam a városban és kiváncsi voltam, mi változott itt.
Elhaladtunk város alatt, majd befordultam egy sötét mellékutcába és pár macskakőves kanyar után egy fizetőkapuhoz értünk. Ez új volt. Kifizettük a parkolást, majd a rövid szerpentin tetején hirtelen egy kettős várkapuval találtuk magunkat szemben.
Egyiken kimentek az autók, a másikon be.
- Ilyen nincs - mondta V. Látszott ő is élvezi, hogy olyat tehet, amin Európában - Budapestet leszámítva - talán sehol máshol nem lehet megcsinálni: autóval behajtani egy középkori világörökség közepébe a várkapun át.
Áthaladtunk a bejáraton és ott álttunk a világörökség közepén.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
2 megjegyzés:
Nagyon jó ez az erdélyi élménybeszámoló, muszáj elmennem ezekre a helyekre majd...
Boston2, szerintem nagyon is érdemes.
Megjegyzés küldése